A nano-akváriumok az elmúlt években váltak rendkívül népszerűvé. Kis méretükből adódóan sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek.

A nano-akváriumok 10-35 literes „mini akváriumok”. Sok előnyük van: kis helyet igényelnek, alacsony a fogyasztásuk, könnyen átrendezhetők és gyengébb technikai felszereléssel is tökéletesen működnek. Sokan vitatják, hogy egy ilyen kis akváriumban be lehet-e állítani egyáltalán bármilyen biológiai egyensúlyt és hogyan lehet azt tartósan fenntartani. A nano medencék hívei állítják, hogy igazából nincs nagy különbség egy nano és egy „normál” méretű akvárium között. Akvárium vásárlása előtt általában azt ajánlják, hogy vegyünk minél nagyobb medencét, mert azt minden szempontból könnyebb kezelni. Valamennyi igazság van is ebben, egy nagy akvárium tisztítása tényleg sokkal egyszerűbb és ritkábban is kell takarítani, vizet cserélni. A törpeakvárium azonban egy külön kategória, akár az íróasztalunk sarkában is elfér, a természet egy szeletét varázsolja a lakásunka és egy kis kreativitással csodákat művelhetünk vele. A nano-akváriumok úgy néznek ki, mint egy átlagos akvárium, de minden felszerelése, berendezése, tartozéka és élőlénye méretarányosan miniatürizálva van. A kövek, a fák, a növények és a halak is egészen aprók nagyobb testvéreikhez képest. Magyarországon már kapható az Arcadia Arc Tank sorozat, amely egy angol cég által gyártott, 20-35 literes, teljes felszereléssel rendelkező mini akváriumokat forgalmaz. A nano- akváriumok a kezdő akvaristák számára viszonylag drágának tűnhetnek, egy ilyen teljes felszereléssel ellátott szett kb. 20-40 ezer Ft-ba kerül és még nem tartalmazza az élőlényeket. Olcsóbban ki lehet jönni, ha magunk szerzünk be minden hozzávalót. A nano-akváriumba nem szükséges a legfejlettebb szűrési technológiákat beüzemelni, akár egy egyszerű szivacsszűrő vagy egy 10-20 literes medencébe való mini belső szűrő is elegendő. A nano-akváriumokban élő legtöbb állat, pl. a garnélák és a halak nem kedvelik az erős vízáramlást, így a kisebb szűrők megfelelőek. Növények közül is válasszunk törpe fajtákat, mint például: Eleocharis parvula, Hemianthus callitrichoides “Cuba”, Eleocharis acicularis, Glossostigma sp., Pogostemon helferi, Utricularia graminifolia. Sokan úgy alakítják ki az akváriumot, hogy az egész aljzatot sűrűn beültetik növényekkel, oldalra terjeszkedő törpe növényekkel, füvekkel. Az ilyen akváriumokat imádják a halak, amely nagyon mutatós, ám nehezebb a hozzáférés a fürge, gyorsan elbújó állatokhoz, valamint a vízcsere, a döglött állatok kiemelése stb. Fokozott óvatossággal kell az ilyen akváriumokhoz hozzányúlnunk, hiszen könnyen kitúrhatjuk a nagy nehezen helyükre illesztett gyönyörű növényszőnyeget. A nano-akváriumokhoz a lehető legkisebb méretű halfogó hálót alkalmazzuk a növények, állatok, törmelékek és bomlástermékek kihalászásakor.

 

Talán a leggyakoribbak a kocka alakú álló akváriumok, melynek méretei például 20x20x25 cm (hosszúság, szélesség, magasság). Az apró levelű növényekhez, illetve az olyan növényekhez, melyek szeretnek rákapaszkodni valamire (pl. jávai moha), az akváriumba helyezhetünk különféle apró ágakat, girbe-gurba törpe vasfát, vagy kicsi sziklát formázó követ. Talajnak talán a sötét bazaltkő az egyik legszebb, mivel tökéletesen kiemeli a növények, halak és rákok színeit. Az akváriumot felszerelhetjük egy háttérposzterrel, illetve már léteznek beépített színezett üveggel ellátott nano-medencék is, melyek előtt nagyon szépen mutat egy csapat neonhal, vagy kolibrihal. Néhány akvarista kedveli az ún. Co2 rendszer alkalmazását a nano-medencékben, ám ezzel most nem foglalkoznék, mivel bonyolult és csak profiknak való eljárás.

