Borzasztó csörgőkígyó (Crotalus durissus):

Hatalmas elterjedési területtel rendelkező mérgeskígyó. Mexikótól dlre, Közép-Amerikán keresztül egészen Kolumbiáig, Venezueláig megtalálhatók, sőt Dél-Amerikában Argentínáig lehúzódnak. Meglehetőseén gyakori emberi települések közelében.

Teste alapszíne sárgásbarna, a háton csokoládébarna rombusz alakú foltokkal, amelyeknek a közepe világosabb. Hátmintáját vajszínű, vagy homoksárga pikkelyek veszik körbe. A hátsó részen a rombuszok fakóbbá válnak. Oldalain kisebb-nagyobb sötétebb pöttyök, foltok és szétszórtan világosabb pikkelyek láthatók. Rendkívül tetszetős külsejét élénk színeiknek és ormós pikkelyeinek köszönhetik. Kedveli a félsivatagos vidékeket, de megél a bozótosokban és akár tengeriszint feletti 2000 méteres magasságig. Mérete 1 m. Elevenszülő, 4-40 ivadéka is lehet.

A közép-amerikai indián törzsek hitvilágában a csörgőkígyók jelentős szerepet töltenek be. Gyakran faragnak csörgőkígyó figurákat és egyes közép-amerikai templomrajzokon is visszaköszönnek. Általában az istenek földi megtestesítőinek tartották őket.

Tápláléka rágcsálók, madarak, hüllők, melyeket erős mérgével bénít meg, majd egészben nyeli le. Gödörkeszervének köszönhetően éjszaka is tud vadászni. Vészhelyzetben csörgőjét nem rázza figyelmeztetően. Mérge veszélyes az emberre, erős idegméreg (crotoxin és crotamin keveréke), bénulást okoz. A bénulás a perifériás izmokon a legerősebb, de végül légzésleállás és veseelégtelenség vezethet halálhoz. A marás után véralvadási zavarok, alacsony vérnyomás, a vörösvértestek szétesése és izomelhalás jelentkeznek. A túlélt harapás következménye végleges vakság is lehet. Több helyen "nyaktörő" becenévvel illetik őket, mivel a megmart személyenél gyakori a nyakparalízis.