A varánuszokról általában

A varánuszok impozáns élőlények, hosszuk 15 cm-től 4 m-ig is terjedhet. A farok nagyon hosszú, szinte végig hengeres,  a sok időt vízben töltőké oldalról lapított. Az erős lábak végén hosszú, éles karmok sorakoznak. Jellegzetességük a hosszú nyak és a nagy, hosszúkás, hegyes fej, melyen jól látható az orr-és fülnyílások. Nagy, kúp alakú, egymástól meglehetősen távol álló fogaik állkapocscsatornáik belső feléhez nőttek.  A varánuszok a kígyókhoz hasonlóan villás nyelvükkel ízlelgetik a levegőt. Szaglásuk fejlett: a bőrtokba rejtett, keskeny, nagyon messzire kinyújtható, kéthegyű hasított nyelvükkel felvett illatanyagokat az orrmelléküregükben található Jakobson-szervvel érzékelik. A kígyókhoz hasonlóan a húgyhólyagjuk hiányzik. Különböző élőhelyeken fordulnak elő, pl. Ausztráliában, Afrikában és Dél-Ázsiában, trópusi és szubtrópusi területeken. Változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak, egyes fajok, pl. a Varanus giganteus száraz pusztákon él, a Varanus salvator félig vízi életmódot folytat, néhány pedig, mint amilyen a Varanus exanthematicus ritkás erdőkben és száraz síkságokon él, a Varanus prasinus pedig fákon lakik. A legtöbb faj ügyes mászó, kiskorukban fákon élnek, hogy a ragadozók, küztük a nagyobb fajtársak ne tudják megenni őket. A legtöbb varánusz szürkés színű, de akadnak színesebb, zöldes, fekete, vagy sárgás fajok is. 

Valamennyien gyorsan mozognak a szárazföldön; a fajok egy része a vízben is. Életmódjuk rendkívül változatos: sivatagi és teljesen vízközeli fajaik is vannak. A szárazföldön élő fajok egerekre, apró madarakra, kisebb gyíkokra, kígyókra, békákra vadásznak, sőt, a baromfiállományt is veszélyeztetik. A nílusi varánusz nemcsak a krokodil tojásait falja fel, de a fiatal krokodilokat is. Szinte bármit megesznek, amit kínálnak nekik. A szabadban is mindent elfogyasztanak a rovaroktól és csigáktól kezdve, a rágcsálókon keresztül a dögökig. Azért jobb, ha nem "teszteljük" a gyomrát, és legfőbb kedvenceit szolgáljuk fel számára. Kerüljük viszont az egyhangúságot - rovarból is sokféle van - variáljuk az étlapon a tücsköt, csontit, csótányt, sőt az újszülött egereket, patkányokat. De az egerekkel bánjunk óvatosan, magas zsírtartalmuk miatt. A varánusz táplálékának megválogatása azért is fontos, mert csak így érhetjük el a megfelelő vitamin-, és ásványi anyag bevitelt. Néha szervírozzunk rákot (garnéla is megteszi), darabolt pontyot, főtt tojást és pulykadarabokat. A tojást mindig főzzük meg, mert néhány faj, pl. a szavanna varánusz különösen érzékeny a szalmonellára.

Sárgapettyes varánusz

Nagy méretű, egyes fajok szoba nagyságú terráriumot igényelnek sok mászóággal és tágas medencével. A hőmérséklet nappal 28-33 °C között legyen, a melegítőlámpa alatt pedig 40 fok. Éjszaka a hőmérséklet 23-28 fokra csökkenhet. Ideális esetben a terráriuma olyan, hogy kedvencünk választhat hideg és meleg sarkok között. A fűtőtest elhelyezésére nagyon ügyeljünk, ugyanis súlyos égési sérülést okozhat. A varánuszok nappali életmódot folytatnak, ezért igénylik a 12 óra megvilágítást és a 12 óra sötétséget. Ha mindenképpen valami különlegességet szeretnénk otthonra, jobb ha mérges kígyó helyett inkább a - a kevésbé életveszélyes - varánuszt választjuk. Legtöbbször gyorsan megszokja a terráriumi körülményeket, és viszonylag gyorsan megszelídül, persze a szelídséget is varánusza válogatja. A legtöbb varánusz elég temperamentumos állat. Legtöbjük magányosan él és kifejezetten ellenséges a fajtársakkal, még a nőstények is harciasak lehetnek.

A hímek heves harcokat vívnak a területért és a nőstényekért. A nőstények tavasszal és nyáron 10-40 tojást raknak, majd magukra hagyják az utódokat. Néhány faj, pl. a komodói varánusz fészket épít és egy ideig őrzi a tojásokat, ezalatt az anya koplal, de mikor közeeldik a kicsinyek kelése, az anya elhagyja őket, mivel tápláléknak tekintené saját utódait.

Tarka varánusz 

Földünk legnagyobb gyíkja a 3 m hosszúra és 70 kg-ra is megnövő komodói varánusz. Indonézia szigetvilágában honos. A lesből támadás mestere, akár bivalyokat és szarvasokat is zsákmányolhat, ám ezeket egy alantas fegyverrel öli meg, nem puszta erejével. A varánusz szája ugyanis tele van baktériumokkal. A vérző fogíny, a bomló húscafatok és a nyál kitűnő táptalaja a baktériumoknak. Elég egyetlen harapás, és a nála ötször termetesebb bivaly is 2-3 nap alatt elpusztul vérmérgezésben. A varánusznak nem kell mást tennie, csak megharapnia a bivalyt, majd követni pár napig a haldokló áldozatot. Két éves korukig a lombkoronában élnek, a kis komodói varánuszok egész más testalkatúak, mint a lomha felnőttek. 2 éves koruk körül már elég nagyok ahhoz, hogy lemerészkedjenek a talajra, ugyanis lenagyobb ellenségeik a náluk nagyobb komodói varánuszok. A komodói varánusz a ma ismert legnagyobb termetű gyíkféle, ennek ellenére a legkésőbben felfedezett varánuszfaj: 1911-ben egy pilóta kis repülőgée meghibásodása miatt kénytelen volt a Komodo-sziget közelében a tengerre leszállni. Ő volt az első európai, aki látta a hatalmas állatokat. Amikor szerencsés hazatérése után beszámolt élményéről, eleinte nem hittek neki. 1912-ben írták le először a fajt európai zoológusok. Sokáig "szárazföldi krokodilként" emlegették. 

Komodói varánusz