Az októberi első cikkemet a madárpókok bemutatásának szentelem.

A madárpókoknak, vagy tarantuláknak közel 800 faja ismert. Eddig nem tudunk dokumentált esetről, ami halálos madárpók harapással végződött volna. Mérgük speciálisan módosult emésztőenzim, olyan, mint az emberi nyál, de annál erősebb. A legtöbb madárpók mérgének erőssége egy méhcsípéssel egyenértékű, de természetesen ez fajonként változó lehet. A pók szinte kizárólag az áldozatai elfogására, megölésére és előemésztésére használja a mérgét, védekező szerepe másodlagos. Méregerősségük fajtól függő, de általában enyhe izomgörcsöket okozhat. Erősebb mérgű fajoknál lehet magas láz és légzési nehézségek is jelentkezhetnek. Ezek a tünetek fajtól és befecskendezet méregtől függően 1- 2 napig, de akár 1- 2 hétig is előjöhetnek. Egyedül akkor lehet veszélyes, ha allergiásak vagyunk a méregre, de akkor ugyan az a teendő, mint allergiát kiváltó méhcsípés esetén. Általában azonban elmondható, hogy a felelőtlen és a tapasztalatlan póktartókat éri marás, persze kivételek mindig lehetnek. Védekezéskor felemelik testük elülső felét és felmeresztik hosszú csáprágóikat. A potrohukon és a lábaikon található szőrszálakat pedig a támadó felé söprik, ami bőrirritációt és viszketést okoz. A tarantulák olcsón tartható, kis helyigényű érdekes állatok, minimáis időráfordítást igényelnek. Érdemes minél kisebb korban, 2-3 vedléses korában megvárásolni a pókot, így mi nevelhetjük fel. Ha nőstényt sikerül "kifognunk", akkor akár 10-20 évig is gyönyörködhetünk állatunkban. A hímek sajnos jóval rövidebb életűek, az ivarérettség elérése után sajnos már nem vesznek magukhoz táplálékot és pár hónapon, vagy legfeljebb 1 éven belül elpusztulnak.

Átlagos testhosszuk 6-10 cm között van, lábfesztávolságuk akár a 20-25 cm-t is meghaladhatja. A vadonban magányosan élnek, bár néhány faj alkothat kisebb kolóniákat.

A legtöbb madárpók Dél-és Közép-Amerika dzsungeleiben él, de megtalálhatjuk őket Ázsiába, Afrikában, Ausztráliában, sőt Európában is. A tarantulák a többi póktól abban különböznek, hogy nagyobb testűek, robosztus alkatúak és csáprágóik felemelhetők; ezzel döfik le zsákmányukat. Alapvetően 3 típusuk van: talajlakó, üreglakó és fán élő. A fán élők a fák lomkoronaszintjében élnek, a fák ágain és törzsén pihennek és repülő rovarokat, legyeket zsákmányolnak. Testalkatuk kevésbé robosztus, lábaik hosszabbak mint a talajon élőké. Természetesen nekik is szükségük van valamilyen búvóhelyre ahova visszavonulhatnak, de a fán élő pókok terráriumából nem hiányozhat a dús növényzet és a vastag fadarabok, ágak. Népszerű talajlakó fajok: Brachypelma smithi (Mexikói vöröstérdű madárpók), Grammastola pulchra (brazíliai fekete madárpók), Lasioroda parachybana (brazíliai óriás madárpók). Üreglakó fajok: Acanthoscurria geniculata (Brazíliai fehértérdű madárpók), Brachypelma boehmei (Mexikói tűzlábú madárpók), Haplopelma lividum, Theraphosa blondi (góliát madárpók). Fán élők: Avicularia metallica (amerikai rózsaszín lábujjú madárpók), Poecilotheria ragalis (tigris madárpók), Psalmophoeus cambridgei (Trinidad-i sávos fapók). A madárpókoknak mindig a latin neveit használják az eladók, tenyésztők, póktartók.

Mint az ízeltlábúak többségének, a madárpókoknak is külső kitinváz alkotja a vázát. Ezen különböző típusú kitinszőrök találhatók. A szőrök rendkívül fontosak az érzékelésben és a tájékozódásban, mivel a pókok szinte vakok. A járólábak 7 szelvényből, izületből állnak. Csáprágóik az előtesten találhatók. Az utótesten (potrohon) a tüdők, a fonószemölcs és az ivarmirigyek foglalnak helyet.

