A gyíkok (Sauria) a hüllők (Reptilia) osztályába és a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe tartozó alrend. 5 alrendág és 26 család tartozik az alrendbe.

 

A gyíkok túlnyomórészt a szó legszorosabb értelmében vett szárazföldi állatok, mert még a nedves helyeket is elkerülik. Testükön rendszerint világosan megkülönböztethetők a fej, nyak, törzs, farok és a végtagok. A különböző fajok szerint sokféleképpen változó pikkelyeket tábla vagy szemcsés, zsindely- és örvös-pikkelyekre osztják. A pikkelyek és pajzsok mellett nem ritkán fordulnak elő tövisek, lécek, tarajok, s másforma szaruképződmények is.

A gyíkok a kör­nye­ze­t me­le­gé­vel tart­ják fenn tes­thő­mér­sék­le­tüket, ezért el­ső­sor­ban a me­leget sze­re­tik. A leg­több gyík­faj a tró­pu­sokon, il­let­ve szub­tró­pu­si éghajlaton él. Számos családjuk közül a legtöbb fajjal a vakondgyíkfélék avagy szkinkek (mintegy 1000 faj), a gek­kók (~830 faj), a le­gu­ánok (~650 faj) és az agá­mák (~300 faj) büszkélkedhetnek. A világ legnagyobb gyíkja a komodói varánusz, testhossza 2,29–3,13 m, testtömege átlagosan 70 kg. A legkisebb pedig a Virgin-szigeteken honos 1,6 cm hosszú törpegekkó, a Sphaero parthenopion.

 

 

 

A gyíkok testét (mint minden hüllőjét) száraz pikkelyek borítják, ami védi őket a kiszáradástól és a lágy részeket is. A pikkelyek anyaga, kreatin. A kültakaró a gyíkok esetében különösen pompás szinezetekben képes megjelenni. Nagyon sok színes faj van, gondoljunk csak a kaméleonokra, akik még változtatni is tudják a színüket, a kedvük, a környezeti hatások függvényében, illetve egészségi állapotukat illetően. A nőstény kaméleonok a fajra jellemző rajzolatot vesz fel, ha érett petetüszők vannak a petefészkükben, ezzel is jelezve a hímnek, hogy kezdheti az udvarlást, a párzást. A gyíkoknál több faj is képes a színét változtatni. (pl. Anolis caroliensis).

A testfelépítésüknél feltűnik, hogy a gyíkoknak hosszú farkuk van, akár a törzs 5-6 -szorosára is megnőhet. Némely vizi fajoknál oldalról lapított, hogy futás közben ide-oda tudja csapkodni. A kaméleonok esetében felpödrött farok figyelhető meg, ami a kapaszkodást szolgálja, szinte ötödik végtagként, a mászásban segíti az állatot az előre haladással. A gyíkok többségének törzse hengeres, de lehet lapított is. A lábukon 5-5 ujj található, ami karmokban végződik, hogy az állat tudjon a sziklákok és a köveken is meg kapaszkodni. A kaméleonok itt is különcök, mert az 5 db ujjuk, 2-3 arányban összenőtt, hogy jobban tudjanak kapaszkodni az ágakon.

 

 

Kékfejű agáma

 

Mindkét típust a gyík származási helyének éghajlatától függően rendezzük be növényekkel. A sivatagi viszonyoknak megfelelő növények: pozsgások, agavék. A trópusi klímának megfelelő növények: páfrányok, broméliák, filodendronok stb.

A terráriumokat nem csak a benne élő állatok szerint lehet típusokba sorolni, hanem éghajlati típus alapján is. Ez utóbbi besorolás szerint a terrárium lehet trópusi őserdő éghajlatú, szavanna éghajlatú, forró sivatagi és mediterrán típusú.

 Különböző teljesítményű terráriumlámpák közül válogathatunk, melyeket többségében a világítás mellet lokálisan fűtésre is használhatjuk. Az éjszakai állatok számára kifejlesztett kék fényű, úgynevezett night-glo égők spektruma a holdfényhez hasonlít. Az UV lámpa nagyon fontos a gyíkjaink megfelelő tartásához, ennek is több fajtája létezik: sivatagi, trópusi stb. Az UV tartomány a fény spektrum 380 nm-es része alatt található, és hullámhossz szerint három részre szokták felosztani:

• UV-A (315-380 nm),
• UV-B (280-315 nm),
• UV-C (100-280 nm) sugárzásra.

 

A három tartomány eltérő biológia hatással rendelkezik, mindhárom szükséges a normális biológiai fejlődéshez, ám túlzott adagban nagyon súlyos hatásuk lehet! Az UV-A sugárzás a pigment képződésben játsza a legnagyobb szerepet, ezért a terráriumban UV fénnyel is megvilágított állatok sokkal színesebbek, mint ha egy sima lámpával világítanánk meg. Az UV-B sugárzás a D-vitamint szintetizálja. A D-vitamin a csontképzésben játszik szerepet, segíti a kalcium és a foszfor csontokba történő beépülését. A túlzott UV-B sugárzás ugyanakkor bőrdaganatot és szemkárosodást okozhat, gyengülhet az állat immunrendszere, és még a DNS-állománya is károsodhat. Az UV-sugárzás a legkárosabb, de a légkör felső rétege ezt kiszűri. Az üveg is megszűri az UV-sugárzást, ezért ha aterráriumot az ablak mellé tesszük, kevesebb káros napsugárzás éri az állatokat.

 

Lygodactylus williamsi 

 

Sok felszerelést gyártó cég kínál különböző teljesítményű és méretű UV csöveket. Ezeket mindig szakboltokban vásároljuk, és mindig az állatnak megfelelőt - vigyázat, sivatagi csövet ne vegyük meg a kaméleonnak!

 

Az UV csöveket az állattól 30-40 cm-re helyezzük el (ne üvegen keresztül!), és legalább napi 6-8 órán keresztül hagyjuk bekapcsolva.

A vakondgyíkok vagy szkinkek testét általában félkör alakú, átfedő, sima pikkelyek borítják. A kifejlett példányok testhossza 2,5-35 cm között, alakjuk robusztustól a vékonyig terjed, lábatlan testig változik. A lábatlan fajok többnyire a talajban, a többiek a felszínen vagy a lombozatban élnek. A farok általában meglehetősen hosszú, sok fajnál letörni képes. Sok faj a homokba temetkezve rejtőzik. Pikkelyeik simák, fogásuk emiatt viaszos. Renkívül gyorsak és fürgék. Terráriumi tartásuk a gyíkokéval megegyező. A legtöbb faj tojásrakó, de legalább 25 esetben ismert elevenszülés is.

 

Kurtafarkú szkink