A felelősségteljes terrarista

Sajnos sok állatbarát, aki terráriumi állatot szeretne tartani, rossz utat választ. A következőkben főleg saját tapasztalatimat és néhány megdöbbentő esetet szeretnék megosztani az olvasókkal, hogy ez ne történjen meg legközelebb, amikor hüllőt vásárolnak. Gyakran megesik mindenkivel, hogy az állatkereskedésbe betérve megpillantunk egy érdekes teknőst, egy cuki kis gekkót vagy egy szép kígyót, ráadásul az ára is tisztességesnek tűnik. Máris szívünkbe zártuk az állatot: becsomagoltatjuk és miután pár mondatnyi homályos felvilágosítást kaptunk a tartásával kapcsolatban, rögtön haza is visszük.

Útközben vagy csak otthon kezdünk el azon töprengeni, hogy hová fogjuk tenni új szerzeményünket, mondjuk a gyíkocskát. Eszünkbe jut a padláson pókhálósodó régi akvárium; lecipeljük hát, teszünk az aljára egy kis homokot meg egy pár kavicsot a szomszéd építkezésről, és "feldíszítjük" anya virágládájában talált néhány növényfoszlánnyal. Ebben az edényben helyezzük el a gyíkot, majd, hogy az egzotikus állatot minél hosszabb ideig szemlélhessük, melléteszünk még egy régi íróasztal- vagy olvasólámpát.

Saját kép

Nem sokkal később azonban rádöbbenünk, hogy az állat érdekes külsején kívül semmi másra nem tettünk szert. A hüllők ugyanis többé-kevésbé mozdulatlanul fekszenek az akvárium egyik sarkában, és kísérletet sem tesznek arra, hogy új környezetüket felderítsék. A gyíkunk ügyet sem vet a felkínált eleségre, pár nap múlva kukacok, és férgek szaladgálnak a "terráriumban". 
Miután az egészségi állapota egyre kritikusabbá válik, visszasietünk az állatkereskedésbe, ahol az eladó természetesen jó tanáccsal tud szolgálni: fűtőkábelt vagy lámpát kell beszereznünk, hogy a trópusi állat elegendő meleget kapjon az aktívvá váláshoz.

A fűtőlámpával azonban már elkéstünk: a szép gyík pár múlva elpusztul. Egyes családtagok már akkor hangot adtak tiltakozásuknak, amikor a tartály "berendezése" után néhány nappal kellemetlen, dohos szag kezdett áradni a terráriumból. Most, hogy a gyík elpusztult, itt az ideje, hogy véget vessenek ennek az egész terrárium-bolondériának. És különben is: a tengerimalac sokkal aranyosabb és könnyebb is tartani. Irány ismét az állatkereskedés!

Saját kép

Ebből a szomorú, de sajnos gyakran megeső történetből arra akartam utalni, hogy manapság sokan felelőtlenül szereznek be mindenféle állatot, és az elhanyagoltság, a hozzá nem értés rövidesen az állat halálához fog vezetni. Aki így viselkedik az állatokkal, annak meg kellene tiltani, hogy bármilyen állatot tartson! Aki igazi terraristává akar válni, annak tudnia kell, hogy a terrárium semmi esetre sem olyan edény, ami kizárólag a mi igényeink és szükségleteink kielégítését szolgálja, lakói szempontjából pedig nem csupán arra alkalmas, hogy az állat elmenekülését megakadályozza. A jól kialakított terrárium a lakás díszévé válhat, a gazdi számára tartalmas kikapcsolódást nyújt, a kedvenc pedig hosszú élettel és esetleges szaporulattal hálálja meg a gondoskodást.

 

Saját kép

Szomorú tény, de igaz: a legtöbb terráriumi állat hozzá nem értő kezekbe kerül és a szakszerűtlen  tartás és gondozás következtében értelmetlenül elpusztul. Azok az állatok már szerencsésnek mondhatják magukat, melyek épségben eljutnak az állatkereskedőig. A tenyésztelepeken nagy üzemben "gyártják" a különféle állatokat, és egy részük a mai napig eredeti élőhelyükről kerül az otthonunkba (szerencsére ez manapség egyre ritkább). Ezeket az állatokat apró dobozokban, sokszor étlen-szomjan pakolják fel hajókra és teherautókra, és már betegen kerülnek az állatkereskedésekbe. A kereskedésekben szintén nem megfelelően tartják őket. 

Saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy a legtöbb állatkereskedés (tisztelet a kivételnek), nem megfelelően gondozza az egzotikus állatokat, főleg a kétéltűeket és a hüllőket. Az eladók nagy többsége egyáltalán nem ért ezeknek az állatoknak a gondozásához, sőt némelyik egyenesen undorodik a hüllőktől. Tapasztaltam már, hogy nekem kellett kivenni a gyíkot a terráriumból, mert az eladó nem volt hajlandó hozzányúlni! Ha egzotikus állatot szeretnénk tartani, mindenképp egy szakboltot (Budapesten pl. Trionyx díszállat, Kisteki, vagy Leguán díszállatkereskedés) vagy tenyésztőt keressünk fel, ne pedig egy kis boltot, ahol épp leadott valaki egy kígyót vagy teknőst, mert túl nagyra nőtt, és az eladónak fogalma sincs a tartásáról. A plázákat és bevásárlóközpontokat én messze elkerülöm, mert egyszerűen túlzás, hogy mennyit elkérnek egy-egy állatért, melyet máshol annak az árnak a töredékéért meg lehet vásárolni. És még nem is biztos, hogy az állat egészséges. Ismerőseim és barátaim hoztak már haza plázából atkás kígyót, nem evő gyíkot, vagy vitaminhiányos kaméleont.

 

Saját kép

Aki terráriumban élő állatot szeretne magához venni, annak tudnia kell, hogy a hüllők nem túl aktív állatok, a nap nagy részét elbújva töltik egy fadarab alatt, éjszaka aktívak és nem cirógathatók, mint egy hörcsög vagy macska. Egyes gyíkok, gekkók és ízeltlábúak kifejezetten utálják, ha hozzájuk érnek és állandóan kiveszik őket, ezért kisgyerekeknek ne vegyünk hüllőt, vagy értessük meg a gyerekkel, hogy az állat nem játék! Ha első hüllőnket készülünk megvásárolni, ne az alapján döntsünk, hogy melyik állat tetszik nekünk a legjobban. Először vegyünk kezdőknek való, igénytelenebb fajt, például gabona,- király,- vagy patkánysiklót, leopárdgekkót, békésebb madárpókot és ha már jártasak vagyunk ezeknek a gondozásában, akkor rátérhetünk a "haladóknak" való fajokra. Azt is figyelembe kell venni, hogy a boltban 30 centis kiskígyó vagy a tenyérben elférő kisteknős hatalmasra is megnőhet néhány év alatt. Vagy ne vegyünk felelőtlenül nagyra növő állatot, vagy biztosítsuk neki a megfelelő méretű élőhelyet. Magyarországon egyre nagyobb problémát jelent, hogy az emberek a túlnőtt ékszerteknőseiket egyszerűen folyókba és tavakba engedik szabadon. Az ékszerteknősök egy része tökéletesen alkalmazkodik a téli hidegekhez, áttelel, sőt szaporodik is, viszont így veszélyezteti a hazai hüllőfajok létét. Az ékszerteknős például egyre nagyobb mértékben szorítja ki az élőhelyéről az amúgy is veszélyeztetett mocsári teknőst. Azokkal az ékszerteknősökkel szemben pedig, amelyeket szabadon engednek és nem élik túl, állatkínzást követnek el.

Saját kép

Egyszer tanúja voltam egy beszélgetésnek egy állatkereskedésben, amit szeretnék elmesélni. Bejött egy anyuka a lányával a boltba, hogy ékszerteknőst szeretnének. Az anyuka azzal kezdte, hogy kb. mennyibe kerül a tartása akkor, ha csak az alapfelszerelést, a legszükségesebbeket szeretnék megvenni. Az eladó elkezdte számolni, és kb. 10-30 ezer forintra becsülte az összeget. Az anyuka megrőkönyödött, és azt válaszolta, hogy mi kerül ennyire sokba. Az eladó elkezdte összeszedni a szükséges alapfelszereléseket. Maga a teknős kb. 3-4000Ft, kell egy megfelelő méretű akvaterrárium. Elmondta, hogy az ékszerteknős nagyra nő rövid idő alatt, ezért vagy 2 terrárium kell (egy nevelőterrárium, amiben pici korában tartható, és egy végleges), vagy rögtön a nagyobb méretűt veszi (100 liter vagy annál nagyobb), ami egyszeri beruházás és élete végéig elegendő. Vagy ha kisméretű fajt akarnak, akkor vegyenek pézsmateknőst, de az alapból jóval drágább. Aztán kell egy akváriumszűrő, ami nagyon fontos, mert a teknősök sokat ürítenek, és ha nem akar naponta vizet cserélni, akkor érdemes beszerezni egy jobb minőségű szűrőt. Elengedhetetlen egy vízfűtő, egy szárazföldi rész (sziget, vagy kilépő, ahol a teknős megpihenhet), és végül az eleség, ami nem a legolcsóbb szárított hal, mely a boltban kapható, mert abban semmi tápanyag nincs, hanem minőségi táp vagy élő illetve fagysztott hal. Ezt hallva az anyuka azt mondta a lánynak, hogy van egy ismerősük, aki állatkereskedésben dolgozik, majd ő hoz a lánynak egy aranyhalat vagy hörcsögöt olcsón.

