Királykobra (Ophiophagus hannah):

A királykobra India, Dél-Kína és Délkelet-Ázsia földjén mindenhol megtalálható. Habár az állomány elterjedési területének egyes részein élőhelycsökkenés következtében megcsappant, a királykobra nem veszélyeztetett faj.

A királykobra átlagos hossza 3,5–4 méter, legnagyobb hossza 5,6 méter, ezzel a leghosszabb mérgeskígyófaj. Ha a királykobra fenyegetve érzi magát, képes hossza egyharmadára felegyenesedni. Egyes esetekben ez meghaladhatja egy átlagember magasságát. A különleges fejlődésű nyálmirigyek a szemek mögött találhatók és mérget választanak ki. Amikor a kígyó az áldozatába harap, a méregfogakon át méreg préselődik a sebbe. Fenyegetettség esetén nyakát a mozgatható bordák segítségével kalapformájúra terpeszti ki.

A királykobra sokkal ritkábban fordul elő, mint kisebb rokonai, Délkelet-Ázsia sűrű hegyvidéki erdeiben a leggyakoribb. Különösen sűrű állomány él viszonylag elszigetelten India nyugati szegélyének hegyvidéki erdeiben. Tengerszint felett már 2000 méterrel is figyeltek meg királykobrapéldányokat. Az állat éjjel, nappal is egyaránt aktív, de ritkán látható, mert félénk, visszahúzódó természetű. Az emberre is csak legvégső esetben támad, így királykobra elterjedési területén viszonylag ritka a királykobramarás, még ritkább az általa okozott haláleset.

A királykobra szívesen választ magának vízközeli élőhelyet, mert a vízfelszínen úszva könnyen el tud menekülni. Ennek ellenére a szárazföldön is kiválóan mozog, jó mászó. Főleg kígyókkal táplálkozik, akár más kobrákat, vagy fajtársakat is megtámad de leggyakrabban patkánysiklókat zsákmányol.

Az ivarérettséget 5–6 éves korban éri el. A szaporodási időszak vedléssel kezdődik: ilyenkor a kígyó leveti a kinőtt bőrét. A párzásra januárban kerül sor, a fészek építésére áprilisban, vagy májusban. A nőstény 20–50 tojást rak a fészekbe, melyet a kikelésig őriz. A kis kobrák 60–70 nap múlva kelnek ki a tojásokból, ekkor az anyjuk elhagyja őket, mivel tápláléknak nézné őket.