Schneider-törpekajmán (Paleosuchus trigonatus):

Élőhelye Bolívia, Brazília, Columbia, Equador, Francia Guayana, Peru, Suriname, Venezuela. Nagy területén fedi a Paleosuchus palpebrosus előfordulási területét, de azzal ellentétben délebbre már nem fordul elő – valószínűleg mert kevésbé viseli el a hűvösebb klímát. 

Édevízű folyók, leginkább sekélyebb erdei patakok és folyók. Bolíviában és Venezuelában a Cuvier törpekajmánnal (Palesochus palpebrosus) osztozik az élőhelyeken. 1300 méteres magasságban is előfordul. Az orr formája gyorfolyású folyókhoz alkalmazkodott életmódról árulkodik. Éjjel aktívabb, ilyenkor sokat mozog a szárazföldön. Felnőtt korban előszeretettel élnek üregekben, ahonnan csak éjszaka bújnak elő, hogy a vízfolyások mentén gyalogolva bejárják a területüket, hogy élelem után nézzenek.

Vadon élő példányok becsült száma 1000000 felett

Széles területen elterjedt egészséges populáció, komoly emberi behatások nélkül

Megjelenés: Mindkét Paleosuchus altörzs kis termetűnek számít a többi krokodilféléhez viszonyítva, de a Schneider törpekajmán némileg nagyobb, mint a Cuvier törpekajmán (P. palpebrosus). A hímek az 1,7-2,3 métert is elérhetik (a feljegyzett maximum 2,6 m), a nőstények ennél kisebbek. A pikkelyek csontosodása kiterjedtebb és a hegyes farokpikkelyek, meg a rövid, kevésbé mozgékony farok is vaskosabb, mint a P palpebrosus esetében. Szembetűnő oldalirányú dudor található a két sorban sorakozó hegyes farokpikkelyeken. A farok inkább horizontálisan, s nem oldalról lapított, mint más krokodilfajoknál. A szem szivárványhártyája (írisze) barna, ritkán enyhe zöldes árnyalattal. Hiányzik a Cayman crocodylusnál is  látható szem alatti állkapcson  körbefutó csontos vonal, mely a koponya megerősítésére szolgál. Járása jellegzetes, fejét magasra emeli.

Az étrendje életkora szerint változik, csakúgy mint más krokodiloké, és leginkább az élőhely típusától függ. A fiatal Paleosuchus trigonatus nagyobb mennyiségben fogyaszt gerinceseket: kígyókat és kisemlősöket (rágcsálókat), és főleg halakat, ami a legfiatalabbaknak fő tápláléka. Hogy mit eszik attól is függ, milyen lehetséges zsákmányállat él az adott helyen. Éjszakai portyái során bebarangolják a vízpartot és az erdős részeket is, ha van ilyen a területen, - amely állandó, és akár több kilométer kiterjedésű is lehet.

A párzási időszakot leszámítva az év többi részét egyedül szokta tölteni. A nőstények még jóval az esős időszak beállta előtt megépítik fészküket. Legtöbbjük a 1,3 méteres nagyságot elérve már szaporodóképes, a hímek legalább 1,4 méteresnek kell, hogy legyenek (ezt a nagyságot 10 és 20 éves koruk közt érik el). A nőstények a fészket gyakran termeszvárak közelébe építik. A tudósok feltételezése szerint ennek az az oka, hogy a termeszvárakból áradó hő elősegíti a fészek belső hőmérsékletének egyenletes szinten tartását, így növelve az életképes utódok számát. Egy fészekaljban a tojások száma 10 és 20 között mozog. A keltetési idő hosszú, nagyjából 115 nap. A kicsik akkor kelnek ki, amikor a vízszint emelkedni kezd a nagy esőzések miatt. A kikelést követően a kicsik nagy területen szétszóródnak, miközben születik az egész territóriumukra vigyáznak. A fiatalkori halandóság aránya magas, míg az idősebbeknél nagyon alacsony, - csak olyan nagytestű húsevő veszélyeztetheti őket, mint a jaguár.