Nyugati gyémánthátú csörgőkígyó (Crotalus atrox):

Észak- Amerika egyik legnagyobb mérges kígyófaja 2 méteres hosszával. Rossz híre ellenére békés természetű állat, semmilyen veszélyt nem jelent az ember számára, kivéve ha provokálják vagy sarokba szorítják. Hidegebb évszakokban nappal mozog, amikor a napsugarak felmelegítik a testét. Ahogy a nyár közeledtével emelkedni kezd a levegő hőmérséklete, a kígyó fokozatosan áttér az éjszakai életmódra, és csak naplemente után indul vadászni. Pihenés céljából föld alatti üregben, sziklahasadékban, kiszáradt kaktusz vagy egy sziklatömb alatt keres menedéket. A téli nagy hidegben harminc vagy még ennél is több állat verődhet össze egyetlen föld alatti szálláson, ahol közösen telelnek.

A csörgőkígyó számára minden kisemlős és madár potenciális zsákmányt jelenthet. Kétféleképp vadászhat: vagy megbújik egy bokorban és rátámad a véletlenül arra járó áldozatra, vagy maga keresi meg táplálékát. Ilyenkor minden üreget, bokrot és sziklahasadékot átkutat. Vadászat közben nem csak a szemét és az orrát használja, hanem gödörszervével is keresi a melegvérű zsákmányállatot.

A párzásra március-áprilisban kerül sor. A nőstény egyszerre 2-24 egyenként kb. 30 cm hosszú ivadéknak ad életet.

Az ember mindig és félt a csörgőkígyótól, és támadó kedvűnek tartotta, holott a kígyó csak akkor mar ha fenyegetve érzi magát. A csörgőkígyó iránt érzett természetes félelem nem ad magyarázatot arra hogy az USA déli államaiban minden évben hajtóvadászatot indítanak a csörgőkígyó ellen: nagy tömegben összeterelik, leölik, megnyúzzák és rendszerint el is fogyasztják őket. A hajtóvadászat eredeti célja az volt, hogy megtisztítsák a közterületeket ettől az olykor veszélyesnek hitt kígyótól.