A homoszexualitást sokáig az emberi faj sajátjának gondolta a tudomány. A fajfenntartás szempontjából nehezen értelmezhető viselkedésforma azonban jelen van az állatvilágban is. 

Az emberi homoszexualitást régóta vizsgálják.  A kutatók azt kívánták feltárni, milyen tényezők befolyásolják a nemi irányultságot. A legújabb, ikrekkel történő megfigyelések és kutatások eredményei azt mutatják, hogy a főszerepet a véletlenszerű környezeti tényezők, az egyéni tapasztalatok játsszák, a genetikai háttér kisebb a vártnál, a családi és társadalmi hatások szerepe pedig nagyon csekély. A férfiak homoszexuális viselkedése 35%-ban írható a genetikai tényezők számlájára. A környezeti tényezők szerepe a tanulmány szerint jóval fontosabb (65%). A nők esetében a genetika már csak 18%-át magyarázza az eltérésnek, a környezeti hatások náluk árnyaltabban jelentek meg. Eszerint a nem közös (vagyis egyénspecifikus) környezeti hatások a nemi irányultság 64%-ért, a közös tényezők (társadalmi attitűdök, az ikrek közös családi, szülői háttere) 16%-ért tehető felelőssé.

A homoszexualitásért felelős génváltozatokat a mai napig nem azonosították. Egypetéjű ikrek esetében például külön neveltetés mellett is nagyobb valószínűséggel lesz mindkét ikertestvér homoszexuális, mint a nem-iker (genetikai állományukban különböző) testvérek között.  A fiúk a homoszexuális hajlamot általában az anyjuktól öröklik, jelezve, hogy ez egy öröklődő anyai hatás, melynek hátterében például az ivari X-kromoszómán lévő genetikai faktorok állhatnak.

Más vizsgálatok szerint a homoszexualitás veleszületett viselkedésforma, nem tudatos döntés és az embrionális fejlődés alatti hormonváltozások eredménye. A „hímmé változásban” kulcsszerepe van a tesztoszteronnak. A magzatok testének és agyának alapsémája szerkezetében női jellegű. A terhesség 6.-8. hetéig mindannyian nőként kezdjük életünket. Ebben az időszakban azonban az XY kromoszómával rendelkező fiúmagzat nagy mennyiségű férfihormont kap (ezt androgénnek nevezzük), amely először az ivarszerveket alakítja ki, majd a második adagja a női agyszerkezetet férfi konfigurációra alakítja át. Ha a fiú magzat nem kap a megfelelő időben elég férfihormont, két dolog történhet: inkább női agyszerkezettel születik, vagyis olyan fiú válik belőle, aki kamaszkora körül meleggé válik. Abban az esetben, amikor a genetikai fiú férfi testtel, de teljes mértékben női aggyal születik, a csecsemőből transzszexuális felnőtt válik majd. Biológiailag az egyik nemhez tartozik, de tudja, hogy valójában a másik nem tagja. A leszbikusok fordítva vannak (női test, férfi agyszerkezettel), ami a magzati korban kapott túlzott mennyiségű tesztoszteronnak köszönhető. A melegek esetében a „fő bűnös” a tesztoszteron agyra gyakorolt hatása, vagy annak hiánya, ezért a legtöbb homoszexuális a férfiak közül kerül ki.

Patkányokkal elérték, hogy heteroszexuális egyedekből homoszexuálisokat állítottak elő hormonváltoztatások révén. Ha egy hím patkányt kasztrálnak, nőstényként kezd viselkedni, fészekteremtővé és békéssé változik. Ha tesztoszteronnal injekciózunk be egy nőstény patkányt, hímként viselkedik, agresszív lesz és megpróbálja meghágni a többi nőstényt. Hasonló dolog figyelhető meg egyes madaraknál. A kanári tojója nem tud énekelni. Ha viszont tesztoszteront adagolunk neki, ugyanúgy dalra fakad, mint a hím. A tesztoszteron tehát nagy hatással van az agy beidegződésére, s ennélfogva az egyed képességeire is. Nemváltoztatást akkor lehet végezni, ha embrionális állapotban megváltoztatjuk az agyat. Felnőtt állatokon nem lehetett nemváltoztatást végezni, mert az agy még embrionális korban „rögzült”. Az ember esetében ez a rögzülés történik meg a fogantatás utáni 6.-8.héten. Oroszországban agykutatók emberi magzatokon is végeztek nem-átalakító beavatkozásokat, melyek során fiúkat lánnyá, lányokat fiúkká változtattak úgy, hogy méhen belül férfihormont juttattak a magzatokba. A tudósok nem igazán beszélnek róla, hogy a magzat nemét még a születése előtt egy megfelelő időpontban beadott hormoninjekcióval meghatározhatjuk. Ez komoly morális, etikai és emberiességi kérdéseket vet fel.

