Új-guineai krokodil (Crocodylus novaeguineae):
Jelenleg nincs elismert alfaj. Hall (1989) írta le a morfológiai és szaporodási különbségeket az északi és déli populációk között, a földrajzi elszigeteltség miatt - a különböző populációkat elválasztja egy hegylánc Irian Jaya és Pápua Új-Guinea között. Az északi formánál 4 pikkely figyelhető meg a nyakon, de a déli formánál ez 4-6 között változhat. Az északi forma a száraz évszakban fészkel, míg a déli forma az esős évszakban rak tojást. A déli forma kevesebb, de nagyobb tojást rak, keléskor 5cm különbséggel születnek az északi formához képest. A különbségek ellenére nem egységesek a vélemények az alfaj-kérdést illetően, mivel a viszonylag kis fajon belüli eltérések nem ritkák a krokodilok között. Egészen a közelmúltig vita volt két közel azonos faj miatt is, de a faj szétvált C. novaeguineae (Új-Guinea krokodil) és a C. mindorensis (Fülöp-szigeteki krokodil) néven. A legtöbb forrás ma már elismeri a Fülöp-szigeteki krokodilt külön fajként.
Elterjedési területe Indonézia (Irian Jaya) és Pápua Új-Guinea, sajnálatos módon valószínűleg nemrég kihalt az Aru-szigeteknél. A kiterjedt édesvízi mocsarak, lápok és tavak a fő élőhelyei. Nagyon ritkán a part menti területeken is fellelhető. Árnyékos területeket kedvelik, vagy barlangokba húzzák meg magukat. Csak ritkán merészkednek ki sütkérezni nyílt területekre, mivel elsősorban éjszakai életmódot folytatnak. Egyszer-egyszer lehet találni egy-két példányt a folyórendszerekben, főleg a száraz évszakban.
Kis - közepes méretű krokodil 3,5 m a maximális hossza a hímeknek, 2,7 m a nőstényeknek, de általában kisebbre nőnek. Hasonló megjelenésűek, mint a Caiman siamensis, különösen a fiatalokat könnyű összetéveszteni. Az orr viszonylag szűk. Testük barnás elszíneződésű szürke alapon, feketés sávozás látható a test háti részén és a farkon, ami még inkább jellemző a fiatalabb példányokon, később elhalványul. 66-68 foggal rendelkeznek.
Az életmódjuk miatt főleg halakkal, éjjel aktív vízimadarakkal és más gerincesekkel táplálkoznak. Néha zsákmányolnak kétéltűeket és egyéb hüllőket. A fiatalok vízi gerinctelenekkel és rovarokkal táplálkoznak, természetesen ők is zsákmányolnak kisebb halakat.
A nőstények 1,6-2 m korukra válnak ivaréretté, a hímek mintegy 2,5 m hosszúság elérése után. A párzási időszakban a nőstények halom fészket építenek. A párzást követően 2 héttel raknak tojást, kb. 22-45 tojásból áll egy fészekalj. A két forma között itt vannak a legnagyobb különbségek. Az északi a száraz évszakban párzik és rak tojást, míg a déli ugyanígy az esős évszakban. A két fészek között is vannak különbségek, kisebb, de nagyobb tojásokat rak a déli forma. A nőstények a közelben maradnak, de nem feltétlenül védik azt. A hímek egyáltalán nem vesznek részt a fészekőrzésben, de a közelben maradnak. A tojások 80 nap múlva kelnek. A fészket elhagyó kicsiket viszont, mind a nőstény, mind a hím segíti a vízhez jutásban.
A nagy kiterjedésű vizes élőhelyek és az alacsony emberi populáció miatt, védelmet élvezett a faj. A bőrük miatt viszont a 1950-es években jelentős mértékben vadászták őket. Az 1970-es években bevezetett jogszabályok értelmében, viszont tiltott a vadászatuk, illetve a bőrük csak tenyésztett állományból származhatnak. A program sikerének kulcsa az őslakók tájékoztatása, mivel a krokodil tojások, előszeretettel gyűjtik és értékesítik a piacokon. Ennek megakadályozására, további intézkedések keretén belül tojás keltetési program is indult. A programhoz csatoltak egy monitoring programot. Emellett folyamatosan figyelik az illegális kereskedelemben lévő krokodil tárgyakat. Ez a csoport a Managment Task Force ami a CITES-szel közösen alakították ki a hatóságok. Ezt a fajt sajnos a kihalás veszélye fenyegette, szerencsére sikeres tenyészközpontot létesítettek és számos ellenőrzési programot valósítanak meg. Így napjainkra nem veszélyeztetett kategóriába sorolták, illetve a CITES II. függelékébe található. A vadonban élő populáció méretét 50-100.000 becsülik.
|