Hüllők ivarmeghatározása

Azért indítottam ezt az oldalt, mert nagyon sokan írtak nekem tanácstalanul, hogy nem tudják, milyen nemű a vásárolt hüllőjük és nemsokára szeretnének neki egy ellenkező nemű partnert vásárolni, illetve olyan esetekben is fordultak már hozzám, hogy véletlenül vagy szándékosat becsapták őket az állatkereskedésben és nem azt a nemű egyedet kapták, amit szerettek volna. Én magam is sokszor tapasztaltam, főleg nem hüllőspecialista állatkereskedésekben, hogy egyáltalán nem tudják meghatározni az ivarokat, illetve azt mondták, hogy nem lehetséges megmondani, holott ez nem teljesen igaz: felnőtt állatok esetén igenis meg lehet állapítani és sok fajnál, pl. kígyóknál kiskorban is! Csak egy kis szakértelem és gyakorlás kell hozzá. Nagyban segíti a dolgunkat, ha több állatot van lehetőségünk összehasonlítani. Egy kis gyakorlással és tapasztalattal mi magunk is könnyedén szexálhatjuk az állatokat. Vannak persze nehezebb esetek, a legbiztosabb mindig a felnőtt, kifejlett méretű állatok vizsgálása, mert az 100%-san lehetséges ránézés alapján is. A legtöbb állatkereskedésben sajnos egyáltalán nem értenek a hüllők ivarmeghatározásához.

Újszülött vagy növendék állatoknál valóban nehéz a dolgunk, de itt sem lehetetlen, illetve fajonként igen változók lehetnek a nemi jellegek. Szóval lássuk, hogyan lehet biztosan megmondani egy hüllőről, hogy fiú, vagy lány. Többnyire az általam tartott fajták, illetve a jól ismert  "alapfajok" alapján fogom bemutatni az ivarokat. 

A képeken mindig a hím egyed látható az első képen, a másodikon pedig a nőstény (ahol 2 kép van)!

Vannak általános nemi jellegek, melyek szinte valamennyi hüllő fajon jelen vannak. Általánosságban elmondható, hogy a hímek faroktöve, a kloakájuk környéke, valamint a fejük szélesebb, testük robosztusabb (kígyóknál ez nem mindig igaz), a farkuk pedig hosszabb a nőstényekénél. Laiukos erre feltehetik a kérdést, hogy mit jelent az, hogy "szélesebb", ha nincs összehasoníltási alapunk. Állatkereskedésben lehetőségünk van több egyedet is megvizsgálni, így az egymás mellé rakott hüllőknél jobban szembe ötlenek a különbségek.

Kígyók:

A legtöbb kígyónál a kifejlett hímek farka hosszabb és egyenletesen vékonyodó, míg a nőstényeké rövid, tömzsi és a kloaka után rögtön elkezd vékonyodni. Sokan a farokpajzs számolós módszerre esküsznek, ez azonban szerintem megbízhatatlan. Ránzézésre egy hím kígyó farka tisztán kivehető, tapasztalatom szerint a hímeket nehezebb félrenézni, a nőstényeknél nagyobb a tévedési lehetőség. Főleg, ha nem teljesen ivarérett állatot nézünk, előfordulhat, hogy egy fejletlen hím az, illetve néhány nőstény kígyó farka is viszonylag hosszú lehet. Bébi kígyóknál a legbiztosabb módszer a pénisz kipattintása. Az ujjunkkal egyszerűen megnyomjuk az állat farkát (a kloaka utáni terület), így a kétágú hemipénisz a hasüregből kiugrik. Amint elengedjük, a szerv visszahúzódik a helyére. Az interneten sok leírás és videó található erről az egyszerű műveletről (YouTube-on például ha beírjuk a "Popping snake" kifejezést), ami nem annyira veszélyes, mint ahogy sokan mondják. Kis gyakorlással könnyen elvégezhető otthon is, és a kígyónak semmilyen károsodást, vagy fájdalmat nem okoz. Én az újszülött siklók első vedlését követően, kb 3-4 hetes korukban mindig elvégeztem a pénisz kipattintását és megbízható eredményt kaptam. A nőstények esetében logikusan semmi nem ugrik elő a pattintás során, csupán mirigyváladék jelentkezhet. Az újszülött nőstények (pl. gabonasikló) farka nagyon vékony és fejletlen, a hímeké valamivel vastagabb és hosszabb. Én néha már 1 hetes korukban is ránézésre megkíséreltem megtippelni az állatok nemét, és később, mikor valóban megnéztem, igazam lett, hogy a fejletlen farkúak nőstények voltak. A legbiztosabb módszer a szondázás, ám ezt bízzuk állatorvosra, hüllőspecialista szakboltra, vagy hozzáértő tenyésztőre! 

