Magyarország hüllői
A nyár folyamán minden évben elég sok olyan emailt kaptam emberektől, hogy a kertjükben kígyót találtak, és féltik a gyerekeiket, unokáikat. Kérték, hogy segítsek beazonosítani a látott fajokat. Persze kiderült minden esetben, hogy csupán egy ártalmatlan vízi- vagy haragos sikló volt az. Ezért indítottam ezt az oldalt, hogy a hazai hüllőfajokkal is megismerkedhessenek az olvasók, mert sajnos sokan nem ismerik őket.
Kígyók:
Haragos sikló (Coluber caspius, néha Dolicophis caspius):
Legerősebb és legnagyobb méretű siklónk. Teljes hossza kb. 160 cm, de találtak már 2 méteres egyedeket is. Hátoldala világosbarna, a pikkelyek közepén világos csík fut végig, a hasoldal egyszínű sárga. A nemek külsőleg nagyon nehezen különböztethetők meg. Kedvelt élőhelyei a napos, száraz, dolomitos, sziklás domboldalak. Ügyesen mozog a fák ágain is. Ha valakinek sikerül megfognia ezt a fürge, villámgyors jószágot, erős harapással védekezik. Nevét is természetéből kapta, valóban haragos, gyakran visszatámad és hevesen ellenáll. Tűhegyes fogai fájdalmas sebet tudnak ejteni, ezért inkább nem tanácsos felbosszantani.
Május körül bújik elő téli pihenőhelyéről és rögtön társ után néz. Nyár elején a nőstények 5-12 tojást raknak az avarba. A kiskígyók szeptember körül kelnek ki és már szeptember végén telelésre húzódhatnak egy sziklaüregbe, vagy föld alatti lyukba.
A haragos sikló legfőbb táplálékát rágcsálók (egerek, pockok, patkányok) jelentik, de elfogyasztja a madárfiókákat is a gyíkokat is. Magyarországon a Budai-hegységben és környékén, valamint a Villányi-hegységben fordul elő. Aki kora nyáron fölkeresi a Sas-hegyi természetvédelmi területet, annak jó esélye van, hogy egy haragos siklóba botlik. Száma az esztelen irtások miatt sajnos nagyon lecsökkent, de bízunk benne, hogy szigorú védelme megmentheti a kipusztulástól.
Természetvédelmi értéke: 500.000Ft.
Erdei sikló (Elaphe longissima):
Hossza általában 90-150 cm. Teste karcsú, hengeres, vagy orsó alakú. Kevesen tudják, hogy a gyógyszertárak bejárata fölött ennek a siklófajnak a stilizált mása tekeredik a kehely köré.
Az erdei sikló hátoldala olajbarna, illetve szürkés árnyalatú. A pikkelyeken lévő hosszúkás, fehér pöttyökből V vagy X alakú rajzolatok állnak össze. A hasoldal sárgásfehér vagy zöldessárga. Ritkán támad, de akkor erősen sziszeg. Harapása veszélytelen. Hazánkban viszonylag gyakori faj. Középhegységeinkben és dombsági erdeinkben gyakori, lombos erdők , erdőszéles jellegzetes lakója. Alföldi környezetben a Nyírség zárt erdeiben bizonyított az előfordulása. Mivel köutak és vasúti töltések közelében is megtalálható, a vándorló példányok gyakran lelik halálukat az úttesten.
Sík domb- és hegyvidékeken egyaránt előfordul. Kora délelőtt vagy késő délután napos helyeken sütkériezik, esetleg fák ágaira, bokrokra kapaszkodik.
A nőstények 5-10 hosszúkás tojást raknak. A fiatalok szeptemberben kelnek ki. Októberben odvas fatörzsekbe húzódnak téli álomra. Májusban ébrednek fel és rögtön megkezdődik a párzási időszak.
Az erdei sikló elsősorban rágcsálókkal, főleg egerekkel és pockokkal táplálkozik. Ezek pusztításával jelentős hasznot hajt. Falánk állat, egyszerre akár 5-6 pockot is elfogyaszthat. Védettségi értéke: 10.000Ft.
Rézsikló (Coronella austriaca):
Az előbbiekben ismertetett kígyóknál rövidebb, de vaskosabb, alakja kissé a viperákhoz hasonlít. Hossza maximum 75 cm. A nőstények és hímek színezete eltérő. A hím fénylő barnás, hasoldala acélszürke, a nőstény szürkésdrapp, vörösessárga hassal. A tarkójukon rendszerint jól kivehető egy gesztenyebarna, patkó alakú rajzolat. Hátukon két sorban sötétbarna foltok húzódnak.
