A zebrasávos sügért már számos rendszertani csoportba besorolták (Archrocentrus, Heros, Cryptoheros és Cichlasoma nemek), jelenleg Amatitlania nigrofasciata néven ismerik. Sok állatkereskedésben egyszerűen "zebrasügér" néven árusítják, ám valójában ez az elnevezés egy másik fajt takar, amelynek semmi köze a zebrasávoshoz. Az igazi zebrasügér valójában a kelet-afrikai Malawi-tóban honos Maylandia estherae, ezzel szemben a zebrasávos sügér testfelépítésében, táplálkozásában, élőhelyében és utódgondozásában is teljesen eltérő faj. A zebrasávos élőhelye Dél-Amerika, Guatemalától Panamáig. Kedveli a sziklás folyópartokat és búvóhelyekkel tarkított élőhelyeket. A vadonban nagyrészt ragadozó, fogságban viszont mindenevő. Akváriumi tartásánál gyakorlatilag egy szempontot kell figyelemben vennünk: nagy akváriumot igényel! Ez azt jelenti, hogy ha nem akarunk vérfürdőt, 1 párra 100 liter vizet számítsunk. 200 liter fölötti medencébe való hal, nála nagyobb és hasonló temperamentumú halakkal, esetleg csak fajtársak mellé!
Amiért kiérdemelte sok akvarista ellenszenvét, az az agresszív természete. Nagyon bátor és területvédő halacska, bátran nekimegy a nála jóval nagyobb fajoknak is és súlyos sérüléseket tud okozni a lakótársainak. Éppen ezért kellő gonddal válasszuk meg az akváriumi társait. Megfelelő fajták a zebrasávos sügér mellé: narancsvörös tigrissügér (Cichlasoma festae), nyolcsávos gyöngysügér (Rocio octofasciata), szemfoltos tarkasügér (Heros severum), márványsügér (Astronotus ocellatus), gyöngyházsügér (Herichthys cyanoguttatus), Sajica-sügér (Cryptoheros sajica), zászlós bölcsőszájú hal (Mesonatua festiva), vöröstorkú sügér (Thorichtys meeki), citromsügér (Apmhilophus citronellus), Texasi sügér (Herichtys carpintis), kékszemű zebrasügér (Archocentrus spirulum) és nagy méretű óriás algaevő (Hypostomus plecostomus). Néhányan egyéb gyors mozgású halakat, például szumátrai díszmárnákat, vagy nagyobb testű pontylazacokat és lazacokat is betelepítenek a sügéres medencébe ún. "elterelő" halakként, ami azt jelenti, hogy az agresszív sügérfajok ezeket a halakat veszik üldözőbe az akváriumban élő más értékes sügérek helyett. Valójában más halakkal csak abban az esetben tartható zebrasávos sügér biztonsággal, ha mindössze 1 zebrasávos él az adott akváriumban. Magányosan tartva jelentősen mérséklődik az agressziója, nem fog sem a területért, sem az ikráiért harcba szállni. Ebben az esetben azonban unalmas lesz az élete. Kíváncsi természetű hal, az akvárium üvegén át folyton figyeli az emberek sürgését-forgását.
A zebrasávos sügért tartsuk párokban. A legmegfelelőbb, ha egyenlő számú hímet és nőstényt tartunk, mert ha az egyikből több van, a partner nélküli egyed folyamatosan azon fog munkálkodni, hogy a meglévő párokat zaklassa és szétszedje. A zebrasávos sügér egész élete a szaporodás körül forog, még a nőstények is képesek vetélkedni a hímek figyelméért. Rettentő szapora faj, az "akvárium nyulainak" is nevezik őket. Ha tenyészteni szeretnénk, nincs más teendőnk, csak egy hímet és egy nőstényt szerezni. Néha előfordul, hogy a hímnek nem tetszik a nőstény és megveri, ezért alakítsunk ki sok búvóhelyet, illetve szoktassuk egymáshoz őket. Kedvelik a rejtett zugokat, sziklákat, köveket, barlangokat, virágcserepeket, bármit, amibe be tudnak bújni. Természetesen vegyük számításba az állat méretét, különösen a hímek teste elég magas. A kisebb nőstények kis helyekre is beférnek, de pl. ikrázáskor tegyük lehetővé, hogy a hím is beférjen a rejtekhelyre, ahol a nőstényhez csatlakozva megtermékenyítheti az ikráit.
