Mostani bejegyzésemben egy kivételes ember életútját ismerhetjük meg. Az állatok iránti rajongása töretlen volt egész életében. Sokat tett az afrikai ragadozók tudományos megismerésében, hiszen velük élt és ezáltal alapos feljegyzéseket és megfigyeléseket készített róluk. Különösen oroszlánokról szóló könyvei révén ismeri a hazai közönség. Azért választottam őt a számtalan természettudós és természetvédő közül, mert kivételes életet élt, személy szerint az egyik kedvencem és gyerekkori példaképem ő volt. Megvan az összes magyarul olvasható könyve, melyeket sajnos sokáig nem lehetett megszerezni, nemrégiben viszont újra kiadták néhány könyvét. Ő volt az első, aki fogságban nevelt fel afrikai állatokat, majd sikeresen visszavadította őket eredeti élőhelyükre.

 

Eredetileg Friederike Victoria Gessner néven látta meg a napvilágot 1910-ben Ausztriában. Már kiskorától kezdve szívesen hallgatta édesanyja történeteit a vadállatokról. Fiatal felnőttként Bécsben lakott a nagyanyjánál. Zongoraleckéket vett, énekelni tanult, megismerkedett a képzőművészettel és a restaurálással. 25 éves korában feleségül ment az amatőr ornitológushoz, Victor von Klarwill-al és Kenyába költöztek. Ott találkozott a svájci botanikussal, Peter Ballyvel, aki második férje lett. Bally adta neki a Joy nevet. Amikor Peter Bally állást kapott a Nairobi Múzeumban, Joy azzal segítette, hogy megfestette a gyűjtött növényeket. Hét könyvet illusztrlát Kelet-Afrika növényvilágáról. Később kenyai bennszülötteket kezdett festeni hagyományos ruházataikban és díszeikben. Hat év alatt 700 képet festett 54 törzs tagjairól. A festményeket láthatjuk a Nairobi Nemzeti múzeumban.

               

Joy részt  vett ősember ásatásokban a Rift-völgyben, Kenyában és Tanzániában a Ngorongoro-kráterben a világhírű antropológussal, Louis Leakey-vel.

Egy szafarin megismerkedett George Adamsonnal, majd 1944-ben összeházasodtak. Egyszer egy nőstényoroszlán rettegésben tartott egy falut, az állatot George-nak le kellett lőnie, ám később megtalálták három árván maradt kölykét. Az egyik kölyök (a legkisebb) volt a híres Elza, akit Joy és George nevelt fel, majd visszaengedték a vadonba. Elza két testvére a rotterdami állatkertbe került. George felmondta az állását és úgy döntött, egész életét az oroszlánokkal való munkának szenteli. Ekkoriban adták ki Joy legismertebb könyveit: Oroszlánhűség, Elza és kölykei. Elza életéről nagysikerű film is készült. Joy és könyvei a vadvilág megőrzésében elért eredményei alapján sok országban díjakat kaptak. Hosszú hónapok felkészítése után Elzát sikerült megtanítani vadászni és szabadon engedték. Elza volt az első oroszlán, akit sikeresen visszavadítottak a természetbe, utána is rendszeresen visszajárt a táborba, sőt a kölykeit is bemutatta Joynak. Elza elvitte a táborba három kölykét, akikkel Joy és George tisztes távolságot tartott, nem akarták, hogy megszelidüljenek. 1981-ben Elza egy halálos, kullancs csípés okozta betegségben elpusztult 5 éves korában. A kölykök már elég nagyok voltak, ám anyjuk nélkül a farmerek háziállataira kezdtek el vadászni. Joy és George ezért befogta és elköltöztette őket egy biztonságos, emberektől távoli vidékre a Serengeti Nemzeti Parkban.

 

Elza halála után Joy figyelme a gepárdok felé fordult. Innentől kedzve gepárdokkal szeretett volna foglalkozni, míg férje az oroszlánokkal elkezdett projektjét kívánta folytatni. Elza mellett Joy másik híres neveltje a kölyökként hozzá került Pippa, a nősténygepárd volt. Joy nyomon követte Pippa és 4 alomnyi kölykének a mindennapjait. Pippa halála után 1976-ban egy árva nőstényleopárd, Penny került Joy táborába, akit szintén felnevelt és a vadonba engedett. Penny a második alomnyi kölykét nevelte, amikor Joy kiadta a róla szóló utolsó könyvét, a Shaba királynőjét. A könyvet nem is tudta teljesen befejezni.

 

Huszonöt évnyi házasság után a pár elvált. Joy beköltözött a városba és rengeteget utazott a világban, de továbbra is jó kapcsolata volt férjével, pl. a karácsonyokat mindig együtt töltötték.     

1980 januárjában Joy Adamsont egy korábbi alkalmazottja meggyilkolta. 69 éves volt. A temetésén George megígérte, hogy folytatja munkáját. Joy hamvait kívánsága szerint Elza az oroszlán és Pippa a gepárd sírján szórták szét.

1989-ben Kampi Ya Simbánál ("az oroszlánok tábora") George Adamson orrvadászok áldozata lett.

      

 

Joy Adamson magyarul megjelent művei (ennél jóval több könyvet írt, de azok nem jelentek meg magyarul):

Oroszlánhűség (1960)

Elza és kölykei (1961)

Elza falkája- Örökké szabadon (1962)

A pettyes szfinx (1969)

A pettyes szfinx nyomában (1972)

A fürkésző szellem (önéletrajz, 1978)

Shaba királynője- egy afrikai leopárd története (1980)

 

Róla készült filmek:

Born free- Szabadnak született (1966, angol, rendezte: James Hill)

Living free (1972, angol, rendezte: Jack Couffer)

 

 

 

Vissza a bloghoz