Kedveli a száraz, köves, bokros lejtőket, de az alföldi vizenyős területeken, sőt mocsarakban is megél. Kedvelt táplálékai a gyíkok, olykor kisebb kígyókat is elkap. Ha megfogják, hevesen védekezik és harap, de harapása ártalmatlan. Leggyakrabban az Északi-és Dunántúli középhegységben, de a Dunántúli-dombság és a Dél-Dunántúl területén is rendszeresen előfordul.
Néha már márciusban felbukkan, de hegyvidlkeken csak április közepén jelenik meg. Augusztusban vagy szeptemberben utódait elevenen hozza a világra. Az újszülött kiskígyók amint elhagyják a magzatburkot, levedlenek és megkedzik önálló életüket. Október végén térnek téli nyugovóra. Védettségi értéke: 10.000Ft.
Vízisikló (Natrix natrix):
A leggyakoribb siklónk. Hossza 50-130 cm. Teste megnyúlt, két oldalról összenyomott. Hátoldala kékes vagy zöldesszürke. Néha egyszínű, de 3-6 kisebb foltból álló fekete pontsor tarkázza. Könnyen felismerhető faj, mivel az egyeteln hazai kígyó, melynek fejének két oldalán feketével keresztezett, sárgás félhold alakú rajzolat van.
Elsősorban vizek közelében találkozhatunk vele, de bokros, köves, ingoványos területeken is megfigyelhetjük. Néha egészen messzire elkóborol a víztől és emberi települések közelében, istállókban vagy pincékben jelenik meg. A Balaton közelében gyakran találkozhatunk vele.
Kiválóan úszik. Ha megfogják, nem támad, hanem halottnak tetteti magát, testét elernyeszti, kidobja a nyelvét és a végbélnyílásából bűzös váladékot ereszt. Elsősorban békákkal, gőtékkel, és apróhalakkal táplálkozik. Zsákmányát teketóriázás nélkül élve egészben nyeli le, egyszerűen elkapja a szájáva, és bekebelezi. Az áldozat gyakorlatilag a nyelőcsőben megfullad vagy a gyomor emésztőnedvei végeznek vele.
Elég korán, márciusban ébred téli álmából. 13-30 tojást rak nyirkosabb helyre, az avar alá a laza földbe. Az utódok augusztusban vagy szeptember elején kelnek ki. Október végén vonul téli nyugalomra.
Elterjedése hazánkban egyenletes, alföldi, dombsági és hegyvidéki területeken egyaránt előkerülhet. Sajnos gyakran pusztítjál el tudatlanságból vagy rosszindulatból, holott ártalmatlan. Természetvédelmi értéke: 10.000Ft.
Kockás sikló (Natrix tessellata):
Jellegzetes kockás rajzolatú hátáról tanúskodik a magyar neve. Testhossza ritkán haladja meg az 1 métert, annak ellenére, hogy mozgás közben nagyobbnak tűnik. Hasalja világos, oldala és háta alapszíne sötétbarna, szürkés árnyalattal. Szeme nagy, szembogara kék. A vízisikló közeli rokona. Vízi, vízközeli életmódot folytat, ezért szinte kizárólag halakkal táplálkozik. Leggyakrabban küszöket zsákmányol. Lesből vadászik, egy-egy nádcsomóra tekeredve.
Hazánkban legnépesebb állománya a Balaton és a Velencei-tó mellett él. Szinte mindenütt megtalálható a tavak partján. A nádasok körül lesi a felszín közelében úszkáló halrajokat. Az ország más részein nagyobb folyók közül a Duna, a Dráva mellett, valamint az Északi-középhegység néhány folyója mentén (Sajó, Bódva) fordul elő.
A párzásra tavasszal kerül sor a téli felébredést követően. Július-augusztusban a nőstények 8-20 tojást ásnak el a földben. A kicsinek - melyen augusztus végén kelnek ki - csak méretükben térnek el a szülőktől, a felnőtt állatok kicsinített másai.
Természetvédelmi értéke: 10.000Ft.
