250 millió éve nem voltak ritkák a 70 centiméteres szitakötők és az emberi lábnál hosszabb ezerlábúak.
Egy kutatás kimutatta, hogy a rovarok növekedésének legfőbb akadálya a légzőrendszerükben gyökerezik. A paleozoikumban azért tudták ezt az akadályt legyőzni, mert jóval magasabb volt a légkör oxigéntartalma. A rovarok nem testfolyadék útján, hanem közvetlenül, vakon végződő légcsöveken (tracheákon) át juttatják el az oxigént a szöveteikhez. A nagyobb rovaroknál kevésbé hatékony az oxigénszállításnak ez a módja, de senki sem tudja pontosan, miért. A karbon időszaki mocsarakban gyakori volt az óriás szitakötő (Meganeura). Az ősrovar hossza meghaladhatta a 75 centimétert. A nagyobb bogárfajokban arányosan nézve nagyobb részt foglalnak el a légvezetékek, mint a kisebbekben. Ráadásul kiderült, hogy a testből a lábakba vezető légcsövek jelentik a szűk keresztmetszetet, azaz ezek mérete határozza meg mekkora testet képes oxigénnel ellátni a rovar. A csoport megvizsgálta a testből a fejbe vezető légcsöveket is, de ott még találtak tartalékot a növekedéshez.
A biológusok arra is felhasználták az eredményeket, hogy megjósolják azoknak a bogaraknak a legnagyobb méretét, amelyek jelenleg élhetnek. Ha a fejbe vezető légcsövek méretét vették korlátozó tényezőnek, akkor elképesztően nagy, harminc centiméteres bogarat kaptak. Amikor azonban a lábbal kapcsolatos adatokkal számoltak, akkor az eredmény megfelelt a ma élő legnagyobb bogár méreteinek, a 16 centiméter hosszúságú amazóniai óriáscincérének (Titanus giganteus).
A Cetioniinae alcsaládba tartozó afrikai góliátbogarak a legnehezebbek, tömegük eléri a 100 grammot és hosszuk a 12 centimétert. Színük csokoládé barna vagy fekete, toruk fehér csíkos szárnyfedőik fehér foltosak lehetnek. Egész testüket finom, bársonyszerű szőrzet borítja, mely könnyen ledörzsölődik. A góliátbogarat Afrika egyenlítői őserdeiben élnek. A kifejlett egyedek virágporral, gyümölcsökkel és növényi nedvekkel, a hatalmas hengeres lárvák a fák korhadó részeivel táplálkoznak. Nappali állatok. Gyakran látható, amint hat lábukkal faágakon kapaszkodnak, vagy amint majomszerű akrobatikus mozdulatokat végeznek egyik lábukon lógva. A góliátbogár, ha úgy érzi, hogy veszély fenyegeti, igen szokatlan védekezési módot alkalmaz. Előtorát elengedi, ekkor a szárnyfedők előtt egy széles, fogazott szélű íz válik láthatóvá. Visszacsapva az előtort, az a fogazott íz erősen és szorosan fogva tartja azokat az állatokat, pl. kisebb majmokat, melyek tápláléknak vélték a góliátbogarat.
Ugyanebbe a rendszertani alcsaládba tartoznak a gyönyörű, fémzöld közönséges rózsabogár, amelyet gyakran láthatunk nyáron rószaszirmon, ősszel hullott gyümölcsön táplálkozva.
A nagytestű bogarak másik csoportját az óriásbogarak alcsaládjába tartozó fajok jelentik. Ide tartozik a 20 cm-re megnövő herkulesbogár. Testhosszának nagyobb részét a hatalmas szarva teszi ki. Ez a Dél-Amerikában élő faj éjjeli állat, növényi táplálékot fogyaszt. Szarvát a vetélytárs hímek ellen vívott harcban használja. Ezek a küzdelmek az esős évszak beköszöntekor zajlanak. Az ellenfelek szemben állnak egymással majd a szarvukkal megpróbálják a másikat felemelni a földről. A felemelt vesztest a másik a földhöz vágja. Az egész harc olyan, mint egy középkori lovagi torna, csak a kopjafát az ellenfelek szarva helyettesíti. A kisebb termetű, fürgébb hímek sokszor győzedelmeskednek a nagyobb testű, esetlenebb ellenfelek fölött. A küzdelem után a győztes merev lábakkal körbe-körbe járja a legyőzött ellenfelet.
Tekintélyes méretű a Francia Guyana és Brazília területein élő óriáscincér, melyet titánbogárnak is neveznek. Kb. 16 cm hosszú. Az óriás vízi bogár:emberre nem támad, de csípése nagyon kellemetlen tud lenni. Ő az Egyesült Államok és Kanada legnagyobb bogara, tíz centisre is megnőhet.
Kivételt jelent az óriás weta, aki nem bogár, hanem rovar, de azért érdemes megemlíteni: Új-Zélandon honos, tücsökszerű, röpképtelen, de erős állkapcsaik vannak. Az óriás wetát egy 53 éves parkőr fedezte fel, Little Barrier szigetén, Új-Zélandon. A világ legnagyobb rovarja, egy jól megtermett répát is vígan elfogyaszt, de megtalálója szerint barátságos lény, egyáltalán nem bántja az embert. Ő a legsúlyosabb rovar a világon, akár egy fecskénél is nehezebb lehet. A szárnyfesztávolsága majdnem 18 centiméter.