Terráriumban, fogságban tartva a talajlakók a népszerűbbek és első póknak is ebből a csoportból válasszunk. A madárpókokat egyesével, külön kis terráriumban kell tartani, mivel ragadozók, nem viselik el még a fajtársak jelenlétét sem. Egy talajlakó póknak megfelelő lehet egy 30x30x30-as terráium, de ha igazán természetes környezetet szeretnénk állatunknak biztosítani, akkor ajánlott egy 60x30x30-as vagy akár 80x40x40-es élőhelyet kialakítani a számára. A terrárium jól szellőző legyen, de tartsa a megfelelően magas (70-90%) páratartalmat. A talajlakó fajok többsége viszonylag passzív életmódot folytat, a nap nagy részét egy búvóhelyen, odúban tölti és ritkán mászkál a terráriumban, illetve csak vadászatkor jön elő. A terrárium alját 5-10 cm vastagon töltsük fel alomanyaggal, tőzeggel, fakéreggel, parafatömbökkel, fazúzalékkal, vagy mohával (vagy ezek keverékével). A hőmérsékletet tartsuk 24-29 fok között. A pókok rendkívül tiszta állatok, a lakhelyét csupán évente egyszer kell takarítani. A takarítás alatt célszerű az állatot egy lezárható műanyag dobozba zárni. Takarítás után valószínűleg kicsit meg fog zavarodni, de idővel megszokja az "új", tisztább lakhelyét. Fertőtlenítő, vagy rovarölő szert ne használjunk, a forró víz elegendő.

A madárpókok fogságban történő tenyésztése csak tapasztaltabb póktartónak való, mivel a szaporítás megkezdése előtt alaposan meg kell tervezni egyes dolgokat. Számolni kell 200-700 kispók elhelyezésével, táplálásával és eladásával és maga a párzás sem olyan egyszerű mint a többi állatnál, a párok gyakran verekednek, sőt az aktus sokszor a hím halálával végződik. A párzoztatás pontos idejét is "el kell találni", mivel ez csak akkor lehetséges, ha már mindkét ivarú pókunk adult (ivarérett) lett. A kispókokat néhány napos vagy hetes koruk után egyesével kell elhelyezni kis kémcsövekben vagy műanyag dobozkákban, mivel elkezdik tápláléknak tekinteni egymást. Már maga az állataink nemének megállapítása is nehézkes lehet. A nemeket az 5-10. vedlést követően lehet biztosan megállapítani. A hím tarantulák általában kisebbek, "soványabb potrohúak" a nőstényeknél, illetve speciális párzókampókkal ellátott mellső lábaik vannak. Egy bizonyos vedlésszám elérése után ivarérettekké válnak, ezután már nem vesznek magukhoz táplálékot még akkor sem, ha egyáltalán nincs a közelben nőstény és nem szándékozzuk szaporítani őket. A hímek végül lassan leépülnek, majd elpusztulnak. A legtöbb hím madárpók csupán 1-3 évig él. A kifejlett állatok ivara a levedlett bőrök hasi oldala alapján is megállapítható. A párosodás kockázatos a hímek számára, sok elpusztul vagy súlyosan sérül, miközben megpróbál párzani a nagyobb és agresszívabb nősténnyel. A párzásra kész hím lerak egy kevés spermát, majd belemártja csápjait és megkeresi kiszemelt párját. A nőstény csábító illatot bocsát ki, ami odavonzza a partnerét. Ha a nőstény hajlandóságot mutat, a hím megfogja a nőstény csáprágóit, majd párzókampós lábát a nőstény ivarnyílásába juttatja. A párzás alatt mindenképpen legyünk jelen, mert esetleg szét kell majd választani az összeverekedő párokat. Néhány nap vagy hét elteltével a megtermékenyített nőstény lerakja a petéit egy pókfonálból szőtt zsákba (kokonban). Ezt a nőstény a kicsinyek kikeléséig oltalmazza. 6-10 hét múlva kikelnek a parányi, színtelen utódok, melyeket érdemes külön tárolóedényekbe válogatni. Nagyon apró eleséggel, röpképtelen gyümölcslegyekkel kell etetnünk őket az első időkben. A kis pókok bizonyos időközönként vedlenek, hogy növekedni tudjanak. Ahogy nő az állat, úgy ritkul a vedlések száma. Egy kifejlett pók már csak évente egyszer vagy kétszer vedlik, és általában nehezebben is viselik, mint a kisebb, fiatalabb pókok. A vedléshez készülő pók nem táplálkozik, és vedlés után is 2-3 napig ne is etessük. Fontos, hogy a terráriumában ne legyen élő rovar, mert megrághatja, zavarhatja a pókot! Bár vízszükségletüket fedezik a táplálékukból és a párából, legyen egy kis vizestál előttük. Vedlés előtt általában pár nappal, vagy akár már 1- 2 héttel előbb abbahagyják a táplálkozást és elvonulnak, sokszor teljesen beszövik rejtekhelyük bejáratát, mert ilyenkor a legsérülékenyebb, még egy tücsök is meg tudja ölni, ha vedlés közben megrágja! A vedlő pókot nem szabad piszkálni, mert elpusztulhat! Úgy vehetjük észre, hogy vedleni fog, hogy nem eszik, elvonul, beszövi a rejtekhelye bejáratát, és a lerúgott szőrű, kopasz potroh befeketedik. Kispókoknál még a csalánozószőrzettel nem rendelkező fajoknál is észrevehető a besötétedés, mikor még nincs jelentős szőrzete. Ezeken kívül a vedlés előtti 1- 2 napon, de kis pókoknál akár az utolsó napon is elkezd szövögetni egy hálót, amiben hanyatt vedlik le (normális esetben, mert néha hason is vedlenek).