D. László felvétele
Keresztes vipera (Vipera berus):
A nőstények teste zömökebb, vaskosabb mint a hímeké. Szembogara a siklókkal ellentétben hosszúkás. Pupilláját vörös vagy bronzbarna szivárványhártya veszi körül. Színezete meglepően változó, kortól, nemtől, élőhelytől függ. A nőstény alapszíne barna, a hím ezüstösfehér vagy hamvasszürke. Jellegzetes a tarkójukon látható X vagy Y mintázat és a hátukon végigfutó barna (nőstények esteében) vagy fekete (hímek esetében) cikkcakkos vonal. A hasoldal feketés palaszürke.
A viperák szájában a felső állcsontokon elöl két, külön-külön is felmereszthető 4-5mm hosszú, ívelt csöves méregfog helyezkedik el. Mérge nemcsak a rágcsálókra, hanem az emberre névze is halálos lehet. Ha egy vipera megmar minket, a harapás nyomán egy alig vérző, tűszúráshoz hasonló seb alakul ki. Ilyen esetben aonnal forduljunk orvoshoz!
A keresztes vipera kedvenc tartózkodási helyei az erdők bozótos részei, hasadékok, erdőirtások, valamint fákkal benőtt hegyoldalak. Főbb előfordulási területei a Zempléni-hegység, a Tisza-hát, Somogy és Zala megye, valamint a Hanság nyugati fele. Élőhelyén táblák figyelmeztetnek jelenlétére.
Rágcsálókkal táplálkozik, de néha gyíkokat, békákat és madarakat is elkap. Kiszemelt áldozatát méreggel öli meg. A telelést általában márciusban fejezi be, majd szaporodik. A nőstények elevenszülők, 5-15 utód jön világra. A kis viperák méregfoga rövid időn belül működni kezd és önálló vadászkörútra indulnak. Terészetvédelmi értéke: 50.000Ft.
Rákosi vagy parlagi vipera (Vipera ursinii rakosiensis):
Mérete kisebb mint a keresztes vipera. Általában csupán 40-60 cm. A hátoldal alapszíne világosbarna, vagy szürke. A hát végétől a farokig barna szalag fut végig. A fejtetőn és a tarkón X és H alakú rajzolat díszlik. Hasoldala fehéérel tarkázott palaszürke színű.
Neki is van méregfoga, de kisebb. Kevésbé veszélyes, mint a keresztes vipera, ritkán támad emberre. Marása nem is olyan erős, halált még nem okozott. Inkább menekül mint támad.
Száraz cserjések közelében, árokpartokon, réteken szívesen tanyázik. Korán, a hóolvadás után elhagyja téli búvóhelyét és kifekszik a napra sütkérezni. Márciusban és áprilisban párzik. Augusztus elején a nőstények 8-16 eleven utódot szülnek.
Hazánkban csak szigetszerűen fordul elő. Hungarikumnak számít, mivel Európában sehol máshol nem fordul elő. Szigorúan védett! Az intenzív mezőgazdasági tevékenységek miatt a legtöbb élőhelyrő kiszorult. A Kisalföld egyes részein, a Duna-Tisza közében, és a Kunsági Nemzeti Park területén még megtalálható. Természetvédelmi értéke: 1 millió Ft, fokozottan védett.
Gyíkok:
Fali gyík (Podarcis muralis):
Karcsú testű gyík, kb. 15 cm a farkával együtt. Élénk, gyors állat, nehéz megfogni. A legkisebb zavarásra elmenekül. Teste világosbarna, sötétebb és világosabb szürkés foltokkal. Néha előfordulnak egészen sötét egyedek is. Oldalán két-két világos szegélyű sáv fut végig. A hím hasalja vörös, a nőstényé halvány rózsaszínű, sokszor csillogó. Nagyon gyakroi hazánkban, akár lakott területeken parkokban, sziklahadalékokban, hegyoldalakon is látható. A köves élőhelyeket kedveli. Rovarokra vadászik.
A párzási időszak május elejére esik, a hímek ilyenkor harcokat is vívhatnak. A nőstény július végefelé 2-8 tojást rak kövek közé, sziklák alá. Augusztus- szeptember körül kelnek ki az apróságok. A kicsik azonnal önállóak. Októberben téli pihenőre vonul. Természetvédelmi értéke: 10.000Ft.
