Cuvier-törpekajmán (Paleosuchus palpebrosus):
Dél-Amerika északi részén, síkvidéki, erdős területek édesvizeiben él, az Orinoco és az Amazonas vízgyűjtő területén. A tiszta, gyorsabb folyású vizeket kedveli, de tavakban is előfordul. Bár általában a folyók tiszta, gyors folyású szakaszait kedveli, előfordul délkelet-Brazília és Venezuela igen táplálékszegény vizeiben is. Ismert, hogy hosszú időszakokat tölt üregekben. Éjszaka a szárazföldön nagy távolságokat képes megtenni. Jól viseli a hűvösebb vízi feltételeket. Még nem teljesen kifejlett példányokat találtak ideiglenes, elszigetelt vizekben. Vadon élő példányok becsült száma 1000000 felett.
Széles területén elterjedt egészséges populáció, komoly emberi behatások nélkül.
A fennmaradt krokodilok közül a legkisebb, a hímek maximum az 1,5-1,6 méteres nagyságot érik el, a nőstények ritkán haladják meg az 1,2 métert. Erősen csontosodott páncélja van a háti sérülés lehetőségét több gyors folyású folyami élőhelyen, továbbá véd az akadályoktól és a ragadozók a területi harcok közben, amely oly gyakori a felnőtteknél. Az egyik legfeltűnőbb fejformájú a krokodilok között, amely rövid, nagyon sima, homorú (magas koponya, emelt orr), az alsó állkapocs jellegzetes módon átfedi a felsőt. A fiatalok barnák, fekete foltokkal. A felnőttek már sötétebbek.
Fejük csokoládébarna, hasonló írisszel. Az első állkapocs fehér pettyes. Kevésbé kiálló háti pikkelyek, mint a Paleosuchus trigonatus esetében. Fejformája jellegzetes, pofája rövid és enyhén felfelé hajlik, homloka viszonylag magas. Páncélzata mind hasi, mind háti oldalán erősen elcsontosodott. A kifejlett állatok sötét, barnás színűek. A faj jellemzően éjszaka aktív, ilyenkor nagyobb távolságokat is megtehet a szárazföldön. A nappalokat maga ásta üregekben tölti. A fiatal állatok jórészt különféle gerinctelenekkel (rovarokkal, rákfélékkel), a felnőttek főleg halakkal táplálkoznak. A kajmánok étrendje attól függ, milyen élőhelyen élnek. A fiatal Paleosuchus palpebrosus főleg gerincteleneket (rákféléket, szárazföldi gerincteleneket, úgymint fedelesszárnyúakat) fogyaszt. A felnőttek étrendjében nagyobb arányban szerepelnek halak, vízi és szárazföldi gerinctelenek (rákok, puhatestűek). A rövid, hátrahajló fogak különösen alkalmasak olyan gerinctelenek elejtésére, mint rákfélék.
A faj szaporodása nem kötődik évszakhoz. A nőstény rejtett helyen építi fel sárból és növényi anyagokból fészekhalmát. A fiókák 90 nap után kelnek ki, amiben a szüleik segítik őket. Miután a vízhez vitték a kicsinyeket, az anya- és apaállat nem védelmezi többé az utódokat. A szaporodásukról kevés az adat. A Cuvier kajmán az év nagy részét egyedül vagy párban tölti, bár nem jegyeztek fel állandó párzási időszakot. A nőstények növényekből és sárból építenek fészket. A fészekdombot általában fedett helyre építik, jól elrejtve a kíváncsi szemek elől. Egy fészekalja 10-25 tojás között mozog. Noha feljegyezték, hogy a felnőttek felnyitják a fészket és a fiatalokat a víz felé indítják, a keltetés utáni szülői gondoskodásról nincs más információ. Az újonnan kikelt fiókák nem biztos, hogy bemennek a vízbe első napjuk végéig. Addig egy lassan száradó, védő nyálkaréteg borítja őket. Ilyen bevonat minden krokodilfaj újszülöttjein van, és meglehet, hogy a réteg száradása gátolja a testükön az algák növekedést.
|