 

A nano-akváriumokba való halak szinte mindegyike csapathal, ezért ajánlott minimum 5-8egyedet beszerezni belőle. Szerencsére most már Magyarországon is kapható ezek közül jó néhány faj, a nagyobb állatkereskedésekben és akvarisztikai szaküzletekben általában külön helyet kapnak a nano-élőlények, hiszen méretükből adódóan nem lehet őket együtt tartani a normál méretű halakkal. Sőt már fénykorát éli a tengeri nano-akvarisztika is. Az egyik legmutatósabb mini akvárium lakó hal a galaxy razbóra, amely 3 cm-re nő meg, sötét alapon sárgás pettyes, örökmozgó, békés rajhal. Egyetlen hátránya, hogy az egyik legdrágább nano-hal, körülbelül 800-1200Ft-ba kerül darabja és egy 5-10 fős csapatra mindenképp be kell ruháznunk. Szerencsére azonban széles választék áll a rendelkezésünkre. Aki kedveli az elevenszülő halakat, az választhat Endler-guppit (Poecilia wingei), elegáns törpefogaspontyocskát (Neoheterandria elegans), fémes fogaspontyocskát (Girardinus metallicus), vagy törpe fogaspontyot (Heterandria formosa), ám ez utóbbi mostanában teljesen eltűnt a hazai kereskedelemből és csak tenyésztőktől, vagy külföldről szerezhető be. A törpe fogasponty az egyik legkisebb akváriumi hal a világon, kb. 2-3 cm hosszú, a nőstény valamivel nagyobb a hímnél.

 

Népszerű nano-halak különféle dániók és razbórák is. A törperazbóra (Boraras brigittae), a moszkító razbóra (Boraras maculatus), a türkizcsíkos törperazbóra (Boraras urophthalmoides), a smaragd törperazbóra (Danio eryhtromicron), a háromsávos razbóra (Rasbora borapetensis), a vöröscsíkos razbóra (Rasbora pauciperforata), az aranygyűrűs dánió (Danio tinwini), a Hegeli-razbóra (Trigonostigma hengeli), a Ruby-tetra (Axelrodia riesei), az Amanda-lazac (Hyphessobrycon amandae), az ostoros szivárványhal (Iriatherina werneri), a villásfarkú kalászhal (Popondetta furcata), a törpe fénylőszemű  hal (Foerschichthys flavipinnis), a törpe páncélosharcsa (Corydoras pygmaues) mind tökéletesen alkalmasak 20-30 literes medencékbe. Egy 30 literes akváriumba átlagosan kb. 40-48 db 3-4 cm hal fér el kényelmesen. Törpe gömbahalat, törpesügéreket, és darázsgébet semmiképp ne tartsunk a fentebb említett fajokkal, mert bár kicsik, de agresszív, területvédő ragadozók, melyek kárt tehetnek törékeny kishalainkban.

 

