Bordás krokodil (Crocodylus porosus):

A legveszélyesebb krokodilok közé tartozik és a legnagyobbra is nő, átlagos hossza 3,5-5 méter, de egyes hím példányok a 6métert és az 1000 kilogrammot is meghaladhatják. A legnagyobb lemért példány 6,32 méter hosszú és 1360 kilogramm tömegű volt. Egyes vélemények szerint a legnagyobb példányok a 7 métert is elérhetik.

Hatalmas méretei mellett a bordás krokodil rendelkezik több olyan tulajdonsággal is, amelyek alapján könnyedén megkülönböztethető az élőhelyén előforduló egyéb krokodilfajoktól. Teste igen széles, feje nagy. Szemétől az orra felé két barázda húzódik. A kifejlett állatok színe szürke, barnásszürke vagy aranybarna, de előfordul a fajnál a melanizmus is, így akár egészen sötét, majdnem fekete színű egyedek is előfordulhatnak. A fiatal egyedek világosabbak és jellegzetes sötét színű csíkokat és foltokat viselnek. Páncélzata a hátán különösen kemény és ovális alakú.

Mivel kiváló úszó, messzire kimerészkedik a nyílt tengerre is. Ezzel egyedülálló a krokodilok között. Látták már egyedeit 1000kilométeres távolságban a szárazföldtől, kint a nyílt tengeren is. Bár nincs természetes ellensége eredeti élőhelyén, kint a nyílt tengeren megtámadhatják és meg is ölhetik a nagyobb cápák. Szervezete hatékonyan tudja kiválasztani a felesleges mennyiségű sót, ezért tud megélni a tengerekben is, bár nem ez a legkedveltebb élőhelye.

Elterjedési területe hatalmas, India keleti része, Srí Lanka, Banglades, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia, Indonézia teljes területe, a Fülöp-szigetek, Új-Guinea szigete, Ausztrália északi partvidéke, a Palau szigetek, Mikronézia egyes részei, a Kókusz-szigetek, a Salamon-szigetek, Vanuatu. Legkeletebbre a Fidzsi-szigeteken él.

Eredeti élőhelye a folyótorkolatok vidéke és a partvidéki mangrovemocsarak. Többnyire a tengerpartok kevert jellegű, úgynevezett brakkvizében él, de kedveli az édesvizet is, a nagyobb folyókban a partoktól több kilométeres távolságban is megél és előfordul az édesvízi tavakban és mocsarakban is.

Hatalmas elterjedési területén több krokodilfaj is él, de ez a faj dominánsnak számít mindenütt, ahol előfordul.

A fiatal egyedek vízi rovarokkal, kis halakkal vagy kétéltűekkel táplálkoznak. A kifejlett egyedek szinte mindenre rátámadnak, amit meg tudnak enni. Nagyobb méretű emlősöket is elejthetnek. A bordás krokodil az egyetlen ragadozó Ausztráliában amelyik elejti a betelepített és elvadult nagyobb testű emlősállatokat (disznókat, kecskéket, szamarakat, lovakat, szarvasmarhákat és vízibivalyokat), ezáltal valamennyire szabályozni tudja azok populációját. Ha nem jut elegendő táplálékhoz a hüllők többségéhez hasonlóan sokáig kibírja az éhezést. Ilyenkor a testében és a farkában elraktározott zsírkészleteit éli fel. A nagyobb egyedek akár egy egész évig kibírják táplálkozás nélkül. így tud a krokodil a hosszan tartó tengeri utazásai alatt is életben maradni, mert a nagyobb példányok nem elég ügyesek, hogy a nyílt tengeren elkapják a halakat, így utazásaik során nem esznek semmit sem. Az emberre is veszélyt jelentenek.

Szaporodási időszaka az esős évszakra esik. A nőstény ilyenkor bomló növényi anyagokból fészket épít. Ezekbe rakja 60–80 tojását. A fészket a teljes kelési időszak alatt, mintegy három hónapig őrzi. A kikelő fiatalok hangokat adnak, mire anyjuk kiássa őket a fészekből és a vízhez viszi őket. A nőstény ezután egy ideig óvja kicsinyeit. Mivel a nősténynek a szaporodáshoz állandó hely szükséges nem annyira vándorló kedvűek, mint a hímek. Ha találtak egy megfelelő fészekrakó helyet, akkor onnan csak nagyon alapos okkal (például tartós táplálékhiány) távoznak el. A fiatal hímek viszont többet vándorolnak, mert a nagyobb hímek elfoglalták már a legkedvezőbb helyeket, így ha megfelelő vadászterülethez és szabad nőstényekhez akarnak jutni, akkor olykor jó messzire is el kell vándorolniuk.