A gyíkokról, szkinkekről általában
A gyíkok (Sauria) a hüllők (Reptilia) osztályába és a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe tartozó alrend. 5 alrendág és 26 család tartozik az alrendbe.
A gyíkok túlnyomórészt a szó legszorosabb értelmében vett szárazföldi állatok, mert még a nedves helyeket is elkerülik. Testükön rendszerint világosan megkülönböztethetők a fej, nyak, törzs, farok és a végtagok. A különböző fajok szerint sokféleképpen változó pikkelyeket tábla vagy szemcsés, zsindely- és örvös-pikkelyekre osztják. A pikkelyek és pajzsok mellett nem ritkán fordulnak elő tövisek, lécek, tarajok, s másforma szaruképződmények is.
A gyíkok a környezet melegével tartják fenn testhőmérsékletüket, ezért elsősorban a meleget szeretik. A legtöbb gyíkfaj a trópusokon, illetve szubtrópusi éghajlaton él. Számos családjuk közül a legtöbb fajjal a vakondgyíkfélék avagy szkinkek (mintegy 1000 faj), a gekkók (~830 faj), a leguánok (~650 faj) és az agámák (~300 faj) büszkélkedhetnek. A világ legnagyobb gyíkja a komodói varánusz, testhossza 2,29–3,13 m, testtömege átlagosan 70 kg. A legkisebb pedig a Virgin-szigeteken honos 1,6 cm hosszú törpegekkó, a Sphaero parthenopion.
A gyíkok testét (mint minden hüllőjét) száraz pikkelyek borítják, ami védi őket a kiszáradástól és a lágy részeket is. A pikkelyek anyaga, kreatin. A kültakaró a gyíkok esetében különösen pompás szinezetekben képes megjelenni. Nagyon sok színes faj van, gondoljunk csak a kaméleonokra, akik még változtatni is tudják a színüket, a kedvük, a környezeti hatások függvényében, illetve egészségi állapotukat illetően. A nőstény kaméleonok a fajra jellemző rajzolatot vesz fel, ha érett petetüszők vannak a petefészkükben, ezzel is jelezve a hímnek, hogy kezdheti az udvarlást, a párzást. A gyíkoknál több faj is képes a színét változtatni. (pl. Anolis caroliensis).
A testfelépítésüknél feltűnik, hogy a gyíkoknak hosszú farkuk van, akár a törzs 5-6 -szorosára is megnőhet. Némely vizi fajoknál oldalról lapított, hogy futás közben ide-oda tudja csapkodni. A kaméleonok esetében felpödrött farok figyelhető meg, ami a kapaszkodást szolgálja, szinte ötödik végtagként, a mászásban segíti az állatot az előre haladással. A gyíkok többségének törzse hengeres, de lehet lapított is. A lábukon 5-5 ujj található, ami karmokban végződik, hogy az állat tudjon a sziklákok és a köveken is meg kapaszkodni. A kaméleonok itt is különcök, mert az 5 db ujjuk, 2-3 arányban összenőtt, hogy jobban tudjanak kapaszkodni az ágakon.
![](http://i867.photobucket.com/albums/ab233/Zuricica/Animals/keacutekfeju_zpspi73qlxs.jpg)
Kékfejű agáma
A talajon élő gyíkok terráriumánál azt kell figyelembe vennünk, hogy ezek az állatok az életük nagy részét a talajon töltik. Ezért esetükben nagyobb alapterületű terrárium berendezésére van szükség, sok búvóhellyel, amik lehetnek ágak, cserepek, ketté vágott kókuszdió héj, kövek stb.
A fán élő gyíkok terráriumának berendezésekor inkább a hátfal mérete a mérvadó. Elég egy keskenyebb, de magas építésű terrárium, sok mászóággal, amit megfelelően rögzítünk.
Mindkét típust a gyík származási helyének éghajlatától függően rendezzük be növényekkel. A sivatagi viszonyoknak megfelelő növények: pozsgások, agavék. A trópusi klímának megfelelő növények: páfrányok, broméliák, filodendronok stb.
A terráriumokat nem csak a benne élő állatok szerint lehet típusokba sorolni, hanem éghajlati típus alapján is. Ez utóbbi besorolás szerint a terrárium lehet trópusi őserdő éghajlatú, szavanna éghajlatú, forró sivatagi és mediterrán típusú.
Különböző teljesítményű terráriumlámpák közül válogathatunk, melyeket többségében a világítás mellet lokálisan fűtésre is használhatjuk. Az éjszakai állatok számára kifejlesztett kék fényű, úgynevezett night-glo égők spektruma a holdfényhez hasonlít. Az UV lámpa nagyon fontos a gyíkjaink megfelelő tartásához, ennek is több fajtája létezik: sivatagi, trópusi stb. Az UV tartomány a fény spektrum 380 nm-es része alatt található, és hullámhossz szerint három részre szokták felosztani:
-
UV-A (315-380 nm),
-
UV-B (280-315 nm),
-
UV-C (100-280 nm) sugárzásra.
A három tartomány eltérő biológia hatással rendelkezik, mindhárom szükséges a normális biológiai fejlődéshez, ám túlzott adagban nagyon súlyos hatásuk lehet! Az UV-A sugárzás a pigment képződésben játsza a legnagyobb szerepet, ezért a terráriumban UV fénnyel is megvilágított állatok sokkal színesebbek, mint ha egy sima lámpával világítanánk meg. Az UV-B sugárzás a D-vitamint szintetizálja. A D-vitamin a csontképzésben játszik szerepet, segíti a kalcium és a foszfor csontokba történő beépülését. A túlzott UV-B sugárzás ugyanakkor bőrdaganatot és szemkárosodást okozhat, gyengülhet az állat immunrendszere, és még a DNS-állománya is károsodhat. Az UV-sugárzás a legkárosabb, de a légkör felső rétege ezt kiszűri. Az üveg is megszűri az UV-sugárzást, ezért ha aterráriumot az ablak mellé tesszük, kevesebb káros napsugárzás éri az állatokat.
![](http://i867.photobucket.com/albums/ab233/Zuricica/Animals/williams%20blue%20cave%20gecko_zpsbukglaqn.jpg)
Lygodactylus williamsi
Sok felszerelést gyártó cég kínál különböző teljesítményű és méretű UV csöveket. Ezeket mindig szakboltokban vásároljuk, és mindig az állatnak megfelelőt - vigyázat, sivatagi csövet ne vegyük meg a kaméleonnak!
Az UV csöveket az állattól 30-40 cm-re helyezzük el (ne üvegen keresztül!), és legalább napi 6-8 órán keresztül hagyjuk bekapcsolva.
A vakondgyíkok vagy szkinkek testét általában félkör alakú, átfedő, sima pikkelyek borítják. A kifejlett példányok testhossza 2,5-35 cm között, alakjuk robusztustól a vékonyig terjed, lábatlan testig változik. A lábatlan fajok többnyire a talajban, a többiek a felszínen vagy a lombozatban élnek. A farok általában meglehetősen hosszú, sok fajnál letörni képes. Sok faj a homokba temetkezve rejtőzik. Pikkelyeik simák, fogásuk emiatt viaszos. Renkívül gyorsak és fürgék. Terráriumi tartásuk a gyíkokéval megegyező. A legtöbb faj tojásrakó, de legalább 25 esetben ismert elevenszülés is.
![](http://i867.photobucket.com/albums/ab233/Zuricica/Animals/skink_zpskrosmris.jpg)
Kurtafarkú szkink
|