Az állatok esete azonban más. Eddig egyetlen állatnál sem tudtak kimutatni egyetlen konkrét azonos neműek közötti szexuális viselkedést befolyásoló gént. Állatoknál eddig nem találkoztak kizárólagosan homoszexuális érdeklődésű egyedekkel. A megfigyelt esetekben az azonos neműek párba állása csak időszakos volt.

Mi lehet az evolúciós előnye ennek a terméketlen magatartásformának, amely utódnemzéssel nem jár, nem növeli a populáció létszámát és ezáltal nem szolgálja közvetlenül a faj fennmaradását sem? Főemlőskutatók szerint van előnye a viselkedésnek: a homoszexualitás révén az állatok csoporton belüli szociális kapcsolatai erősödnek és bár a viselkedés nem reproduktív, segíti a közösség forrásainak hatékony és agressziómentes elosztását, az elosztási rendszer stabilizációját és ezáltal közvetve a populáció reproduktív sikerét is növeli. Mások szerint a homoszexuális aktivitás egyszerűen csak a szexuális örömszerzést szolgálja, nincs semmiféle adaptív funkciója. A homoszexualitás a fajfenntartást tekintve haszontalannak tűnik. Azonban nem mindig a fajfenntartás a végső cél, mivel sok állat, köztük az ember is, jóval többször bocsátkozik szexuális tevékenységbe, mint ahányszor az a szaporodás szempontjából szükséges lenne. Ilyenkor óhatatlanul adódik a feltételezés, hogy csupán az élvezetért kerül sor a nemi érintkezésre.

A homoszexualitás és heteroszexualitás fogalmát az állatvilágban nem észlelhető társadalmi kötöttségek határozzák meg. Léteznek hermafrodita állatok, sok tengeri fajnak nincs szexuális élete, csupán beleengedik petéjüket és spermájukat a tengerbe. Egyes állatok ivartalanul szaporodnak, mások hímek nélkül klónozzák magukat.

Az állatvilágban kb. 400 millió évvel ezelőtt jelent meg a szaporodás és különültek el a nemek. A Materpiscis nemzetségbe tartozó devon korszakban élő őshalfaj volt a legkorábbi, amelynél felfedezték a biológiai nemiség szétválásának és a közösülés nyomait. Hogy ezután mikor jelent meg az első állat, amely azonos neműekkel párosodott, nem tudni.

Az első állatfaj, amelynél szabadosabb szexuális viselkedést megfigyeltek, a kanadai vadjuh volt. 1974-ben fedezték fel, hogy a kosok 8%-a csakis hímekkel hajlandó párosodni.

A homoszexualitást több mint 1500 fajnál figyelték meg és közülük 500-nál részletesen leírták a jelenséget. Az oslói egyetem Természettudományi Múzeuma 2006-ban rendezett egy kiállítást „Természetellenes?” címmel, amely 51 olyan állatfajt mutat be, amelyeknél előfordul a homoszexualitás. Ez a világ első ilyen témájú tárlata.

Az azonos ivarú állatok közti közösülés szövetség kötésre és védelemre is felhasználható. Olyan helyzetekben, amikor egy faj biszexuális, a homoszexuális kapcsolatok lehetővé teszik az állatnak, hogy csatlakozzon egy csoporthoz.

A legismertebb homoszexuális állat a bonobó, vagy törpecsimpánz. Etológusok szerint az egész fajuk, úgy ahogy van, biszexuális. A szex rendkívül fontos szerepet játszik az életükben, ezzel oldják meg az egymás közötti konfliktusokat. Nemi aktivitásuk 75%-a nem reproduktív. Frans de Wall, a Törpecsimpánzok: Az elfelejtett majom című könyvében azt állítja, hogy a bonobók szexuális játékaikat nagyrészt konfliktusmegoldásra használják. Náluk a hímek párosodnak hímekkel, nőstények nőstényekkel, sőt a nem ivarérett, kölyök egyedek is szexelnek egymással, illetve felnőttekkel, ismerik a francia csókot, maszturbálnak és orálisan is kényeztetik egymást.

A homoszexualitás különféle rendszertani csoportokba tartozó állatoknál megfigyelhető a madaraktól kezdve a legfejlettebb emlősökig. A Csendes-óceánban élő mélytengeri tintahal (Octopotenthis deletron) hímek minden eléjük kerülő fajtársukkal párosodnak függetlenül attól, hogy az illető egyed milyen ivarú. Ezek a tintahalak olyan magányosan élnek, hogy ritkán van lehetőségük más fajtársakkal találkozni, ezért minden alkalmat ki kell használni a szaporodásra.