Saját kép

Engem is mélységesen felháborított ez az eset, utána hosszasan megvitattuk a hallottakat az eladóval. Aki nem engedheti meg, az ne tartson állatot, mert igazából igénytelen állat nincs! Minden állatnak biztosítani kell az alapvető szükségleteket, amihez egy gyík esetében például hozzátartozik egy UV lámpa, vagy vitaminpor, nem elég egy tartály és maga az állat. Az állattartást nagyon meg kell gondolni. Ha minden áron akarunk állatot tartani, akkor olyan válasszunk, aminek az alapigényeit biztosítani tudjuk.

Saját kép

Aki bármilyen állat tartására adja a fejét, feltétlenül érdeklődjön az állat alapvető igényeiről. Konzultáljon tenyésztőkkel, nézzen utána interneten, művelődjön szakkönyvekből, mert sajnos sokan csak meglátnak egy állatot az állatkereskedésben, azonnal megveszik anélkül, hogy bármit is tudnának róla. Elszomorító az eset, amit egy siklótartó barátom mesélt. Ő már nem kezdő kígyótartó. Egy alkalommal "kimentett" egy nagyon rossz körülmények között tartott sovány gabonasiklót. Az eladó azért vált meg tőle, mert állítólag nem evett és folyamatosan fogyott. A barátomnál azonnal elkezdett enni, de a kígyó nemsokára minden igyekezet ellenére elpusztult. A barátom írt a tulajdonosnak, hogy tájékozódjon jobban a tartási körülményekről. Kiderült hogy az első "gazdi" 3 havonta 1 egérrel etette az állatot (nem csoda hát, hogy vészesen lefogyott) és ami még meglepőbb, együtt tartotta a gabonasiklót egy fiatal kockás pitonnal. Elképesztő! Ezek után nem csoda, hogy ez lett a sikló sorsa. A piton és a sikló nem ismeri egymást, a vadonban soha nem találkoznak, a piton láttára az egészséges siklók ösztönösen menekülni kezdenek. Búvóhely híjján a szerencsétlen sikló állandóan stresszben élt. A sikló nem olyan, mint egy piton, ő hetente etetést igényel, nem lehet hónapokig éheztetni (megjegyzem a pitont sem lehet). A barátom a sikló halála után a pitont is megvette az illetőtől, mert időközben azt is eladta időhiányra hivatkozva. A pitonnal is voltak gondok, de ő túlélte, ma már egészséges. Az ilyen embertől én egy életre eltiltanám az állattartást! Lehet nem szándékosan történt mindez, de akkor a tudatlanság miatt. A siklók és óriáskígyók igényei teljesen eltérnek, nem lehet minden állatot ugyanazon séma szerint tartani. Elég csak ránézni a két állatra, már alkatukban sem egy súlycsoport, az illető tudhatta volna, hogy nem egymás mellé valók.

 

Saját kép

Számos hasonló esetet tudnék még felsorolni, melyek mélyen elszomorítanak és felháborítanak. A legtöbb ember nagyon lenézi a hüllőket, de szerencsére látom, hogy kezd megváltozni a helyzet, egyre többen tervezik valamilyen hüllő beszerzését, még kisgyerekes családok is. A hüllőbörzék végeláthatalan tömegei is azt mutatják, hogy azért sok hüllőszerető ember él már Magyarországon is. Nyugati viszonylatban a kereskedelemben kapható fajok és színváltozatok terén még bőven van mit fejlődni, de remélhetőleg ezen a téren is hamarosan fel fogunk zárkózni a szomszédos országaink mögé.