Schlegel-lándzsakígyó (Bothriechis schlegelii):
Nem túl sok olyan kígyófaj létezik, mely olyan változatos színben és mintában díszelegne, mint a lándzsakígyó. A lándzsakígyók mérgező állatok, és tisztelettel kell bánni velük. A Schlegel-lándzsakígyó közepes méretű, fán élő vipera. Dél-Mexikótól Dél-Amerika északkeleti részéig terjed a természetes lakóhelye. Élőhelyei közé tartozik Chipas, Mexikó, Belize, Honduras, Guatemala, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Nyugat-Venezuela, Kolumbia és Nyugat-Ecuador is.
Általában nedves erdők szolgálnak lakóhelyéül, a tengerszint feletti kb 1500 méter magasságában, Kolumbiában 2500 méter felett. Vannak populációk a csendes-óceáni és panamai térségben is, valamint Dél-Amerikában.
A Schlegel-lándzsakígyó egyike a Botriechis faj nyolc fajtájának, és minden bizonnyal a legváltozatosabb. A másik hét fajta: aurifer, bicolor, lateralis, marchi, nigroviridis, rowleyi és thalassinus.A legelterjedtebb színek a zöld, arany vagy piros minták keveréke, de a barna és szürke is fellelhető. A mintázatban találhatunk feketét, sárgát, barack- és piros színt, ismertek még erőteljes színű, hátukon vékonyan csíkozott példányok. Fiatalkori kinézetük nem azonos a felnőttkorival, 2-3 év is szükséges, míg elérik a teljesen fejlett kort. Előfordul, hogy egy erősen sárga bébikígyó 1 éves korában elkezd narancsszínt felvenni az oldalán, 2 éves korára pedig szürke pontokkal gazdagodik. Általában ha kiskorban szürkék, valószínűsíthető a felnőttkorban domináló zöld szín. Ugyanígy, ha fiatalon sárga, valószínűleg az is marad, viszont valószínűsíthető a minta változata, színtől függetlenül.
Közepes méretű, kapaszkodó, fán élő vipera. A fogságban élő egyedek valamivel hosszabbak, mint szabadon élő társaik. A szabadban egy kifejlett nőstény átlag 60 cm, míg a fogságban lévő egyed 90 körül van. A hím egyedek általában 35-40 cm között vannak,csak ritkán érnek el 45cm-es hosszt. A fajta különlegessége, hogy szempillaszerű bőr van a szeme fölött. Ez a jellegzetesség alig található meg a dél-amerikai példányoknál.
A párzás késő tél és kora tavasz között esedékes, és általában hat hónapos folyamat. A kis kígyók a legtöbb esetben augusztus és szeptember környékén jönnek a világra.
Ennek a kígyónak erős neurotoxikus mérge van tehát az áldozat fulladástól, vagy légzésbénulástól hal meg. Szerencsére fán lakó életmódja miatt csak kevés embert mar meg.
|