A tengeri állatok közül az intelligensebb élőlények is űzik a homoszexuális viselkedésformát. A delfinek, bálnák, fókák, rozmárok és tengeri tehenek is udvarolnak azonos neműeknek. Delfineknél megfigyelték, hogy akár egy életre is választhatnak azonos nemű partnert. Egy hím palackorrú delfin-duó egyszer 17 éven át élt együtt.

Talán a legtöbb homoszexuális viszonyt a madarak között találjuk. Megfigyeltek már libák, kacsák, hattyúk, sirályok, fecskék, pintyek, varjak, harkályok, flamingók és számos más madár közt homoszexuális kapcsolatot. A király-, és Adélie-pingvinek szintén képesek meleg kapcsolatban élni. Fogságban legalább két esetről tudunk, amikor hím pingvinek hosszú távú kapcsolatot alakítottak ki egymással, holott tojók is rendelkezésükre álltak volna. Az egyik meleg pár fészket is épített együtt, majd sikeresen kiköltött egy, a gondozójuktól kapott megtermékenyített tojást. Előtte heteroszexuális pároktól lopkodtak tojásokat.

2008-ban fedezték fel, hogy a Laysan-albatroszok 31%-a leszbikus madárpárokból áll. Ezt azzal magyarázzák a kutatók, hogy sokall több a nőstény albatrosz, mint a hím, így sok madárnak egyszerűen nem jut ellenkező nemű társ. A nyugati sirályok 40%-ról is kimutatták, hogy leszbikusok. Mivel nem lehet saját utódjuk, így ha találnak egy magára hagyott fiókát, rögvest magukhoz veszik és felnevelik.

Julie Elie, a kaliforniai Berkley Egyetem kutatója és a franciaországi Saint-Étienne Egyetem dolgozói zebrapintyekkel kísérleteztek. Ellie és csapata azonos nemű csoportokban neveltek fel fiatal hím pintyeket. Kifejlődve a madarak több mint fele azonos nemű fajtársukkal állt párba. A párokat figyelve kiderült, hogy egymás mellett üldögéltek, együtt pihentek, a csőrük összedörzsölésével üdvözölték egymást ugyanúgy, mint a heteroszexuális párok. A kutatás következő szakaszában tojókat tettek a már kialakult hím-párok csoportjába. Nyolc hím közül öt teljesen figyelmen kívül hagyta a tojókat és továbbra is csak hím partnerével foglalkozott. Az eredmények rámutatnak, hogy a párszerzés késztetése még a madaraknál is jócskán túlmutat a szaporodás puszta szükségletén. A társ megtalálása tehát, annak nemétől függetlenül elsőbbséget élvez.

Hattyúknál figyelték meg, hogy egy tojó egy másik tojóval állt párba, miután a hím magára hagyta a megtermékenyített tojást gondozó nőstényt.

Az oroszlánok a bonobókhoz hasonlóan szintén szexszel oldják a feszültséget. A hím oroszlánok közt gyakori, hogy szexuális aktussal erősítik meg pozíciójukat a rangsorban, vagy bizonyítják lojalitásukat a másik fél iránt.

A zsiráfok között is gyakran látni fiatal hímekből álló párokat. A tudósok úgy vélik, hogy a fiatal hímek egymás között gyakorolják az udvarlást és a párzás mikéntjét, mielőtt kipróbálnák magukat egy nősténnyel.

Sok fajnál az önálló párkapcsolat kialakulása előtti időszakokban tűnnek fel homoszexuális attitűdök. A hím delfinborjak is gyakran létesítenek átmeneti szexuális kontaktust egymással, ami erősíti a csoporthoz tartozás érzését és az élethosszig tartó kötelékek kialakulását.

A homoszexualitás jelen van minden állatcsoportban a rovaroktól kezdve, rákokon, madarakon és hüllőkön át az emlősökig. Megfigyeltek már meleg medvéket, szitakötőket, lazacokat, baglyokat, gorillákat és kígyókat is. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy nőstény állatoknál a homoszexualitást a megfelelő partner hiány okozza, hímeknél viszont az azonos neműekhez vonzódás nem más, mint a hím nagy szexuális étvágyának mellékterméke.  

 

Források:

Allan & Barbara Pease: Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők?

http://www.ng.hu/Termeszet/2010/07/Homoszexualitas_az_allatvilagban_jar_e_elonnyel

http://www.hir24.hu/tudomany/2011/10/06/az-allatvilag-legnagyobb-melegei/

http://www.behav.org/00library/alc_89/Alc989_ch16_03_sexual_02_homosex_hun.html

http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/162/

 

 

Vissza a bloghoz