A krokodilokról általában
A krokodilok (Crocodylia) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába tartozó egyik rend. Ma élő legközelebbi rokonaik a madarak (Aves), melyekkel egy közös őstől származó csoportot alkotnak. A krokodilok a hüllők osztályának Archosauromorpha alosztályágába tartoznak.
A krokodilok és aligátorok körülbelül 200 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, a hüllők virágkorának vége felé. Az akkori krokodilok még teljesen szárazföldi életmódot folytattak, nem úgy, mint a mai utódaik, amelyek részben a vízben élnek. Lábuk hosszabb, orruk rövidebb volt, mint az általunk ismert krokodiloké. Miközben a földtörténeti középidő (mezozoikum) vége felé, nagyjából 65 millió évvel ezelőtt az akkori szárazföldi fajok jelentős része kihalt, az aligátorok és a krokodilok valami okból eléggé alkalmazkodóképesnek bizonyultak ahhoz, hogy fennmaradjanak.
A krokodilok és az aligátorok - a kajmánokkal és a gaviállal együtt - a hüllők osztályának Crocodylia rendjébe tartoznak, és jellegzetes gyíkszerű testalkatukról, a testüket borító pikkelyekről és szarulemezekről, félelmetes fogakkal fölfegyverzett hatalmas, erős állkapcsukról azonnal fölismerhetők. A krokodilok rendjének fajai kivétel nélkül a Föld melegebb tájain honosak. A rendet általában három családra osztják: az egyikbe a krokodilok, a másikba az aligátorok és a kajmánok tartoznak., a harmadik pedig egyetlen fajból, a gaviálból áll. Általánosságban a krokodilok karcsúbb testűek és megnyúltabb fejűek; az aligátorok és a kajmánok feje rövidebb és szélesebb. A krokodilok arról is fölismerhetőek, hogy amikor a szájuk csukva van, alsó fogsorukban a negyedik fog jól látható; az aligátoroknál ez a fog nem látszik, mert egy gödörbe helyezkedik el. Bár az egyes fajok alkatukban feltűnően hasonlítanak egymáshoz, végső testméretük tág határok között (1,5-7 m) változik.
Bár a krokodil és rokonai a jelek szerint szívesen élnek nagyobb csoportokban, védik a maguk territóriumát, és a csoportban rendszerint egy domináns hím uralkodik. Ez az állat több időt tölt a vízben, mint a többiek, s területének határa mentén föl-le cikázva elűz minden más nagytermetű hímet, és gyakorta hangos üvöltést hallat. A krokodilok sokféle hangot tudnak kiadni - röfögnek, sziszegnek, morognak és mély hangon vartyognak -, s e hangok mindegyikének külön jelentése van.
A szárazföldön többféleképpen is tudnak mozogni. Általában eléggé könnyedén járnak testükből oldalirányban kinyúló lábaikon, de ha kell, egyfajta szaggatott vágtára váltanak, vagy hason csúszva lopakodnak.
A vízben erőteljesen úsznak, de a hajtóerőt nem a lábaiknak, vagy úszóhártyás lábuknak, hanem hosszú, erős farkuk széles csapásainak köszönhetik. A vízben képesek hosszú órákig mozdulatlanok maradni, ilyenkor egész testük a víz alá merül, csak a fejük tetején elhelyezkedő orrnyílásuk, szemük és fülük emelkedik a víz színe fölé. Lélegezni csak a víz fölött tudnak, de olykor hosszabb időre is lemerülnek a víz alá. Ilyenkor fülük és orrnyílásuk becsukódik, szemükre védőhártya ereszkedik.
