Mióta az eszemet tudom, állatkedvelő vagyok. Sokáig saját állataim nem lehettek, édesanyám nem nagyon engedett tartani semmilyen házikedvencet, holott 2-3 éves korom óta imádtam minden szőrös, tollas, pikkelyes jószágot, és folyton-folyvást azt hajtogattam, hogy állatgondozó leszek, ha nagy leszek. Nagy macsakrajongó vagyok a mai napig, az álmom egy saját cicus volt, de anyukám ezt nem engedte, be kellett érnem a nagymamám falujában lévő macskuszokkal, akiket pártfogásba vettem.
Első saját állatkáim halak voltak valamikor 1997 környékén, amikor Mikulásra kaptam egy teljesen berendezett Juwel 96 literes akváriumot, melyben mindenféle vegyes halacska úszkált, pl. szumátrai díszmárnák, kongólazacok, mollik, zászlós sügérek, vörös rojtosszájú halak voltak. Jó pár évig elvoltam a halakkal, belekóstoltam az elevenszülő fajok tenyésztésébe. Aztán egyik általános iskolás osztálytársam "megfertőzött" a hullámos papagájokkal, mert ő azt tartott és ódákat zengett róluk. A hüllőkkel viszonylag későn ismerkedtem meg. Első hüllőm 2 db sárgafülű ékszerteknős volt. 2008-ban került hozzám első gabonasiklóm. Ez úgy kezdődött, hogy a helyi kisállatboltba, ahol akkoriban csak halakat és rágcsálókat árusítottak és melynek egyik eladója egy kb. korombeli fiatal lány volt, akinek számtalanszor segítettem pl. rágcsálók és halak ivarmeghatározásában, hozzájuk behoztak egy néhány hónapos gabonasiklót. A lány átvette, de mivel még eleségnek sem voltak napos rágcsálók náluk, ezért mikor egyik nap bementem a boltba, azzal fogadott, hogy nem tudja etetni és nem tartanak kígyókat, ezért nekem adja az állatot. Így került hozzám egy kb. 3 hónapos, normál színű hím gabonasikló baba. Ő lett az első kígyóm. Internet, könyvek, magazinok, művelődés és információ gyűjtés következett. Szüleim előtt sokáig titkoltam, mert féltem mit fognak szólni, pedig tudták, hogy menthetetlenül állatbolond vagyok. Végül amikor megmondtam nekik, hogy van egy kígyóm, nem volt gond belőle, amíg én etettem. A kiskígyót betettem egy kb. 50x30-as szépen berendezett terráriumba, és gyönyörködtem benne, hogy milyen különleges állatkára tettem szert. Rögtön megfogott benne valami. Egyrészt teljesen más volt minden addig általam tartott állattól és izgalmasnak találtam. Alapvetően semmilyen állattól nem félek gyerekkorom óta, a bogaraktól kezdve mindent meg merek fogni és minden élőlény érdekel tudományos érdeklődéssel is.
A kis gabonasikló nem maradt sokáig egyedül. Utánanéztem a világhálón, és megtudtam hogy ez nagyon elterjedt és gyakran tartott kígyófaj, így felvettem a kapcsolatot klubbokkal, fórumokkal, csoportokkal és tenyésztőkkel is. Így ismerkedtem meg azzal a lánnyal, aki a 2. gabonasiklóm, egy kis amel nőstény tenyésztője lett. Az évek során szüleim beletörődtek, hogy ez a mániám, és gyakorlatilag kutyát és görényt kivéve mindenféle állatot engedélyeztek.
Az állatokkal való foglalkozás nagyon szép hivatás. Egy hátránya van: fertőző, ragályos és kezelhetetlen. Ha egyszer elkezdi az ember, nincs megállás. Olyan szenvedély, mint a drog, bár véleményem szerint ennél károrsabb szenvedélye soha senkinek ne legyen! Szívesen vagyok javíthatatlan állat imádó és vállalom, hogy sokan csodabogárnak vagy vagány csajnak tartanak a csúszómászók iránti szenvedélyem miatt! Nagyon rövid időn belül az 1 kígyóból 2 kígyó lett, a 2 kígyóból 3, majd már felnőtt állatokat is vásároltam, következő évben pedig már az első nálam lerakott tojások is megvoltak (igaz, mind megpenszésedett, akkori tapasztalatlanságom miatt). 2009/10-ben a siklók létszáma egyre gyarapodott, sőt leopárdgekkókkal is foglalkozni kezdtem. Életem első leopárdgekkóját, egy tremper albínó nőstényt terráriumostul a Terrapláza hüllőbörzén szereztem a mellettem árusító eladótól, mert arra a börzére én is kimentem árulni gyöngyből készített állatfiguráimat. 1 gekkó után jött még 1 gekkó és ez ugyanúgy megállíthatatlan volt, mint a siklózás.
A gabonasiklókat mindig is imádtam. Lenyűgözött káprázatos változatosságuk, sokszínűségük, szelíd természetük és érdekes viselkedésük, úgyhogy "rá álltam" a gabonasikló tenyésztésre, bár addigra mellettük kaliforniai királysiklóim, patkánysiklóim és királypitonjaim is voltak. 2011 volt a legváltozatosabb évem, amikor zöld és barna anoliszaim is, nagyfejű és afrikai zsírfarkú gekkóim, sisakos kaméleonjaim, érces és kékfarkú szkinkjeim, agámák, csigáim és madárpókjaim és még pár faj is megvolt a gabona-patkány és királysiklók mellett. 2005-ben pedig sikerült kiharcolnom az áhított macskát, amit mindig is szerettem volna. Lett egy gyönyörű bengáli macskám, Zuri.
2012-ben az egész gabonasikló állományomat kénytelen voltam felszámolni, ami egy nagy törés és trauma volt az életembe. 2014-ben azonban ismét lett gabonasikló, mivel az kihagyhatatlan faj és továbbra is az egyik szívem csücske. Sőt, a rágcsáló tartásban is belekezdtem. Állat nélkül nem tudok létezni, azt hiszem mindig lesz egy szőrös, tollas, pikkelyes kis jószág a környezetembe, akiben örömömet lelhetem.
|