12-14 cm hosszú hal. A hímek nagyobbak, a nőstények ritkán nőnek 7- 8 cm-nél nagyobbra. A nemek első ránézésre nagyon könnyen megállapíthatók, főleg ivarérett egyedek esetén, de akár már pár hónapos korban is. A hímek nagyobbak, hát-, és hasúszójuk hosszabb, melynek vége elhegyesedő. Az idősebb hímek fején egy zsírdudor alakul ki, melynek funkciója vitatott. A hímek oldalán a csíkok gyakran megtörnek, illetve nem szabályosak, a nőstényekén ez nagyon ritka, náluk szabályos keresztsávokat látunk. A nőstények úszói rövidebbek, testük is rövidebb és teltebb, de a legszembetűnőbb különbség a színük. A nőstények, különösen ha ikrásak, a hasukon és a hátúszójuk alsó részén gyönyörű piros foltokat mutatnak. Ez szinte teljesen hiányzik a hímekről, illetve ritkán előfordulhat, hogy 2-3 pikkely a hason vagy a háton piros a hímeken is. Ha egy hím túl színes, az szinte biztosan valamilyen hibrid sügér. A zebrasávost könnyen keresztezhetjük más sügérekkel és ez esetben kialakulhatnak rendkívül színes hímek is. Több internetes oldal tévesen azt írja, hogy a hím a színesebb. Ez nem igaz, a nőstény sokkal szebb és színesebb! Manapság a túltenyésztés miatt egyre több a hosszú, nyúlt hátúszójú nőstény, melyek inkább hímekre emlékeztetnek első ránézésre. A hímeket viszont semmi esetre nem lehet összetéveszteni a nőstényekkel.
Táplálék szempontjából egyáltalán nem válogatós, mindenre ráveti magát, ami befér a szájába, legyen az élő eleség, rovar vagy féreg, haltáp, forrázott zöldség stb. Kedveli a tiszta vizet, de nem kényes a vízminőségre. Az ideális hőfok 24-27 fok.
A hangulatától és a háttértől függően képes sötét, vagy világos árnyalatokat felvenni. Ha megijed, illetve ha a talaj világos színű, akkor a testén lévő csíkok nagy mértékben elhalványodhatnak. Amikor azonban izgatott, sötét a háttér és a talaj, akkor viszont szép sötétek lesznek a csíkok. Az alapszíne néha teljesen kifehéredhet a kedélyállapotától függően. Az idősebb hímekre jellemző, hogy az úszói sötétkék árnyalatokat vesznek fel. A nőstények hátúszója pedig gyakran zöldeskéken irizál. A hal alapszíne általában ezüstösszürke, 8-9 keresztsávval.
A faj 1934-ben került Európába, ahol érdekes utódgondozási szokásainak köszönhetően rövid időn belül az akvaristák kedvence lett. Azóta sajnos leáldozóban a csillaga, annak ellenére, hogy egy alapfaj és a tartása nagyon egyszerű. Nehéz dolgunk van, ha díszhalkereskedésből szeretnénk beszerezni. Viszonylag ritkán kapható faj, ami annak tulajdonítható, hogy a szűkös medencékben nem jön ki jól más halakkal és a kereskedőknek luxus minden párt kölön akváriumban elhelyezni. A tépett úszójű és hegekkel tarkított zebrasávosok pedig eladhatatlanok. Interneten rengeteg hirdetést találhatunk ingyen elvihető, túlzottan nagyra nőtt példányokról, vagy pár centis bébikről. Sokan eleségállatként hasznáják a fajt és a felesleges szaporulatot és a növendék halakat feletetik más sügérekkel, piranjákkal, ragadozó halakkal.