Néhány faj, például a növendék sávosfarkú sikló ostorszerű farokkal rendelkezik, és a nőstények farka is jóval hosszabb, mint egy átlagos gabonasikló, vagy királysikló farok. Ebben az esetben a faroktő vastagsága nyujthat némi támpontot, de náluk a biztos módszer a szondázás.

Óriáskígyók esetében egyszerűbb a feladat. Az ivarérett hímek kloakája mellett jól láthatók az anális karmok, melyek a nőstényekről vagy teljesen hiányoznak, vagy nagyon csökevényesek. Az anális karmok segítségével a hím párzás előtt izgatja, simogatja és megfelelő testhelyzetben rögzíti a nőstényt. Itt is elmondható, hogy a óriáskígyó nőstények farka rövidebb.  Méretbeli különbség a kígyók esetében nincs, mivel egy adott állat lehet egy jóltáplált hím, vagy egy sovány nőstény, vagyis befolyásolhatják a tartási körülmények. Általánosságban azonban elmondható, hogy a nőstények súlya nagyobb, testük tömzsibb és "zsírosabb", ami a tojások fejlődéséhez szükséges. A hímek nyurgábbak, csinosabbak, persze vannak kivételek. Hosszbéli eltérés nem igazán tapasztalható, erősen függ az állat életkorától a tápláltságától és a terrárium méretétől, amiben tartjuk. 

Teknősök:

A teknősök esetében a legbiztosabban kifejlett korban lehetésges az ivarok meghatározása. A vízi fajoknál, például a vörös és sárgafülű ékszerteknősnél a hímek hosszú karmokat viselnek a mellső lábukon, melyeket nem szabad levágni. A páncéljuk homorú, ami segít párzáskor a nőstény hátára mászni. A hímek kisebb méretűek, a farkuk hosszabb. A nőstények nagyobbak, a karmaik és a farkuk rövid, a páncéljuk domború.

A szárazföldi fajok esetében szinte csak a farok mérete nyújt némi segítséget. A kifejlett hím görögteknős farka például jóval hosszabb és vastagabb a nőstényekénél.  

Gyíkok:

A gyíkfélék legtöbbjének hímjei nagyobb testűek a nőstényeknél, néha dupla olyan hosszúak is lehetnek. A gyíkoknál ránézésre könnyebb megállapítani a nemeket, mivel a legtöbb hím szép, élénk színeivel hívja fel magára a nőstények figyelmét, valamint visel valami másodlagos nemi jelleget, toroklebenyt, háti tüskéket stb. Tehát ami nagyon színes és rikító, nagy valószínűséggel hímnemű. Sok szkink fajnál ez jól megfigyelhető, mert a hímek élénkebb és szebb színűek. A fejük szélesebb és robosztusabb, a karmaik nagyobbak, a farkuk hosszabb, mint a nőstényeké. A zöld leguán, a sisakos baziliszkusz hímje hosszú lebenyeket fejleszt a testén, hátán, vagy torkán, amiből azonnal látni, hogy az adott példány hím. A nőstényekről ezek a függelékek hiányoznak, vagy elenyésző méretűek. A szakállas agáma hímek torka a szaporodási időszakban fekete, farkuk vastag, fejük széles, egymásnak és a nőstényeknek fejbólintással jeleznek.  

                                      Hím szakállas agáma

                                 Nőstény szakállas agáma

A sisakos kaméleonoknál már kiskorban láthatók a nemek. A hímek hátsó lábán ugyanis apró sarkantyúk vannak. A felnőtt hímek sisakja jóval nagyobb a nőstényekénél, a lábukon pedig jól látható nagyobb méretű pórusok, pikkelyek vannak. A gyíkok hímjei általában egymással nagyon agresszívek, szóval hamar kiderül, ha két hímet tartunk egymás mellett. A keméleonok a nőstényekkel is harciasak és csak párzáskor lehet együtt tartani őket, a többi gyíkfaj azonban jól kijön egymással. A hímekre általában elmondható, hogy szeretik kergetni, zaklatni a nőstényeket, sokszor egész nap udvarolnak, hátha az egyik nőstényt rávehetik a párzásra.  Érdemes 2-3 nőstényt 1 hímmel tartani, mert így megoszlik a hím figyelme és nem zaklatja halálra ugyanazt a nőstényt. Ha 1 hímet és 1 nőstényt tartunk, a nőstény számára nagyon stresszes lehet az állandó udvarlás és molesztálás (főleg ha már vemhes), ezért inkább tartsuk külön őket.

