Jararaca lándzsakígyó (Bothrops jararaca):

A gödörkésarcú viperák közé tartozó lándzsakígyók fejük tetején látható, lándzsahegyre emlékeztető rajzolatukról kapták nevüket. A Dél-Amerikában élő jararaca lándzsakígyó a talajon él, de a fiatal egyedek gyakran tartózkodnak a fákon. Kedveli az erdei tisztásokat és művelt területeket, álcázása pedig kitűnő, ezért sajnos gyakran marja meg az embert. Brazíliában az egyik legismertebb méregkígyó. Száraz erdőkben, szavannákon és művelt területeken él. Mérge erős (ember esetében 200 mg a végzetes adag), de a halál a legtöbb esetben elkerülhető, mert létezik ellenanyag. Zsákmánya: madarak és kisebb emlősök. Elevenszülő, egyszerre 20 ivadéka is lehet.

Az élőhelyén található más lándzsakígyófajoktól nehéz megkülönböztetni. A háromszögletű fej és hegyes arcorr minden lándzsakígyóra jellemző, színmintázata sem túl változatos. A hátoldal háromszögletű foltjait a felnőtt kígyókon gyakran elfedi a sötét pigmentáció, de a fiatalokon még jól láthatók ezek a rajzolatok. Nehezen észrevezető kígyó, mert teste sötét ls szeret árnyékos helyeken pihenni. A széles fejért a szem mögött elhelyezkedő nagyméretű méregmirigyek a felelősek. Függőleges pupillájú szeme az ájszakai életmódra utal. A szem előtt jellegzetes hőérzékelő gödrök találhatók, amely lehetővé teszi, hogy az állat éjszaka is sikeresen vadászhasson. Egyes példányokon jól látható egy fordított V alakú mintázat, míg másokon ez teljesen felismerhetetlen.