Alkatuk gyíkszerű, hát - hasi irányban kissé lapítottak, fejük erősen megnyúlt, arckoponyájuk erőteljes, rövid nyakon foglal helyet. Farkuk hossza megegyezik a test hosszával, de oldalirányba lapított, a vízben evezőszervként működik. Kültakarójuk rendkívül erős, páncélszerű, innen ered régebbi nevük, páncélos hüllők. A szarupikkelyek egységes szarulemezekké és szarupajzsokká forrtak össze, melyeket alulról még csontos pajzsok is erősítenek. A hátoldal pikkelyei erősebbek, sötétebb, zöldes, barnás színűek, szabályos elrendeződésűek. A hasoldal pikkelyei vékonyabbak, gyengébbek, és szennyes sárga színűek. A krokodilok csontvázrendszere számos különlegességet mutat. Koponyájuk megnyúlt, lapos, a fej csúcsán található a szemüreg. A koponyacsontok erősen összeforrtak, a szájpadlás elcsontosodott, a koponyacsontok és a fejbőr is elválaszthatatlanul egymáshoz nőttek.
A fogak nem ránőtt fogak, mint a többi hüllőnél tapasztalhatjuk, hanem valódi gyökeres fogak, beleékelődnek az arckoponyába. Rágásra nem alkalmasak, csak az áldozat megragadására és darabokra tépésére. Minden fog egyforma alakú, kúpos, kissé hátragörbül. Különbség csupán méretükben van. Ha egy fog letörik az alatta lévő pótlófog kinyomja az eredeti gyökerét, és előbújik az új fog. Végtagjaik tolólábak, melyek csak kissé emelik meg a testet, és nem támasztják alá. A láb ujjai között úszóhártyák feszülnek.
Különleges felépítésű az emésztőrendszer is. A rövid és lapos nyelv az alsó állkapocs aljához nőtt. Nyálmirigyeik nincsenek, a táplálékot mindig nedves állapotban nyelik le. A gyomor - hasonlóan a madarakhoz - kettős tagolódású, egy mirigyes gyomorból, és egy simaizomzatú zúzógyomorból áll. Az állat még köveket is nyel, melyek segítik a zúzógyomorban a keményebb táplálék megőrlését. A bélcsatorna rövid, vakbél nélkül. Az emésztőrendszer kloákában végződik, mely egy hosszanti hasíték a farok tövében. A hüllők között a legfejlettebb keringési rendszerrel a krokodilok rendelkeznek. Nagyméretű szívüket szívburok veszi körül. A kamrák válaszfalai teljesek, a bal kamrából ered a jobb, a jobb kamrából pedig a bal osztóértörzs, a tüdőartériával együtt. A kettős aortaív is megtalálható, kis nyíláson keresztül képes keveredni a vér, így kialakítva a kevert vért, mely az változó testhőmérséklethez vezet.
Zárható orrnyílásuk - szemhez hasonlóan - a fej magasabb részén található, így képesek víz alatt maradni, hogy közben a víz felszíne fölött mindent látnak, és lélegezni tudnak.
Az idegrendszer igen fejlett, az agy térfogata a testhez viszonyítva nagy. Viselkedésük sokkal összetettebb, mint a többi hüllőé. Képesek megjegyezni, felismerni gondozójukat - akit nem bántanak, sőt engedik, hogy simogassa őket - névre is hallgatnak. A nílusi krokodil például emlékezetből tudja, hogy mikor érkeznek a szavannán várakozó állatok a folyóhoz, hogy átkeljenek. Agyuk a madarakéra emlékeztet, gyors reagálásra képes. Szemük felépítése egyezik a madarakéval, három szemhéjuk alakult ki. Egy felső, egy alsó és egy átlátszó pislogóhártya. Látásuk viszonylag fejlett, a színeket csak kezdetlegesen képesek egymástól elkülöníteni. A koponya két oldalán találhatók a fülbemetszések, melyek bőrlebennyel elzárhatók. Szaglásuk nem túl kifinomult, ízérzékelésük viszont nagyon fejlett.