A hosszúfarkú fűgyík hímjeinek testén szinte kivétel nélkül jelen van a fekete szín csíkok formájában, illetve körkörös pöttyök is láthatók rajtuk. Amelyik egyeden ez nem látható, az szinte biztosan nőstény. Közelebbről megnézve láthatóvá válik a hímek széles dudora a farkuk tövében, ahol a nemi szervük foglal helyet. Ezzel szemben a nőstényeké teljesen egyenletes.

Az anoliszok is könnyen beazonosíthatók. A 2 leggyakrabban tartott fajról, a barna és a zöld anoliszról fogok itt beszélni. A zöld anolisz hímje nagyobb, feje hosszú. Udvarláskor, vagy amikor egy másik hímet félemlít meg, akkor kifeszíti hatalmas, rózsaszín vagy piros toroklebenyét, ami lenyűgöző látvány. A nőstények gerince mentén fehér szín látható.  

A barna anolisz hímjének faroktövén szintén látható egy dudor, a test színe általában egyszínű, mintázat nélküli. A nőstények kicsik, a hátukon sokszor gyémánt alakú láncolat rajzolódik ki. A nőstényeknek is van toroklebenyük, ám az eltörpül a hímekéhez képest, amely élénk piros színű.

A házigekkó fajok hímjeinek apró "heréi" jól láthatók, ha sikerül elkapni és a hátukra fordítani őket. Gyakran kergetik egymást, és éjjel halk "tik-tik-tik" kiáltással hívják a nőstényeket.  Kis méretük és fürgeségük miatt nehéz lehet az ivarmeghatározásuk, ezért segít, ha az állatot átlátszó dobozba teszszük és alulról megnézzük, illetve ha a terrárium egyik üvegére kergetjük, ahol könnyebb megszemlélni az ivarszerveit.

A mór gekkó és bibron gekkóknál a hímeknek nem mindig láthatók a nagyméretű comb pórusai és dudoraik a kloaka mögött. Néha csupán egy nagyobb méretű oldaltüske árulkodik arról, hogy hímmel van dolgunk. A hímek feje általában szélesebb, viselkedésük agresszívabb, néha hangot is adhatnak, valamint a bibron gekkó esetében a hím testén rendszerint fehér pöttyök is láthatók (bár vannak csúnyább, fehér pötty nélküli hímek is).

Az aranygekkó hímje udvarlási időben szép aranyságra színűek, a nőstények fakó szürkések. A hímek nagyobbak és karcsúbbak. A vemhes nőstények hasfalában jól láthatók a tojások.

A leopárdgekkó hímjének combján nagy femorális fórusok és duzzanatok láthatók, valamint a duzzanat előtt egy gyöngysorhoz hasonló pórussor. A nőstényekről ezek hiányoznak. A leopárdgekkó ivarát befolyásolja a keltetési hőmérséklet, 30 fok körül inkább hímek, 28 fok alatt inkább nőstények kelnek ki. Két felnőtt hímet nem szabad együtt tartani, mert vérre menő küzdelmeket folytatnak, még akkor is, ha nincs közelben nőstény. A leopárdgekkóknál 3 hónapos korig érdemes várni a szexálással, mivel ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy egy nősténynek nézett fejletlen egyed később hím lesz. 3 hónapos kor körül azonban már összetéveszthetetlenül látszódnak a herék. A pórusok a nőstényeken is jelen vannak, bár nem olyan kifejezők, mint a hímeken, ezért a herék alapján állapítsuk meg a nemeket. A zsírfarkú gekkóknál sokszor már oldalnézetből jól látni a hímek fejlett heréit. A leopárdgekkókhoz hasonlóan nekik is nagy combpórusaik vannak és a hőmérséklet befolyásolja a nemek arányát. A nőstények fenekén 1 dudor található, míg a hímeken kettő, ez alapján fiatal kortól viszonylag nagy pontossággal meg lehet különböztetni az ivarokat.

A nagyfejű gekkó nemét nem befolyásolja a hőmérséklet. A hímeket születésük utántól, de 1-2 hónapos korban már simán ki lehet szúrni a farkotövüknél jól látható "heréik" alapján. A here nem pontos kifejezés, mert az emlősöktől eltérően a hüllőknél igazából a hemipéniszüket rejtő zsákról van szó. A hímek megölik egymást, szigorúan egyesével kell tartani őket.