A mantis religiosa, vagyis imádkozó sáska világszerte elterjedt rovar, szintén nagyra nőhet. A kínai Kung-fu egyik alakzata róla kapta a nevét. A nőstény négyszáz petét is képes lerakni, így nemcsak hatalmas, de igen szapora állat is.
Az óriás isopod, ami egy tengerimalac nagyságú csótányra hasonlít, de valójában egy kitinréteggel borított állat, mely a garnélarákkal és tarisznyarákkal áll közeli rokonságban. Szerencsére a hideg, sötét tengerfenéktől 560 lábra és az óceán felszínétől 7000 láb mélyen barangolnak és elpusztult bálnákkal, halakkal és tintahalakkal táplálkoznak. A világ leghosszabb bogara, neve óriás sétapálcára fordítható le, ártalmatlan.
A legnagyobb szöcske a Malajziában honos óriás hosszú lábú szöcske, amely 6-8 cm hosszú.
A a legnagyobb csótány fajta a világon az Ausztráliában élő orrszarvú-csótány. A csigák közül pedig az óriás achátcsiga a legnagyobb, amely 15-18 cm hosszú is lehet.
A tevepók (Syndaesia) Az angolul Camel Spider névre hallgató tevepók az iraki háború kitörése óta vált ismertté. A Közel-Keleti szóbeszéd szerint a tevepók hatalmas és vérszomjas ragadozó, mely méregmirigyekkel rendelkezik és képes futásban az embert is lekörözni, ami az étrendjét illeti szívesen fogyaszt emlősöket is. Annak ellenére, hogy mindez csak mítosz, a tevepók mégis bámulatos teremtmény, évekig tévesen azonosították. A tevepók valójában nem is pók, hanem inkább pókféle. A tevepók testhosszúsága elérheti a 15 cm-t. A tevepók gyors futó, akár 16km/h-ás sebességet is meg tud tenni. Habár a csípése nagyon fájdalmas, az emberekre nem jelent halálos veszélyt. Azonban gonosz ragadozó, mely megölheti a rágcsálókat, gyíkokat és madarakat. Leginkább éjszaka vadászik, nagy, kemény csáprágói vannak, ez nagyban segít a zsákmányszerzésben, a harapása pedig eléggé erős ahhoz, hogy elbánjon az ide-oda rángatozó áldozatokkal is. A tevepókok emésztőnedveket segítségével oldja fel a zsákmánya húsát, ezáltal könnyebben beszívja a gyomrába.
A selyemlepkét (Bombyx mori) Japánban és Kínában tenyésztik a legnagyobb számban, de a volt Szovjetunió területén, Indiában, Pakisztánban, Törökországban, Franciaországban és Olaszországban is vannak selyemlepkét tenyésztő farmok. A selyemlepke vadon élő őse már nem található meg a szabad természetben. Évszázadok óta hatalmas állományait tenyésztik selymük mennyisége és minősége miatt. A kifejlett selyemlepkéknek két pár szárnya van. Szárnyfesztávolságuk 10 centiméter. A hernyó hossza 8.5 centiméter. A háziasított Bombyx mori ennél sokkal kisebb: szárnyfesztávolsága 3-4 centiméter, hernyója 7-8 centiméter, s változatos mintázatú a fajtavariánstól függően. A hernyónak rágószájszerve van, a kifejlett lepke szájszerve azonban csökevényes. A lepke fehér, vagy drappos, nagyon halvány vonalakkal mintázva. A selyemlepke csak háziasított fajként létezik. Tápláléka az eperfa leveléből áll. A kifejlett állat 3-5 napig él, a hernyók pedig 4-6 hétig élnek. A legnagyobb szárnyfesztávolságú lepke a Földön az atlaszlepke.
A japán lódarázs mérete hüvelykujjnyi, és húsfeloldó mérget tud köpni. Ez a lövedék olyan feromont is tartalmaz, ami azonnal összehívja az összes óriás lódarazsat, akik addig lövöldöznek, és szurkálnak, amíg élet van az áldozatban. Naponta 50 mérföldet képesek repülni. Mindenhol ott vannak, még Tokyo külvárosaiban is! Évente 40 ember hal meg óriás lódarázs támadástól, mindegyik a legnagyobb kínok közepette. Érdemes szót ejteni arról is, hogyan bánnak el más rovarokkal. A kifejlett rovar minden nap több mérföldet repülhet, hogy a legjobb fincsi, pépes falatokat szolgálhassa fel az ivadékainak. Gyakran mindezt egy többezer méh által birtokolt kasban találják meg. Az egyed, amelyik megtalálja, befújja a már említett feromonnal, és hamarosan érkezik az erősítés. Ez körülbelül 30 egyedet jelent, ami már bőven elég is a többezer méh ellenében. Mindenegyes méhet külön-külön feldarabolnak csáprágóikkal, ez 30.000 méh esetén háromórás munka. A kaptár alján óriási halom képződik döglött, döglődő méhekből. Ha tiszta a terep, a lárvákat felkapják, és átviszik saját lárváiknak eleségül.
Források:
http://lemon.hu/2015/12/10/a-legijesztobb-hatalmas-bogarak-a-foldon/
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=49905&blog_cim=13%20nagy%20rovarf%E9le
http://www.ng.hu/Tudomany/2009/08/Miert_nem_elnek_ma_orias_rovarok