A halakon kívül a nano-akváriumok legismertebb lakói a törpegarnélák és a csigák. Kezdők számára a legideálisabb garnéla a Red Cherry garnéla (Neocaridina heteropoda), amelyet magyarul cseresznyegarnélának szoktak nevezni élénkpiros színe miatt. Sötét talajon, sűrű növények között nagyon jól mutat. A Délkelet-Ázsiából származó apró garnéla a vadonban szürkésbarna színű, fogságban szelektíven tenyésztették ki számos színváltozatát. A piroson kívül létezik még sárga (yellow-fire), kék (blue jelly), fehér (snowball, vagy white pearl), átlátszó-piros (rili) színűek, melyek mind a Red Cherry rokonai, sőt össze is ívnak, ezért nem tanácsos őket közös medencében tartani. A különféle színű garnélák hibrid utódai általában vadas színűek, jellegtelenül szürkésbarnák lesznek, ezért ha szép, élénk színű állatokat szeretnénk nevelni, minden színváltozat külön akváriumot igényel! Rendkívül mutatós, ám borsos áru és kényesebb fajok a bee-fajok, például a crystal red (Caridina cantonensis sp.), a black crystal (Caridina cf. Cantonensis), az arany bee (Caridina cantonensis sp), a tigrisgarnéla (Caridina cantonensis sp. Tiger), vagy a zebragarnéla (Caridina sp. Chinese Zebra). Ezeknek különböző szín és mintaváltozatai léteznek, attól függően, hogy hol helyezkednek el a pöttyök és a sávok az állat testén. Red Cherryt tarthatunk együtt például tigrisgarnélával, vagy bee-fajokkal, mert ezek nem kereszteződnek egymással. A Neocaridina-fajok nagyon szaporák, egy pár fős csapatból is rövid időn belül 100 fős kolónia alakul ki. Ha nem szeretnénk állatainkat szaporítani, illetve meg szeretnénk akadályozni a túlszaporodásukat, akkor tartsuk együtt őket halakkal (természetesen kisméretűekkel). Halak társaságában ugyanis lelassul a szaporodásuk, sőt egyes fajok egyáltalán nem is petéznek. Néhány razbórafaj és például a nagyobb Endler-guppi nőstények is szívesen levadásszák a pár napos és újszülött rákokat, így valamennyire kordában tartható az állomány. Külön akváriumban viszont fékezhetetlenül túlszaporodhatnak. Törpegarnélákat ne tartsunk üveggarnélákkal, mivel azok is el-elkapnak egy-egy példányt. A garnélák ivarának megállapítása kifejlett egyedek esetében viszonylag egyszerű. A nőstények szinte minden fajnál nagyobbak, hátuk közepén vastag „nyereg” látható, farkukat gyakran begörbítve tartják, főleg mikor petéket hordoznak. A Red Cherry nőstényeken jól láthatók a sárgás színű peték az állat potrohának alsó részén.  Ügyeljünk arra, hogy a garnélák nem kedvelik a magas vízhőmérsékletet, számukra a legideálisabb tartomány a 23-26 fok. 30 fok fölött szenvednek és elpusztulnak. Rendszeresen vedlenek, ezért ne ijedjünk meg, ha a talajon rendszeresen találunk átlátszó, garnéla alakú foszlányokat. Ezeket bent is hagyhatjuk a medencében, mert a rákok elfogyasztják.

 

A nano-akvárium lakói (mind a halak és a garnélák) speciális eleségeket igényelnek kis méretükből adódóan. A halak tört lemezes tápot, vagy vágott tubifexet, illetve ivadéktápot (4cm-nél kisebb halaknak való poreleséget) igényelnek. A garnélák a vadonban törmelék és dögevők, ezért őket akár elég 2 naponta etetni, hiszen a vízből folyamatosan szűrnek ki maguknak plankton eleséget, sőt megeszik egymás levedlett bőrét is, illetve a természetben sem találnak minden nap táplálékot. Ezen kívül azonban igényelnek valamilyen teljes értékű eleséget. Erre a célra tökéletesen alkalmasak a kifejezetten garnélák számára kifejlesztett színserkentő granulált tápok (pl. Sera Shrimp Natural, JBL Nova Prawn).

 

 

Hozzávalók egy garnélás nano-akváriumhoz:

 

20-25 l akvárium (fekvő vagy álló)

Bazaltkő talaj

Légpumpás belsőszűrő

Gyökér (vasfa vagy szőlőtőke)

1 gömbmoha

Nagy adag jávai moha

Néhány szál átokhínár

Akvárium tető

Világítás

1 tucat Red Cherry garnéla (halas medence esetén apró halak)

Kövek, kagyló, műszikla vagy egyéb dekoráció

Háló

Garnéla táp (vagy haltáp)

Vízleengedő cső vagy talajporszívó

Algakaparó

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz