Tanácsok hüllővásárlás előtt


Manapság szerencsére egyre több ember kedveli meg a hüllőket. Az állatkereskedésekből vagy tenyésztőktől könnyen beszerezhetjük leendő kedvencünket, az interneten néhány gombnyomással elképesztő mennyiségű szakirádalmat olvashatunk, sőt a fórumokon hüllőtartókkal eszmét is cserélhetünk. Mielőtt azonban egy hüllőt vinnénk haza otthonunkba, alaposan fel kell készülni az állat érkezésére.

Először is döntsük el, milyen állatot szeretnénk tartani, majd gondolkodjunk azon, hogyan fogjuk az adott faj számára élhetővé tenni a terráriumot, amiben tartani kívánjuk. Esőerdei fajnak magas páratartalmat, sűrű növényzettel berendezett teret, rengeteg mászófelületet és magas terráriumot kell biztosítanunk, logikus, hogy az ilyen állatokat nem egy sivár, homokos terráriumban fogjuk tartani. Ha pénztárcánk nem engedheti meg (az esőerdei terrárium az egyik legbonyolultabb és legtöbb felszerelést igénylő élőhely, és a benne élő állatok általában a legdrágábbak és legkényesebbek), akkor válasszunk igénytelenebb fajt. Ha tehát szívós állatot, egyszerű, könnyen berendezhető lakóhelyet szeretnénk viszonylag olcsón kialakítani, akkor döntsünk sivatagi, esetleg szavannán élő fajták mellett.  

Először magát a terráriumot fogjuk beszerezni, majd az állat igényeinek megfelelően berendezni. A terrárium típusától függetlenül gondoskodnunk kell talajról, vizestálról, valamilyen búvóhelyről, világításról és fűtésről. Ezek az alapfelszerelések, melyeket persze ki lehet egészíteni egyebekkel, hogy kicsinosítsunk a terráriumot.

Saját kép

Miután a terráriumot beüzemeltük, megérkezhet a lakó. Én azt ajánlom, tenyésztőtől szerezzük be a hüllőnket. Az állatkereskedések többsége sajnos nem megfelelően tartja a hüllőket, sokszor látok alultáplált, nem evő, beteges egyedeket, illetve az eladó nem tud megfelelő információval szolgálni a faj igényeiről, vagy félretájékoztat. Az állatkereskedéseknek az a céljuk, hogy minél drágábban minden áron "rásózzák" a vevőkre az állatokat, melyeket termékekként kezelnek és egyáltalán nem tartják szem előtt az állat jólétét és szükségleteit. A tenyésztőnél ellenőrizni tudjuk a tartási körülményeket, megnézhetjük a szülőket, ismerjük az állat genetikáját és eredetét, megfelelő tanácsot kaphatunk a tenyésztőtől. Különösen kerülni kell a plázákat és bevásárlóközpontokat, melyek nevetségesen drágán adják a hüllők többségét (pl. sinaloe királysikló bébit láttam már 25 ezer Ft-ért, újszülött normál gabonasiklót 10 ezer Ft-ért stb). Nem akarok boltokat megnevezni, de sok üzlet még az állat fajtáját sem ismeri, vagy legalábbis nem tünteti fel, például tapasztaltam már, hogy fekete patkánysikló gabonasiklónak volt eladva, vagy a patkánysikló pontos fajtája nem volt megnevezve. Nekem személy szerint nem elég az, ha ki van írva, hogy "patkánysikló", vagy "királysikló", mert rengeteg alfajuk van, néhány kannibál, csak egyedül tartható stb. Nem árt tudni tehát, hogy mit veszünk pontosan.  

Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen korú állatot vegyünk magunkhoz. Természetesen ez függ attól, hogy hány állatot szeretnénk tartani és milyen célból. Általánosságban azonban elmondható, hogy kiskorban célszerű megvenni a hüllőt, így azt mi magunk neveljük fel, ismerjük a táplálkozási szokásait, megszelídíthetjük. A felnőtt állatokat néha nagyon megviseli a szállítás, az új helyre kerülés, és különösen egyes trópusi gyíkok és néhány óriáskígyó faj nem tetszésüket koplalással fejezik ki. Ha tenyészállatot szeretnénk, dönthetünk felnőtt állat mellett, de ebben az esetben is jobb, ha kicsiben vesszük meg (már ha tudjuk a nemét) és mi neveljük fel. Vannak hüllők, amelyeknél a hímek nagyon agresszívak egymással és külön kell őket tartani, míg mások még a nőstényekkel sem jönnek ki jól (pl kaméleonok) és csak párzási időszakban tarthatók együtt. A gyíkok, gekkók több faja viszont kifejezetten igényli a társaságot, szóval nyugodtan vehetünk 1-3 egyedet is. A kis kígyók esetében nagyon fontos, hogy a terrárium jól záródjon és legyen szökésbiztos, mert a hüllők szabadulóművészek és a legkisebb lyukon kiférnek.

 

Saját kép

A megfelelő hüllő

Ha eljutottunk idáig, elérkezett az idő, hogy hazavigyük a hüllőt. Jól nézzük meg az eladásra szánt állatokat. Ne vegyünk apatikus, visszahúzódó hüllőt. Nem lehet külsőleg sérült, a bőre legyen tiszta és bőrcafatoktól mentes. Az egészséges állat színe nem fakó és fénytelen. Az egészséges hüllő kloakája tiszta, nincsenek rajta ürülékmaradékok, illetve semmi nem "lóghat ki" a kloakából (pl. nemi szerv). Az állat szeme nem lehet csukva, illetve semmilyen váladék nem szennyezheti. Ne válasszunk vadon befogott állatot, illetve kérdezzünk rá, hogy honnan származik. A vadonból fogott hüllők legtöbbje belső és/vagy külső élősködőkkel ellepve kerül az új gazdihoz, nem biztos, hogy megszokja a fogságot, nem ismerjük a pontos korukat, illetve sokszor harapósak. Ha több állatunk van, az új jövevényt tegyük 2-3 hétre karanténba, nehogy valamilyen betegséggel fertőzze meg a már meglévő állatokat. CITES fajt ne vegyünk papír vagy mikrochip nélkül.

 Túl kicsi állatot sem érdemes választani. Sokan azért szeretnek bele egy adott példányba, mert olyan picike és cuki, viszont nagy a valószínűsége, hogy azért olyan pici és sovány, mert nem eszik rendesen. Ne vegyünk láthatóan sovány, rossz kiállású állatot. Kígyók esetében nézzük meg, hogy kézbe véve az állatot, lóg-e a feje, kapaszkodik-e a kezünkbe. Ha csak csüng a kezünkben és erőtlen, nem kapaszkodik, nem öltögeti a nyelvét, tátog, illetve szörcsögő vagy sipoló hangot ad levegővételkor, semmiképp se vigyük haza, mert nem lesz hosszú életű. Inkább válasszunk hevesen védekező, éber példányt, azt idővel megszelídíthetjük. A túlzott szelídség is lehet betegség előjele, valójában nem is barátságos az állat, csak valamilyen betegségből adódóan nincs ereje elmenekülni. Kígyók esetében a király,- és gabonasikló ifjoncok sokszor nem hajlandók enni, ezért inkább nagyobb, kb fél éves állatot válasszunk, azzal már biztos nem lesz ilyen problémánk.  

Az állat neme gyakorlatilag lényegtelen. Néhány fajnál a hímet egyedül kell tartani és esetleg kisebbre/nagyobbra nő a nősténynél és sok fajnál színesebb, látványosabb a hím. Néha a hímek hevesebbek lehetnek, de ha egyedül van tartva és csak házikedvenc lesz belőle, teljesen mindegy az ivara.

Saját kép

Tudni kell azt is, hogy a hüllők lehetnek éjjel aktívak (a többség az), és nappal semmiféle mozgást nem produkálnak. A hüllők nem olyanok, mint az állandóan mozgolódó rágcsálók, nem adnak hangot (kivéve néhány faj párzási hangadását), nem kedvelik az érintést és sűrű kivételt, nem lehet velük úgy kontaktust teremteni, mint egy kutyával vagy macskával, viszont nagyon egyedi, érdekes háziállatra tehetünk szert, ha mellettük döntünk. Ezt mindenképp tudunk kell, mielőtt belevágunk az egészbe. Sokan hamar ráunnak a hüllőkre mondván, hogy nem izgalmasak, egész nap nem is látni mert a búvóhelyén kuksol, nem csinál semmit stb. A hüllők minden szempontból mások, mint a többi háziállat, épp ezért gyerekes családokba nem nagyon ajánlom. 12 éves kortól gyerek is tarthat kevésbé érzékeny fajokat, de értessük meg vele, hogy nem cibálhatja egész nap és hogy a hüllő nem játékszer. A gyíkok farkát ne fogjuk meg, mert ijedtükben ledobhatják azt. A nagyobb kígyókat két kézzel fogjuk meg, ne lógjon le se a feje, se a farka, a kiskígyókat hagyjuk az ujjunkba, kezünkbe kapaszkodni. Sose szorítsuk meg a kígyók fejét, ne tegyünk feléjük hirtelen mozdulatokat. A hüllők a terráriumban mutatnak a legjobban, melyet az élőhelyeik és igényeik szerint ízlésesen berendeztünk. Ha rövid időre kiengedjük hüllőnket például a szobába, ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert pillanatok alatt el tud bújni, fel tud mászni valahova, kárt tehet magában.

D. László fotója

Túl igényes, kényes fajt ne válasszunk első hüllőnknek, mert ha valami balul sül el, egy életre elmehet a kedvünk a hüllőtartástól. Óriáskígyókat, kaméleonokat és egyes gyíkféléket nem ajánlok kezdő terraristáknak. Inkább válasszanak agámákat, gekkókat, házisiklókat, gabona,-patkány vagy királysiklókat, ezeknél a fajoknál nehéz bármit is "elrontani".

Mielőtt egy hüllővel osztanánk meg lakásunkat, mindenképp tájékozódjunk a tartásáról és készüljünk fel az állat érkezésére!

Saját kép

Amire feltétlenül ügyeljünk:

Gyermek vagy hüllőtartásban kezdő személy csak felügyelettel vegyen kézbe hüllőt, különösen kígyót.

A hüllők kezelése, kivétele alatt mozgásunk legyen lassú, nyugodt, ne hadonásszunk a hüllők előtt, kerüljük a hirtelen mozdulatokat. Ne nyúljunk az állat fejének közvetlen közelébe. Amikor kivesszük őket, akkor se hajoljunk az állat feje elé (kígyóknál).

Etetéskor legyünk elővigyázatosak. A kígyók például rosszul látnak, és az esetleg megmozduló kezünket zsákmánynak nézhetik.

Lehetőleg legyen kéznél egy nagyobb csipesz, amivel az állatot megfoghatjuk, irányíthatjuk. Agresszív és harapós hüllőket is csipesz segítségével vegyünk ki.

Soha ne nyúljunk az állatok közé úgy, hogy táplálékállat szagú a kezünk!

Vedlés előtt álló hüllőket (főleg homályos bőrű kígyókat) ne zaklassuk, mert ilyenkor kifejezetten ingerlékenyek és harapósak.

Kivételkor biztos kézzel fogjuk a hüllőket, és ügyeljünk arra, hogy a gyíkok ne tudjanak megkarmolni, illetve a nagyobb kígyók ne tekeredjenek rá teljesen a karunkra.

Nagytestű fajoknál mindig legyen a közelben egy segítő személy.

Ha bármilyen baleset érne bennünket, amíg nagytestű hüllőkkel dolgozunk, az első dolgunk az legyen, hogy visszazárjuk az állatokat a terráriumba, nehogy másokat is veszélyeztessenek.

Ügyeljünk a terrárium tisztaságára, hüllővel való foglalatoskodás előtt és után is alaposan mossunk kezet!


Miért érdemes hüllőt választani házikedvencnek?

1. Ha csak 1-2 példányt szeretnénk hobbi célból, a hüllőket kis lakásban is tarthatjuk.

2. A hüllőknek nincs szőrük vagy tollukra, amire allergiásak lehetünk.

3. Nem kell őket sétáltatni, nem hangosak.

4. Akár egy hétre is nyugodtan elutazhatunk, nem szükséges naponta etetni őket.

5. Ha hüllőt tartunk, szert teszünk egy igazán különleges állatra, melyet biztos meg fognak nézni a szomszédok, vagy a barátaink.

Saját kép