A Malawi-tóban élő sügérekkel ellentétben a Dél-Amerikában honos sügérek nem "forgatnak", nem a szájukban nevelik az utódokat, hanem rejtett tereptárgyakra, sziklák belsejébe ikráznak és elszántan őrzik azokat. A nőstény méretétől függően 10-200 ikrát rak, melyek 3-4 nap múlva kelnek ki. Az utódok először egyhelyben vonaglanak, majd pár nap elteltével felszívódik a szikzacskójuk és elúsznak. Ekkor kínáljuk meg elsőként nagyon apró táplálékkal, ami lehet élő eleség (pl. Artemia), ivadéktáp, vagy akár nagyon apróra tört lemezes eleség is. A kicsik gyorsan nőnek, 3-4 hónapos korukban már csíkosak és a nőstényeken megjelenik a jellemző pirosas folt. Hamar ivaréretté válnak, de 7-8 hónapos kor, illetve egy bizonyos méret elérése előtt ritkán ívnak. A nőstények csak a náluk nagyobb méretű hímeket fogadják el, a kisebbeket rendszerint elüldözik. Több internetes oldalon azt írják, hogy a nőstény neveli az utódokat. Az ivadéknevelésben mindkét szülő aktívan részt vesz! A nőstény annyival gondosabb, hogy vezetgeti a kicsiket, összeszedi a lemaradókat, míg a hím a területet kémleli, néha elúszik, de nem azért, hogy párjára hagyja a gyereknevelés összes teendőjét. A hím folyton éberen őrködik, távol tartja a betolakodókat. A zebrasávos sügérnek gyakran támad "lakberendezési mániája", különösen ikrázáskor. Lehetőleg apró kavicsot, vagy homokot használjunk talajként. Ami nem tetszik nekik, azt széttúrják, a homokból és kövekből nagy hegyeket hordanak össze, az ikrázás előtt a kiszemelt tereptárgy köré krátert építenek, elszállítják onnan a felesleges aljzatot, sőt az oda nem illő növényeket is kitépik. Élő növényt nem igazán érdemes a medencéjükbe rakni, a lágy fűféléket és hínárokat mindenképp felejtsük el. Az erősebb és nagyobb Anubias-fajokkal próbálkozhatunk, de azokat is átrendezhetik.
A zebrasávos sügér az utódnevelés ideje alatt az egyik legagresszívabb akváriumi halfaj. Az utódaiért mindenre képes, nagyon odaadó, gyengéd és figyelmes szülő. Az ikrákat folyamatosan legyezgetik úszójukkal, hogy megfelelő mennyiségű oxigént kapjanak és hogy ne telepedjen meg rajtuk a penész. Sokszor a penészes ikrákat maguk a szülők távolítják el. Az elúszott ivadékokat, ha elkalandoznak a szájukba veszik és a többi kishal közé szállítják, minden egyes apróságra odafigyelnek, esténként a búvóhelyre terelik a népes kis családot, sőt néha az anya összerágott lemezes eleséget köp a kicsik közé, így etetve őket. Az ikrák lerakása utána a nőstényről eltűnik a piros foltozottság, majd amikor újra készen áll az ikrázásra, ismét bepirosodik. Ha látjuk a nőstényt ismét pirossá válni, hamarosan számíthatunk újabb adag kishalra. A hím minden mozgó élőlényt elüldöz családja közeléből, még a benyúló emberi kezet is megharapja. Éles fogaik vannak, amelyekkel csúnya, akár halálos sebeket tudnak okozni az ellenségükön. Ha feldühödik, valóságos kis bulldog, szétfeszíti kopoltyúfedőit és kitárt úszókkal megtámadja a betolakodót. Ha két hím összekap, szájukkal összeakaszkodnak, és ide-oda csipkedik, lökdösik egymást. A fiatalok korán elkezdenek civakodni egymással, bár komoly kárt még nem tudnak okozni. Az alábbi képen lévő hímet egy fajtársa intézte el ilyen csúnyán.
