Most az afrikai sokcsecsű egér tartásáról szeretnék egy cikket közölni. 

A sokcsecsű egér tudományos neve praomys natalensis. Már több rendszertani csoportba besorolták, például mastomys natalensis, rattus natalensis, és mus natalensis is. Vita folyik arról, hogy valójában patkány-e vagy egérféle. Különböző nyelveken néha egérnek, néha pedig patkánynak nevezik. Angolul African Soft-furred Rat, azaz afrikai puhaszőrű patkánynak hívják. Ritkábban használják a Multimmamate Rat elnevezést is, ami sokcsecsű patkányt jelent. A házi egérnél jóval nagyobb, a patkánynál viszont kisebb állat. A hímek 15 cm hosszúak, 11 cm-s farokkal, súlyuk 100-130 gramm. A nőstények kisebbek, átlagosan 90-115 gramm súlyúak. A fajt 1834-ben fedezték fel. Élőhelye Dél-Afrika. Nagyon kártékony rágcsáló, a leggyakoribb rágcsáló Afrikában. Világszerte elterjedt házikedvenc és eleségállat. Az Egyesült Állomok néhény államában, főleg déli és nyugati államokban tilos a tartása rendkívüli kártékonysága miatt.

Méretét tekintve kb. kétszerese a sima egérnek. Legnagyobb előnye, hogy a fehéregérrel összehasonlítva minimális szaga van. Az egész állat olyan, mintha egér-patkány hibrid lenne, a fiatal és felnőtt állatok feje és teste patkányszerű, míg lábuk és farkuk egérszerű. Társas állat, ezért ne tartsuk egyedül. A magányosan tartott sokcsecsű egér mogorva, harapós és depressziós lesz. A legjobb, ha 1 hímet 1-3 nősténnyel tartunk. 2 hímet soha ne tartsunk közös ketrecben, mert megölik egymást. A vadonban szürkés színűek, fogságban több színváltozata ismert. Legismertebb színe talán a pied színvariáció, ami fehér alapon szürke foltos egeret jelent. A szürke foltok általában a test hátsó részére irányulnak. Létezik fehér-barna változata is. Nagyon tetszetős a platinum színű, ami teljesen fehér, de a szem és a fülek feketék. Kitenyészettek már aguti, vöröses, fahéj, albínó, fekete és sok egyéb foltos, kevert színű változatát is. 

A farkuknál fogva ne emeljük fel, mert ijedtében ledobhatják azt. Ez sok rágcsálóra jellemző védekezési mechanizmus. Sajnos a sokcsecsű egér hajlamos bizonyos betegségekre, például osteoarthritis-re és idősebb korban a daganatos megbetegedésekre. Éppen ezért használják őket orvosi célokra, például a degeneratív ízületi betegségeket és a gyomorrákot is vizsgálják rajtuk.

Táplálékát tekintve igénytelen állat, nagyon sok féle eleséget elfogad. Eszik magokat, gyümölcsöket, zöldségeket, rovarokat, kutya-, vagy macskatápot. Fontos a friss ivóvíz biztosítása és néha biztosíthatunk fürdőhomokot is. Szüksége van száraz eleségre (zab, búza, árpa, széna, napraforgó) és zöldségekre. A természetben fogyasztanak rovarokat is, ezért időnként kínáljuk meg őket élő lisztkukaccal, vagy szárított rovarokkal. Imádja a sárgarépát, a tököt és az uborkát. Kerüljük a túl zsíros magvakat, mert attól szőrük zsírossá válhat. Étrendjük 1/3-a legyen friss zöldség és gyümölcs. A ketrec és a benne található tárgyak is legyenek rágásbiztosak, mert a műanyagtól kezdve mindent szétrágnak. Éjszaka aktívak és hangosak lehetnek, ha bent hagyunk nekik tálat, vagy házikót, akkor azt fogják tologatni és felborítani, illetve rágni. Hálószobában tehát ne tartsuk őket, mert garantáltan ébren leszünk egész éjszaka és hallgathatjuk egereink hancúrozását. A kisegerek, miután önállóan elkezdenek táplálkozni, szintén adnak hangot, csipognak, veszekednek egymással. A felnőttek viszonylag ritkán adnak hangot, ha megijednek, akkor cincoghatnak, illetve néha párzáskor is hangoskodhantnak. Napközben is aktívak, de pár órás ébrenlétet követve általában egy kupacban, egymáshoz bújva szundítanak. A hőmérsékletre nem érzékenyek, a szobahőmérséklet megfelelő a számukra. Értelmes és tanulékony állatok, akár apróbb trükkökre is megtaníthatók. A hímek általában rámenősebbek, bátrabbak, kíváncsibbak és szelídebbek az óvatos és félénk nőstényeknél. Az ivarérett állatok neme könnyen megállapítható, a hímek jól fejlett herékkel rendelkeznek. A rágcsálókra jellemző védekezési mechanizmus, hogy a hímek a hasüregbe vissza tudják húzni heréiket. Nyugodt körülmények esetén azonban egyértelműen elkülöníthetők az ivarok. 

Tarthatjuk ketrecben, egérládában, vagy terráriumban is. Legalább 60x40-es alapterületű legyen a férőhelye. A ketrec rácsközei ne legyenek nagyobbak 1,2 mm-nél, mert kiférnek. Mivel minden idejüket leköti a rágás, érdemes ágakat a betenni nekik. Nagyon jó mászók és kiváló az egyensúlyérzékük, nincs tériszonyuk, nagy magasságokból is képesek leugrani. Ha kiskortól foglalkozunk velük, igen szelíddé nevelhetők. Tartsuk őket forgácson vagy pellet almon.

A nőstények vemhessége 21-24 napos. Az alomszám igen magas, 10-20 kisegér között lehet. A faj a nevét is a szaporaságáról kapta, hiszen a nőstényeknek az átlagos egérnél jóval több emlőjük van, így képesek egyszerre 12-16 utódot is szoptatni. Átlagosan 8-12 kicsiből áll a szaporulat, az anya korának előrehaladtával egyre csökken az alom méret. Az utódokat az anya mellett hagyhatjuk 5-6 hétig. A hímet is bent hagyhatjuk, segédkezni fog a kicsik nevelésében, ebben az esetben viszont számítsunk arra, hogy a szülés után rögtön ismét párzik a nősténnyel. A kisegerek szeme 14-16 napos korukban nyílik ki, onnantól kezdve fejlődésük rohamosan felgyorul. A vemhes anyáknak biztosítsunk sok fehérjét tartalmazó eleséget, például macskatápot, tojást, sajtot, mert ha szervezetük nincs kellőképp felkészítve a szülésre és az utódgondozásra, akkor előfordulhat, hogy megeszik a kicsiket. 3 hónaposan már ivarérettek (54-63 napos kortól), de 4-5 hónapos koruk előtt ritkán ellenek. 4-5 hetes koruk körül érdemes nemek szerint szétválasztani a kisegereket. A hímek élettartama 3 év, míg a sokat szülő nőstényeké 2 év körüli. A vemhes nőstényeket ne fogjuk meg és igyekezzünk stresszmentes környezetet biztosítani, mert elvetélhetnek. A megszületett kisegerek pár nap után elkezdenek szőrösödni és gyorsan nőnek. Általában 2 alomnak adnak életet egy tenyész szezonban. Viszonylag nehezen indul be a tenyésztésük, de ha egyszer elkezdenek szaporodni, akkor nincs megállás és rendszeresen szülnek. 

A cikk saját írás!