Homoki gyík (Podarcis taurica):
A fejtető és a hát olajzöld, amit sötétbarna, fogazott szélű sáv keresztez. Két oldalán fahéjszínű sávok húzódnak, fehér szegéllyel. A hímek hasa narancs, míg a nőstéyneké fehéres vagy kékes. Ritkán egészen mélyzöld színű egyedek is felbukkannak. Hossza 15-17 cm. Melegkedvelő gyík, csak áprilisban bújik elő és már szeptemberben téli nyugovóra vonulhat. Rovarokkal táplálkozik. Kedveli a növények nélküli nyílt területeket, sziklákat, ahol melegedhet. Főként az alföldön élnek populációi. A Duna_Tisza közének homoklankáin gyakori, Dél-Magyarország (Szegeg környéke) homokos vidékein, valamint a nyírségi homokpusztákon. Rendkívül melegigényes faj, csak a legmelegebb napokon találkozhatunk vele. Félénk és gyors mozgású, ha megzavarják, nyomban menekülőre fogja. Sokszor maga ásta üregben kuksol. A nőstény 2-6 tojást rak június elején. A kicsik általában szeptemberben kelnek ki. Természetvédelmi értéke: 10.000Ft.
Fürge gyík (Lacerta agilis):
Közepes termetű (18-25cm) gyíkunk. Lábai erőteljesek. A törzsalak hátán mindig egy szélesebb, sötét színű sáv húzódik. Az oldala négyzet alakú foltokkal tarkított. A hímek élénkebb színűek, a nászidőben oldaluk és hasuk élénkzöld, ezzel szemben a nőstények teste szürkésbarna, hasuk sárgás. Több színváltozata is ismert, viszonylag elterjedt avöröshátú változat. A fürge gyík gyakran jelenik meg emberi települések közelében, kézbe véve könnyen letörik a farka. Sokféle élőhelyen honos, siívidéki, dombsági és középhegységi területeken egyaránt előfordul. Leginkább meleg, száraz, fűvel borított élőhelyeken telepszik meg. Sokszor látni kerítések mentén vagy kertekben is.
A párzási időszak májusban köszönt be. Ilyenkor a hímek komoly sérülésekkel végződő harcokat vívhatnak. A nőstény 8-12 puha héjú tojást rak az avarba vagy kövek alá, ezután földdel takarja be a fészket. A kicsik július-augusztus körül kelnek ki, és rögtön önállóak. Számos ellenségük van, mivel az egerészölyv, a házimacska, a rézsikló és akár a sündisznó is vadászik rájuk.
Természetvédelmi értéke: 10.000Ft.
Zöld gyík (Lacerta viridis):
A legnagyobb termetű gyíkféle hazákban. Testnagysága elérheti a 40cm-es hosszúságot. A hímek kifejezetten színesek, az egész testük élénkzöld, amelyet sok apró fekete pont díszít. A toroktájék a nászidőben kobaltkékre változik. A nőstények torka is kékes lesz, de jóval halványabb. Mindkét nem nyakvégében jól látható örv fejlődik ki. A zöld gyík ügyesen mászik bokrok, fák ágain, ahol madárfiókákat zsákmányolnak. Gyakori a kannibalizmus is. Természetes a többi gyíkhoz képest harcias. Elsősorban ízeltlábúak képezik az étrendjét, de kisebb gyíkokat és madárfiókákai is elfogyaszt.
Áprilistól októberig aktív. A telelés után először a hímek bújnak elő, majd májusban megkezdődik a párzási időszak. A hímek heves csatákat vívnak. A nőstény júniusban rakja le a tojásait, melyekből kb 70-80 nap múlva 6-15 kisgyík kel ki. Fejlődésük ütemét nagyban befolyásolja az időjárás.
A zöld gyík természetvédelmi értéke: 10.000Ft.
Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara):
Kistermetű, sötét tónusú állat. Alapszíne barna, a hátszegélyen néhány világos, hosszanti csík. Hátát egy vékony fekete csík osztja ketté. A hím hasa narancsszínű, a nőstényé szürke, fekete pettyezéssel. Szaporodása különleges, mert a megtermékenyített nőstényekben fejlődnek ki az utódok, és elevenen hozzák világra őket. A fészekalj nagysága 8-10 utódból áll. Ez az érdekes szaporodási módszer valószínűleg összefüggésben áll a kedvezőlten időjárárssal. Ha tojásokat rakna, a nem megfelelő hőmennyiség miatt nem kelnének ki. Negnépesebb hazai állománya a Nyírségben, a Tiszaháton található, de kisebb állománya előfordul Ócsa-Dabas térségben és a Fertő tájon. Elviseli a hűvösebb időjárást, őt még megpillanthatjuk, amikor a többi gyík már inaktívvá vált a tél közeledtével.
Pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri):
Testfelépítése átmenetet képez a lábatlan gyík és a valódi végtagokkal rendelkező nyakörves gyíkok között. Törékeny, ceruzavékony testéhez gyenge, rövid lábak illeszkednek. Gyors mozgásra nem alkalmasak a végtagok, ezért meneküléskor lábait teste mellé húzza és kígyózó mozgással elsiklik. Mindössze 9-10 cm hosszú. Két oldalán világos színnel határolt, sötét sáv fut végig. Háta fénylő bronzbarna, a hasa viláogsabb. A szemhéja lenőtt, ezért nem tud pislogni, ezzel is hasonlít a kígyókhoz. A fajt Kitaibel Pál botankus írta le, róla kapta tudományos nevét. Hazánkban ritka faj, elterjedése foltszerű. Leginkább mászkő, dolomit alapkőzetű középhegységeinkben fordul elő. Az Északi-Középhegység több pontján, A Dunántúli-Középhegységben, a Budai-hegységben és a Duna-Tisza közén él. Az összes hazai gyík közül a pannon gyík a leginkább veszélyeztetett. Áprilisban párzik, a nőstény 5-6 borsónyi tojást rak. A kicsik augusztusban és szeptemberben kelnek ki. Eszmei értéke: 100.000Ft.
Lábatlan gyík (Anguis fragilis):
Ezt az állatot könnyen nézhetjük kígyónak szokatlan testfelépítése miatt. Másnéven törékeny gyíknak nevezik, erre utal a latin neve is. Végtagjai nincsenek. Testét sima, fémes csillogású pikkelyek fedik. Hátoldala vörösréz színű, a hastájék sötét, kékesfekete. Az oldalán egy-egy, gsztenyebarna széles sáv fut végig. Az idősebb egyedek hátán kékes pettyek vannak. Gyíkokhiz hasonlóan képes pislogni, szemben a kígyók merev tekintetével. Veszély esetén a gyíkokhoz hasonlóan a farka letörhet. Nálunk főleg dombsági és középhegységi faj, az Alföldön ritka. A dús növényzetű, nedvesebb erdőket, tisztásokat kedveli. Rejtőzködő életmódot folytat, ritkán kerül szem elé. Sajnos, mivel sokszor kígyónak nézik, tudatlanságból elpusztítják. Lassú állat, főként gilisztákkal és meztelen csigákkal táplálkozik. Októberben vonul telelni, sokszor csoportosan telelnek. Áprilisban jönnek elő és szaporodnak. A tojások a nőstényekben fejlődnek és vékony burokból bújnak elő, ezért a lábatlan gyík ún. álelevenszülő. Eszmei értéke: 10.000Ft.
Teknősök:
Mocsári teknős (Emys orbicularis):
20-25 cm páncélhosszúságú teknős. Sötét alapszínű, melyen sárgás pettyek találhatók. Az ivarérett hím haspánccélja homorú, farka vastagabb és hosszabb, és a szeme is gyakran vörös. A nőstények páncélja laposabb, széle kissé felhajló, sárgás foltos. Színe változatos lehet, taléltak már pettyek nélküli majdnem teljesen fekete példányokat is. Hazánk egyetlen őshonos teknősfajtája. Sajnos egyre gyakrabban szorítja ki a természetes élőhelyéről a vörösfülű ékszerteknős, melyet a felelőtlen teknőstartók egyszerűen a folyókba, tavakba engednek. A mocsári teknős hazai állománya ingadozó. A természetes vizek kiszáradása, az ékszerteknős erőszakos terjeszkedése, a vízszennyezés és a pusztulások miatt egyes területeken vészesen lecsökkent az egyedszáma.
Októberig-novemberig aktív marad. Telelni az iszapban és a parti fövenyben szokott. Májusban párzik, a nőstény június-július körül rakja le a tojásait. A fiatalok szeptemberben kelnek ki. A mocsári teknős ízeltlábúakkal, férgekkel, csigákkal, kétéltűekkel táplákozik. Ritkán a lassabb és beteg halakat is elkapja. Természetvédelmi értéke: 50.000Ft, mérsékelten veszélyeztett faj.
|