A madárpókok kivétel nélkül ragadozók, élő eleséget igényelnek. Néhány példány vagy egyes fajok elfogadják a csipeszről kínált döglött rovarokat is, ám a legtöbbjükben az élő préda mozgása kelti fel a vadászösztönt. Amennyiben döglött rovarral etetünk, a csipesszel mozgassuk a rovart, mintha az még élne és vergődne, s igyekezzünk a pókhoz minél közelebb kerülni, mikor átadjuk neki a vacsorát. Ha csak letesszük a terráriumba a döglött tücsköt, nem fogja megenni! A pók méretétől és fajtájától függően etethetünk tücsökkel, lisztkukaccal, különféle lárvákkal, hernyókkal és csótányokkal is. Teljesen kifejlett pókok ritkán kaphatnak szopós vagy pattogós egeret, vagy akár kisebb gyíkokat, kétéltűeket is. A vadonban akár kígyókat és madarakat is elejtenek. A madárpókok nagyon tiszta állatok, az áldozatból mindent felfalnak, szinte csak a keményebb szárnyfedők vagy 1-1 letört rovarláb maradnak meg néha a terrárium talaján. A maradékokat mindig távolítsuk el. Emésztésük lassú, egy egeret akár 2-3 napig is ehet és ezután akár több héten át képes koplalni. A kis pókokat hetente 2-3 alkalommal etessük, a felnőtteket hetente egyszer.

A madárpókokat sokan szeretik kézbe venni, én azonban ezt ellenzem. Ők kiszámíthatatlan állatok, bármikor megijedhetnek, belénk csíphetnek vagy hirtelen leugorhatnak a kezünkből, melynek következtében súlyosan sérülhet az állat. Ha mindenképp ki szeretnénk venni és tenyerünkben "sétáltatni", ne erőltessük ésa zavarjuk a pókot, hanem óvatosan egy csipesz segítségével terljük rá a kezünkre. Ha nem akarja, akkor hagyjuk, mert beindíthatjuk a védekezési mechanizmusát, a szőrdobálást.  Soha ne vegyünk kézbe vedlés alatt álló pókot! A szelídítést fiatal korban kezdjük, hagyjuk hogy a pók a kezünkre másszon.

A madárpókokat (mint általában a pókokat) az emberek többsége megveti, irtózik tőlük. Szerencsére egyre több a pókokért és más ízeltlábúakért rajongó terrarista. A madárpókok minumális idő ráfordítással és megfelelő tartással tökéletes házikedvenccé válhatnak, hiszen nincs szaguk, nagyon könnyen tisztán tarthatók, nem kell naponta etetni és sétáltatni, nem igényel drága fényt biztosító berendezéseket és érdekesek is.

 

 

Források:

Davis Manning: Egzotikus kedvencek kézikönyve

Eugene Briuns: Terrárium enciklopédia

madarpokok.hupont.hu

www.macilacispiders.hu

Lissek Rezső-Székely Gabriella: Madárpókok a terráriumban

 

 

 

Vissza a bloghoz