Gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus):

A gaviál Pakisztánban, Indiában, Bangladesben és Mianmarban, honos. A hím akár 6,5 méter hosszú is lehet, míg a nőstény körülbelül 4 méter. Testtömege legfeljebb 1000 kilogramm. Bőre nagyon kemény, páncélozott, a bőripar számára valóságos kincs. A többi krokodillal ellentétben nem tudja felemelni a földről hatalmas testét és farkát, ezért csak lassan cammog.

Úszóhártyás lába kiválóan megfelel az úszáshoz és a fészekásáshoz. Pofája, páncélos hüllő létére nagyon keskeny, több mint 100 fogat rejt, amelyek egymásba kapcsolódnak, mint egy villámzár, ha az állat becsukja az állkapcsát. A hímeknél az orr hegyén, kiálló szövetdomborulat alakul ki.

A gangeszi gaviál általában magányos vagy kisebb csapatokban él. Ha csapatokban él, akkor egy hím körül több nőstény található. Tápláléka halakból, vízimadarakból, rákokból és kisemlősökből áll. Az ivarérettséget 10 éves korban éri el.

A párzási időszak tél vége-tavasz között van. Ekkor a nőstény ás egy fészket, melybe átlagosan 40 tojást rak. A kifejlődési idő 60 - 90 napig tart. Ennek végén a kis gaviálok elkezdenek csipogni, hogy az anyjuk segítségükre jöjjön, a fészekből való kimászáshoz.

A gaviál az egyik legnagyobb krokodil faj, 4 és 6 m közötti hosszal illetve közel 450kg súllyal büszkélkedhetnek a felnőtt példányok. Várható élettartamuk a vadonban 40-60 évre tehető. A gaviál teste karcsú, de nagyméretű, jellegzetes a keskeny orra és szája. Az orr mérete és formája az életkor előre haladtával változik. Az hímek orrán található egy speciális kinövés, amelynek az udvarlásban van szerepe. Szürke vagy olíva színű a bőrük, amely a kor előre haladtával sötétebbé válik.

A farok oldalirányban lapított, a lábujjai között úszóhártya feszül ez teszi lehetővé, hogy ennyire agilis és gyors a vízben az állat. A lábai nem elég erősek hogy elemeljék a testet a talajról, mikor a szárazföldön tartózkodik, így a hasukon csúsznak. 100-110 éles fog ül az állkapcsukban. A gaviálok az idejük nagy részét a vízben töltik, néha kimásznak a partra sütkérezni, illetve a tojásrakás időszakában. A párzás időszak november és január közötti időszakra esik. A párzás a vízben történik. Március és május között a nőstény kimászik a partra és fészket ás a part közelében, a fészekbe 50-60db tojást tojik, egy tojás súlya megközelítőleg 150g nyom. A tojásokat a nőstény földdel takarja be, majd őrzi. A tojások 90 napra kelnek ki. A kikelés után a nőstény nem viszi a vízhez a kicsinyeket, ezt az állkapcsuk formájával és méretével magyarázzák a kutatók.A gaviálok táplálékát kizárólag halak teszik ki, esetlegesen egy-két vízimadarat is zsákmányolnak, illetve dögöt is ehetnek. A fiatal gaviálok rovarokkal, lárvákkal és békákkal táplálkoznak.

Ma is szenteknek tartják a gaviálokat, mert a bennszülöttek szerint a sokfogú krokodil isten szörnyű pusztítást tesz a halak között. Day hangsúlyozza, hogy „igazi halevő krokodil, mely úszva fogja el zsákmányát.” Boulenger is említi, hogy a gaviál kizárólag halakkal él. Forsyth szerint a gaviál különösebb mértékben nem veszélyezteti az embert.Minthogy egyetlen biztos esetről sem tudunk, hogy a gaviál nagyobb emlősöket és az embert támadott volna meg, a kevésbé ártalmas krokodilok közé kell sorolni. A gaviál, csak azzal okoz némi kárt, hogy a halban gazdag folyók mellett élő lakosság táplálékának egy részét elpusztítja.

Az európai muzeális gyűjteményekben a gaviál ritkább, mint más krokodilfajok, élve pedig a legnagyobb ritkaságnak számít. Minthogy a szabad természetben mély folyóvizekben él és a szaporodási időn kívül alig merészkedik ki a partra. Fogságban tartása is nagyobb nehézségeket okoz, mint rokonaié.

Fokozottan veszélyetetett faj! A gangeszi gaviál az 1960-as években még valamennyire elterjedt volt a nepáli Koshi, Narayani, Karnali, Babai és Mahakali folyókban, melyek az ország déli részén, a Himalája lábainál elterülő fennsíkon találhatók és átnyúlnak Indiába is. A lakosság több mint fele mintegy 11,5 millió fő is itt él és főleg mezőgazdasággal foglalkozik, de a híres Chitwanban a gaviálokat és a szintén itt élő mocsári krokodilokat (Crocodylus palustris) nem vadásszák, mert a legnagyobb folyó, a Rapti egyben fokozottan őrzött határfolyó is. Az illegális vadászat a nem védett területeken folyik, hiszen a gaviál tojása és "csőre" állítólag gyógyhatású.