Az óriáskígyókról általában
A sarkvidékek kivételével az összes kontinensen élnek óriáskígyók, de a legtöbb faj Közép-és Dél-Amerikában fordul elő.
Színük álltalában sárgás- vagy vörösesbarna, hátukon két, az oldaluknál összefolyó rombusz alakú mintázattal, melykben sárgásfehér csíkok fedezhetők fel. Fejük tetején vékony, lándzsa alakú minta van. A szemek előtt és mögött a látószerveken is keresztülhaladó feketésbarna foltok találhatók. Hasi részükön sárgásfehér, fekete foltokkal díszítik az óriáskígyók bőrét. Átlagos méretük 2-4 m. A hat legnagyobb kígyófaj a boák és a pitonok soraiból kerül ki. A két legnagyobb a zöld anakonda és a kockás piton. Ez utóbbi általában hosszabbra nő, elérheti a 10 m hosszúságot, de a nagy anakonda sokkal súlyosabb. Nem meglepő, hogy minkét faj méretéről elképesztő híresztelések kaptak szárnyra. Egy angol felfedező, Sir Percy Fawcett 1907-ben azt állította, hogy egy 18,2 m hosszú anakondát ejtett el Brazíliában.
Valamivel kisebb az Indiában és Burmában elterjedt tigrispiton és az Afrika Szaharától délre eső területein honos sziklapiton. Mindkét faj 5-7 m hosszúra nőhet, bár a nagy példányok az élőhelyek beszűkülése miatt egyre ritkábbak. Ausztrália és a környező szigetek legnagyobb kígyója az ametiszt piton, melynek átlagos hossza 3-4 m, de találtak már 8 méteres egyedeket is. A hat legnagyobb óriáskígyó közül a legkisebb a közönséges óriáskígyó, másnéven bálványkígyó vagy boa constrictor. Legnagyobb példányai csupán 4 méteresre nőnek.
Az újvilági piton szívárvány színben pompázik
Annak, hogy miért van ilyen kevés nagytestű kígyó, két magyarázata lehet. Az egyik az, hogy egy ekkora állatnak sok táplálékra van szüksége, de méretei korlátozzák a vadászatban és a lehetséges zsákmányállatok választéka is behatárolt. A másik, hogy hatalmas testük felmelegítése sok időt és energiát vesz igénybe. Mindenféle tevékenységük - a vadászat, a szaporodás, vagy az önvédelem - korlátozott, amikor napfürdőzhetnek. Általánosságban elmondható, hogy minél melegebb egy terület átlaghőmérséklete, annál nagyobb állatok eltartására képes. Az óriáskígyók ezért kivétel nélkül meleg, trópusi területeken találhatók. A dinoszauruszok korában még nagyobbak voltak a kígyók és általánosságban minden állatcsoport is, mivel a klíma sokkal melegebb volt a mainál, a légkörben magasabb volt az oxigénszint, ami kedvez az állatok növekedésének.
Terráriumban könnyen tarthatók és tenyészthetők, de viszonylag nagy férőhelyet igénylő állatok. Egy kifejlett hím és nőstény számára legalább egy 170x100x80 cm-es férőhely szükséges, amelyet két 100W-os izzóval világíthatunk meg. A nappali hőmérséklet 27-30, az éjszakai 22-24 C° legyen. Alomként legjobb a virágföld és a tőzeg alaposan meglocsolt keveréke, amelyet néhány hét alatt a kígyók szinte betonszilárdságúra döngölnek. Nem hiányozhat a nagy méretű medence sem, amelybe hüllőink, különösen vedlés előtt, szívesen fekszenek. A medencének a könnyebb takaríthatóság kedvéért vagy kiemelhetőnek kell lennie, vagy pedig célszerű leeresztő csappal ellátni, mert kígyóink előszeretettel ürítenek bele. Táplálékként mérettől függően egerek, patkányok, tengerimalacok, nyulak, naposcsibék, galambok, tyúkok jöhetnek számításba. A vaskos testű kígyók nem üldözik zsákmányukat, sőt sok faj fára sem mászik, hanem a talajon lapulva türelmesen lesnek a gyanútlan áldozatokra. Testük túl nehéz ahhoz, hogy magasra emeljék, fejükkel hirtelen a zsákmány felé csapnak, majd megfojtják. A zsákmány fulladástól pusztul el, és nem attól, hogy összeroppantották. A szorítás olyan erős, hogy gátolja a vérkeringést, a szív és a tüdő működése percek alatt leáll.
Az óriáskígyók és a viperafélék sajátossága a fejük két oldalán, az orruk és szájuk körül elhelyezkedő hőérzékelő gödrök jelenléte. A boák esetében a gödrök az ajakpajzsok között helyezkednek el, míg a pitonoknál maguk az ajakpajzsok gödrösek (labialis szervek). Néhány fajt emiatt Dél-Amerikában "négy orrlyukúnak" neveznek. A hőérzékelő gödrök belsejét hőérzékelő sejteket tartalmazó hártya béleli, illetve a faciális szervekben a gödör fenekével párhuzamosan kifeszülő hártyán vannak az érzéksejtek. Ezek a sejtek képesek érzékelni olyan kevés hőmennyiséget, ami egy egér testéből árad ki. A hőérzékelő gödrök segítségével a kígyók környezetük hőmérsékletének 0,2 fokos változását is érzékelhetik. Pontos képet ad a zsákmányállat elhelyezkedéséről, távolságáról és méretéről is. Így képesek a kígyók akár teljes sötétségben is halálpontosan rámarni áldozatukra.
A kutyafejű boa fején jól láthatók a hőérzékelő gödrök
Az óriáskígyók nem támasztanak speciális követelményeket a szaporodási előkészületekkel kapcsolatban. Egész évben párzanak, de a csúcsidőszak augusztus-szeptember és februártól májusig tart. A boák három éves korukra válnak ivaréretté. A párzást követően a nőstények 119-295 napra hozzák világra kicsinyeiket. Irodalmi adat szerint egy nőstény – hím jelenléte nélkül – a szülést követően 22 hónappal ismét egészséges utódokat hozott a világra. Egy másik nőstény pedig 9 év alatt összesen 350 darab kis kígyót szült! Születéskor a kígyók 32-50 cm nagyságúak, természetesen a nőstény nagyságától, a kicsik létszámától függ a méretük. A szülést megelőzően a nőstény már nem fogad el táplálékot, teste erősen megtelik, és jól kivehető a kicsik összetekeredett alakja is. A megtermékenyített tojások az utódok teljes kifejlődéséig a nőstény ivarútjában maradnak. A kis kígyók „szülést” követően 10-20 perc múlva kibújnak a hártyás falú tojásokból. A kicsik száma 18 és 55 között változhat. Célszerű a kikelt kicsiket fertőtlenítőszeres vízben lemosni, majd az anyától külön véve tiszta terráriumba elhelyezni. Nagyon fontos, hogy azonos hőmérsékletű helyre kerüljenek a kicsinyek. A boákat és pitonokat a szaporodásuk mikéntje szerint is megkülönböztethetjük. Amíg a pitonok tojást raknak, addig a boák ún. ál-elevenszülők. Az ál-elevenszülés nem jelent mást, mint azt, hogy a nőstény kígyó nem rakja le a tojásokat, hanem azok az anya testében fejlődnek ki. Amikor elérik a megfelelő kort, akkor az anya kinyomkodja a tojásokat. Mivel a tojás hártya vékony falú, úgy néz ki, mintha a nőstény boa "megszülte" volna a kicsiket.
Haiti földiboa
|