1873-ban született a kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesben. Apja, Buccaneer, akit 1865-ben vásároltak meg és két évtized alatt 184 angol telivér és 544 félvér kancát fedezett. Utódai 13 derbyt nyertek. Bucanneer Angliában 11 versenyt nyert és 1865-66-ban elsőszámú tenyészcsődör volt. Egy Mineral nevű telivér kancától született Kisbér. Mineral egyévesen egy versenyt nyert, majd három évesen első helyen ért célba az 1000 Guineas-en. Több tulajdonosa volt, 3 éves korában az amerikai Richard Ten Broeck vette meg, akinek megnyerte az Avon Stakest. Ennek ellenére nem számított kiemelkedő versenylónak, 3 évesen tizennégy indulásból csupán háromszor lett első. Legnagyobb teljesítménye egy negyedik helyezés volt a Goodwood Nassau Stakes-en, ahol nyolc másik lóval együtt futott. Mineral hamar „nyugdíjba ment” és tenyészkanca lett a Graham testvéreknél Birmingham közelében. Első élve született csikója Wenlock volt, aki később St.Legert nyert. 1870-ben másik kancacsikója született Siluria képében, majd 1872-ben Magyarországon látta meg a napvilágot Adventurer nevű csikója, őt követte Kisbér.
Kisbér anyja, Mineral
Kisbér apja, Buccaneer
Kisbér egyszínű sötétpej, 153 cm marmagasságú csődör volt, kifejezetten izmos nyakkal, erőteljes csüddel és mély vállakkal.
Egyéves korában Kisbért Baltazzi Alexander görög származású istállótulajdonos és testvére, Hector vásárolták meg a kisbéri éves lóvásáron 500 fontért, s rövid időre Tatára, majd az angliai Newmarketbe került tréningre. Hamar kiderült, hogy komoly arthritisre vagy reumára hasonlító ízületi gyulladással küzdött. Egyik korai versenyén, a Dewhurst Plate futamon három hosszal verte meg a nagy esélyes Springfieldet.
A 2000 Guineas-ről törölték szereplését, melynek befutója a másik nagy ellenfél, Petrarch lett. Első nagy nyilvános szereplése az Epsom Derby volt. A jegytelen pej csődör a lelkes idomár, Hayhoe javaslatára nevezték be a világ legnehezebb és leghíresebb versenyére, az Epsom Derbyre, melyet 1876-ban 5 hosszal könnyedén meg is nyert. Kisbér végigszáguldott a versenypályán, maga mögött hagyta a másodiknak és harmadiknak beérkező Forerunnert és Julius Caesart, és Petrarch is csak a negyedik lett, 11 hossznyira lemaradva a győztes Kisbértől. A derby történetében akkor fordult elő másodszor, hogy nem angol tenyésztésű ló nyert, a nyereményösszeg az addigi legmagasabb, 6325 font volt. Kisbér ideje csak egyetlen másodperccel rosszabb, mint az addigi versenyrekord. Kisbér csak a futam előtt kapta a nevét, addig csupán Buccaneer-csikónak vagy Magyar Csikónak (Hungarian Colt) nevezték. Csupán a verseny előtti mázsálásnál jegyezték be Kisbér néven a születési helyéről elnevezett lovat, mivel Baltazzinak azt mondták, balszerencsét hoz név nélküli lóval versenyezni. Tulajdonosának akkora adósságai voltak, hogy csak egy jószándékú barátjuk pénzéből tudták a lovat benevezni a derbyre. Maga Baltazzi Alex nem is volt jelen Kisbér versenyén, nem értesült a győzelemről, mert épp a hitelezői elől bujkált. Alex nagy szerencsejátékos volt, kártyázott, rulettezett és mindig többet költött, mint amennyit nyert. A versenyeredményeket befolyásolni próbáló fogadási csalások kísérletei miatt többször is szembekerült a versenyintézőségekkel.
3 héttel később Kisbért starthoz állították 10 másik lóval szemben a 3000 méter távú Grand Prix de Paris-n és ezt is megnyerte 3 perc 22 másodperces idővel: ezt a kettős győzelmet előtte csak a francia Gladiateur teljesítette 1865-ben és 150 év alatt is csak 5 telivér érte el.
Ezután a doncasteri St. Leger verseny következett, ahol szintén nagy esélyesnek tartották. A versenyen fél mérföld megtétele után a távoszlopnál még fölényesen vezetett, de hirtelen lelassult és végül Petrarch lett győztes, Kisbért az utolsó 200 méteren hárman is megelőzték. Ezt a negyedik helyezést ízületes lábainak tudták be tulajdonosai.
Az angol Triple Crown (Hármas Korona) megnyerése sem sikerült, így versenykarrierje befejeződött.
Kisbért rögtön tenyésztésbe vonták Angliában, 9 évet töltött itt. 1877-ben kezdett fedezni Angliában. 1886-ban átvitték az Aristides Baltazzi által ugyanabban az évben alapított saját ménesükbe, a csehországi Napajedlába (Zlín közelében), végül az észak-németországi telivértenyésztés szolgálatába állították. 1886-ban Németországba, a Harzburgi ménesbe került. 1888-ban eladták, Hamburgba, ahol háromszor lett elsőszámú apamén. 1892-ben egész Németország legeredményesebb apaménjének választották. Hamburgban múlt ki 1896-ban, 23 éves korában. A Napajedla-i ménes túlélte a két világháborút, ma is működik.
Csikói közül hárman nyertek Deutsches Derbyt (Hardenberg, Sperber és Trollhetta), s öt Goldene Peitschét is hazavitt Ausmarker, Undolf és Altgold nevű utódjai révén. Altgold háromszor nyerte az Aranyostort. Kisbér két unokáját is érdemes megemlíteni, Czardas csikója Ragotsky Prix du Jockey Clubot nyert.
Kisbérnek csak nagyon kevés csődör csikója született, akik később tenyészmének lettek, a szakértők inkább kanca utódjait értékelik nagyra, mivel számos eredményes versenylovat hoztak a világra. Angliában megbukott, mint tenyészcsődör. 1884-ben a tizenötödik legjobb tenyészménné választották, 1886-ban hatodik lett, 1887-ben tizenhatodik. Németországban született néhány kiváló méncsikója, akik felnőve továbbörökítették a vérvonal előnyös tulajdonságait.