A herék a hasüregben a vesék mellett helyezkednek el. A kloáka hátsó részében fekvő hímvessző egyszerű, kúp alakú s mély csatorna fut rajta végig. A kloáka mindkét oldalán két nagy mirigy van, melyeknek váladéka erősen pézsmaillatú s valószínűleg a nemi tevékenységgel vannak kapcsolatban. Két másik hasonló minőségű mirigy található az állkapcsoknak a fej középvonalához közeleső oldalán. A nemi ingerültség alkalmával ezek a mirigyek csapszerűen kitüremkednek, ami már a fiatal állatokon is megfigyelhető. A krokodilok párzása a sekély vízben történik. A nőstény meszes héjú, vastag fehérjerétegű tojásokat rak a part homokjába, a fészekben ágdarabokat, leveleket is hord, hogy a bomlás közben keletkező hő segítsen a kikelésben. A fészket homokból, magasra építi. Az anyaállat agresszíven védelmezi, bármire, amely a közelébe merészkedik rátámad (emberek is gyakran így esnek áldozatul krokodilnak). A fiókák nemét a fészekben uralkodó hő dönti el: 33 Celsius fok alatt nőstények, míg 34 Celsius fok felett hímek kelnek ki a tojásokból. A kikelt utódokat az anyaállat szájba véve a vízhez viszi, ahol még pár napig vigyáz rájuk.
A krokodilok édesvízi ragadozók, aktív vadászok, a gangeszi gaviál többnyire halevő. A legnagyobb faj a nílusi krokodil, akár az 6 - 8 métert is elérheti, de leírtak már kivételes, 10 méteres példányokat is. Falánk ragadozók, mindenféle állati eredetű táplálékot felfalnak, sőt a dögöt sem vetik meg.
Napközben a parton napoznak, hogy vérük felmelegedjék, inkább éjjel vadásznak, de ha van lehetőségük, nappal is zsákmányolnak, például az itatóra jövő állatokat vagy a partra jövő embereket. Európa és az Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek képviselőik. 23 krokodil, aligátor, kajmán-féle él a Földön.
A krokodilok valamennyi faja veszélyeztetett, kihalásukat elősegíti, hogy későn válnak ivarérettekké, s még ma is vadásznak rájuk, nemcsak bőrükért, hanem állítólagos gyógyhatású testrészeiért. A krokodil állkapcsának jobb oldali részéről feltételezik, hogy remek afrodiziákum, mert növeli a szexuális ingert. A nyugat-afrikai varázslók szerint a krokodil mája még a halálos betegségeket is kiűzi az emberből.A krokodil ürüléke remek kozmetikai szer, arcra kenve visszavarázsolja a bőr üdeségét, eltünteti a ráncokat, a szeplőket, bibircsókokat és a szemölcsöket. Leghatásosabb a krokodil száraz, már kifehéredett bélsárja, amelyet porrá törve kell használni. A hiedelem úgy tartja, hogy hatásos a nyavalyatörés ellen, és a nehezen megjövő menstruáció megindítására. A mézzel elegyített krokodilepe eltünteti a véraláfutást és gyógyítja a méhproblémákat. A krokodilzsír jó szőrtelenítő. A gyapjúba csavart krokodilszív pedig lecsillapítja a négynapos lázat. Jóval egyértelműbb volt távol-keleti rokonának, a Jangce folyóban élő aligátornak a megítélése. A kínaiak általában kegyetlen, bajt hozó állatnak tartották, az elpusztított aligátorok bőréből rituális, démonokat elriasztó dobokat készítettek. Az egyiptomiak, krokodilistenüket, a szent Szobeket mumifikált krokodilként vagy krokodilfejű, embertestű istenként ábrázolták. Szobek, mint a víz és a kiáradt Nílus istene is, biztosította az élővilág számára a termékenységet és a bőséget. Ő volt a fáraók védőszentje, nevét gyakran felvették uralkodók, példa erre, Szobekhotep fáraó neve. Az El Faiyum oázisban található - a görögök által Krokodopoliszként ismert - Arsinoe városában, a Szobek templomának medencéjében tartott krokodilt rendszeresen etették, ékszerekkel halmozták el, és gyakran imádkoztak hozzá. Amikor a hüllő kimúlt, bebalzsamozták, majd miután végeztek a mumifikálásával, szarkofágba zárták. Az egyiptomi sírokban számos mumifikált krokodil tetemére bukkantak az archeológusok. Több visszaemlékezés a krokodilt az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel, egykoron sokan krokodillal őriztették házukat a gonosz szellemek ellen, míg mások - lévén Ozirisz isten ellensége - a gonosz oldalán állónak tekintették, és könyörtelenül vadásztak rá.
|