Ritkán előfordulhat, hogy az egyik szülő annyira védelmezően lép fel, hogy a saját párját is megpróbálja távol tartani a kicsiktől. Általában az erősebb hím szokta megtépázni a párját. Erre figyeljünk oda, mert a végeredmény halálos is lehet. Azonban a nőstény is súlyosan megsebesítheti a hímet. Ilyen esetben távolítsuk el a megtámadott felet, akkor is, ha az a nőstény és a hímet kell az ivadékokkal hagynunk. Néhány hónap után azonban vegyük ki az összes utódot, mert egyrészt a szülők az újabb generációk érkezését tervezik, másrészt kezdenek ellenfelet látni az utódokban és előfordulhat, hogy megcsipkedik, vagy megpróbálják felfalni azokat. Nagyon szapora faj, ha elvesszük a lerakott ikrákat, szinte havonta ívnak. Élettartama 8-10 év. Kezdő haltartóknak tökéletes választás, igénytelen, mindenevő, egyszerűen tenyészthető és érdekes viselkedésű állat. Ha megfelelő méretű medencét biztosítunk a számára, az agresszivitása is kordában tartható. Tegyünk sok búvóhelyet az akváriumba, ahová a gyengébb és alárendelt egyedek elbújhatnak.
3 színben fordul elő. A legismertebb a normál kék színű csíkokkal, de nálunk is nagyon népszerű a tévesen albínónak hitt fehér, barack, vagy rózsaszínes változata, ami valójában nem albínó, hanem leucisztikus, a test színanyag nélküli, a szem viszont fekete. A csíkozás hiányzik. A nőstények nagyon színesek lehetnek a fehér színű változat esetében, itt nem piros színűek, hanem narancsságra a hasuk és a hátuk. A legtöbb egyed azonban csak halvány narancs színű, az alábbi képen látható nőstény rendkívül színes, ritka példa.
Külföldön ismert, nálunk még egyáltalán nem létező változata a márvány vagy másnéven calico mintás, amit a fehérből tenyésztettek ki. Ez a koi vitorláshalhoz hasonlít, a test világos, szabálytalan feketés és narancsos foltokkal, pöttyökkel, csíkok nélkül. A tenyésztők igyekeznek kitenyészteni olyan normál kék színű sügért, ami egyszerre kék színű és márványos is. A márvány zebrasávos sügér a fehérből tenyészthető ki.
Létezik ún. "ballon" zebrasávos sügér, melynek testalkata tömzsi, gerince görbe, faroknyele rövid, és duci kinézetet kölcsönöz az állatnak. Ezt a papagájsügérrel való keresztezés révén hozták létre. A papagájsügér már önmagában is egy hibrid faj. A zebrasávos sügért gyakran választják más sügérekkel való keresztezés alanyának. A ballon változat olyan, mint a gömbmolli nevű népszerű hal. Az ilyen görbe hátú állatok azonban sokszor betegesek, tartásuk nem ajánlott. Távol-keleti országokban terjedt el a különféle festékekkel és fluoreszkáló anyagokkal kezelt halfajok, ezek közül fehér zebrasávos sügérek is akadnak, melyeket zöld, vagy lila festékkel fecskendeztek be. Ezek szerencsére nálunk nagyon ritkán kaphatók, tartásukat széles körben elítélik a világ állatvédő szervezetei, mivel a fájdalmas eljárással festett halak létrehozása állatkínzásnak minősül.
Könnyen kereszteződik más dél-amerikai sügérekkel. Kereztezhetik a Honduran Red Point néven ismert Crypoheros sp. hallal, melynek rendszertani hovatartozása egyelőre még vitatott. Külsőre nagyon hasonlít a zebrasávos sügérre. Gyakori a "flowerhorn" néven ismert hibrid fajjal való keresztezése, valamint a citromsügérrel, a tigrissügérrel és a nagyon hasonló Sajica-sügérrel való mesterséges párosítása. Előfordulhat, hogy ha ezeket a fajokat közös akváriumban tartjuk, a halak nem saját fajtabeliekkel, hanem egy másik faj egyedével fognak maguktól párba állni. A legtöbb hibrid zebrasávos szaporodóképes, de akadhatnak meddő példányok is.
Folyamatban van a zebrasávos sügér fátyolfarkú változatának létrehozása.
Végezetül pedig lássunk néhány érdekes hibridet:
Zebrasávos sügér x vöröstorkú sügér
Zebrasávos sügér x narancsvörös tigrissügér pár (az első képen a hím)
Zebrasávos sügér x texasi sügér
Zebrasávos sügér x Sajica-sügér
Zebrasávos sügér x kubai sügér
A cikk teljes tartalma saját írás!
Nagyon jó, tartalmas, hasznos cikk. Köszönöm.
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszik