Madagaszkár a furcsa állatok őshazája. Itt él a világ összes makifaja (félmajmok), de a kaméleonfajok közel fele is madagaszkári. Továbbá 150 békaféle és mintegy 30 különböző tanrekfaj (sörtés sünféle) színesíti az endemikus állatpalettát. Az afrikai szárazföldről származó sok madárfaj mellett mintegy 40 csak Madagaszkár szigetén él. A sziget flórája is rendkívül gazdag: az ország területéről kb. 9000 növényfajt írtak le.
A sziget nagyon régen elvált minden más kontinenstől. Indokolható álláspont szerint tulajdonképpen önálló kontinens. A nyugati, szárazabb oldalon trópusi lombhullató erdők honosak, a legszárazabb vidékeken félsivatagi tüskés bozótok találhatók. Itt a lakosság ritka, az erdőpusztulás nem olyan számottevő, mint keleten, de jelen van. Errefelé ma is honos az égetéses-irtásos földművelés. A lecsupaszított talajt az erózió veszélyezteti. Gyakran előfordul, hogy úgy lepusztul a talaj, hogy ott már semmiféle növényzet nem tud megkapaszkodni. A folyókba mosódott hordalék meg a folyók mentén élőknek okoz sok gondot: árvízveszélyt, a kikötők feltöltődését.
A szigetország az elmúlt húsz évben jó hírnevet szerzett magának az őserdők és az állatfajok védelmével, a mostani események, a január végén kezdődött belpolitikai csatározások azonban megtépázni látszik Madagaszkár természetvédelmi nimbuszát. Gazdasági nyomásra a kormány nagy területeket vágatott ki illetve égetett fel a világviszonylatban is kiemelkedő biológiai gazdagságú északkeleti esőerdők területén, hogy a helyükön kávéültetvényeket hozzon létre. A szigeten az instabil állapotok miatt ismét virágzik a vadorzás, a csempészet és a korrupció. Az utóbbi néhány hónapban több ország területéről is előkerültek olyan védett állat- és növényfajok, amelyek kizárólag Madagaszkáron honosak.
A védett fajok kicsempészése mellett további probléma a szigetország keleti területén húzódó, az Indiai-óceán felől érkező esőfelhők öntözte erdők értékes őshonos fafajainak illegális kivágása. Ez leginkább a főként a Masoala és Marojezy nemzeti parkokban élő nemes fákat, elsősorban az ében- és rózsafákat érinti. A fakitermelést külföldi befektetők megbízására a helyi maffia irányítása alatt végzik. A tiltott árut Kínába szállítják, ahol a legnagyobb iránta a kereslet, és borsos áron eladják a feketepiacon.
A makifélék Madagaszkár és néhány környező szigeten élnek. Elsősorban fán élő, főként nappal aktív fajok. Megnyúlt pofa, rövid fül és hosszú farok jellemzi az ide tartozó fajokat. Alsó fogsoruk metsző- és szemfogaik ún. fogfésűt alkotnak, melyekkel szőrzetüket ápolják. Fogazatuk 36 fogból áll. Hátsó végtagjuk második ujján köröm helyett karom található, melyet szintén testápolásra használnak. Négy nemzetség tíz faja tartozik a családba, melyek némelyike gyakori lakója az állatkerteknek.
Madagaszkár legismertebb állata a gyűrűsfarkú maki, vagy katta. Testhossza 38,5–45,5 cm, farka ennél hosszabb, 56–62,5 cm. Testtömege 2-3,5 kg. Dús szőrzetének alapszíne szürke, a háton barnás, a hasoldalon pedig fehér. Arca szintén fehér, de orra és szemkörnyéke fekete. Legfeltűnőbb rajta a hosszú, fekete-fehéren gyűrűzött farok, a nevét is erről kapta. A két nem nem különbözik feltűnően. Alsó fogsorának metsző- és szemfogai úgynevezett fogfésűt alkotnak, és ezt szőrzetük ápolására használják.
A katták csoportokban élnek, egy csoportot átlagosan 12-24 egyed alkot, melyben a nőstények a dominánsak. Más lemurfajokhoz képest kevésbé territoriálisak, többnyire csak a szaporodási időben őrzik területüket. A csoport nőstényei egymással rokonságban állnak, mivel a nőstény utódok a szülői csoportban maradnak. A hímek azonban 3-5 éves korukban elhagyják a csoportot, melyben a világra jöttek. A hímek a szaporodási időn kívül gyakran fiúcsapatokat alkotnak.
Az egyedek közötti kommunikációban a vizuális, a hanggal és a szaggal történő kommunikációnak is fontos szerepe van. 28 különböző hangjelzésük különböztethető meg. A vizuális kommunikációnak a csoporton belüli kapcsolatokban van jelentős szerepe. Illatmirigyeik - melyek a nemi szervek környékén, a csuklón, valamint a hímek esetében a felkaron helyezkednek el - váladékát a csoporton belüli kommunikáción kívül a területjelzésre használják. Utóbbi esetben illatmirigyeiket különböző tereptárgyakhoz, például faágakhoz dörzsölik, míg előbbi esetben mirigyeik váladékával farkukat kenik be, majd farkukat a magasba emelik. Ragadozóik a fosszák, a ragadozó madarak, de veszélyesek lehetnek rájuk a kutyák is. A katták különféle növényi részekkel, levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel, fakéreggel és növényi nedvekkel táplálkoznak. Alkalmanként ízeltlábúakat is fogyasztanak.
A sziget legnagyobb makija az indri. Hegyi esőerdőkben él az 1800 méteres tengerszint feletti magasságig. Elterjedési területe mindig is szűk volt. Madagaszkár szigetén egy kis, keleti parti sávban éltek az északi Antogil-öböl és a déli Mangoro-folyó között. A fokozódó erdőirtások miatt sok helyről eltűnt, ma már csak három rezervátumban fordul elő. Végtagjai csaknem egyforma hosszúak, keze-lába nagy, hatalmas hüvelykujja és öregujja a többitől elterpeszthető, hátulsó lábujjainak tövét hártya köti össze, farka csenevész vagy középhosszú Majdnem teljesen fekete vagy teljesen fehér változatokban is előfordul. Gégezsákja a hangos kiáltások alkalmával rezonálószervként felfúvódik. Nappal aktív faj. Fákon él, de alkalomszerűen lemászik a talajra is. Territóriumokat alakít ki, amelyeket mindkét ivar megjelöl az áll, valamint a here és a végbél környékén lévő mirigyek, illetve a hüvelymirigyek váladékával. Mint a leghangosabb félmajom, erős hangját is – amelyet a gégezsák rezonálása tovább erősít – territóriuma elhatárolásához használja. Társas életformájára a monogámia jellemző, de kis, 5-6 állatból álló, családi közösségek is létrejönnek. A csoport- és családi kapcsolatok felismerése a szaglás útján történik.
Másik ismert makiféle a vari. Teljes hosszuk 50–60 cm, farkuk 65 centiméter hosszú, súlyuk 3,2 és 4,5 kg közötti. Szőrzetük hosszú és puha, fekete-fehér vagy vörös-fehér színű. A lombkorona lakói, ahol a nappalt főként pihenéssel és napozással töltik. Rendkívül ügyesen mozognak a fák ágain, hatalmasakat ugorva fáról fára. Szinte kizárólag gyümölcsökkel táplálkoznak. A varik csoportosan élnek. Egy csoportban három-öt állat él együtt, egy szülőpár és azok még ivaréretlen utódai. A csapatok fülsüketítő üvöltéssel védik és jelölik a territóriumukat, amely leginkább az oroszlán és szamár ordítás keverékének hangzik. A területük határait szaganyagokkal is jelzik a fajtársaik számára.
Az egyik legkülönlegesebb makiféle a véznaujjú maki, másnéven aje-aje. Ezt a legfejlettebb, ám legritkább félmajom-fajt sokáig rágcsálónak tekintették kiálló metszőfogai miatt. Az ember könnyedén a kihalás szélére juttatta, csak azért nem halt ki évszázadokkal ezelőtt, mint legközelebbi rokona, a nagy véznaujjú maki, mert a bennszülöttek hiedelmében központi szerepet kapott. Úgy vélték, ugyanis, hogy aki megöl egy aje-ajét, az egy éven belül maga is meghal. Megjelenése macskaszerű, de feje a hosszúkás orr miatt háromszögletű benyomást kelt. Szemei egymástól távol ülnek. Ujjai hosszúak és vékonyak, a középső ujj még a többinél is jóval hosszabb. Fülei és fogai feltűnően nagyok. Korhadó fákban élő rovarokkal táplálkozik, mint nálunk a harkály. Ugyancsak a harkályhoz hasonlóan a fa törzsét kopogtatva határozza meg, hol lapul a kéreg alatt valami ehető – csak éppen a véznaujjú maki nem a szájával, hanem a különleges, középső ujjával kogtatja a fát. A kérget vésőszerű fogaival bontja meg, a zsákmányt hosszú ujjával kotorja ki alóla.
Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata a fossza, testtömege 7–12 kg. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét.
Arckifejezése határozottan macskaszerű, megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. A fossza 1,5 méteres hosszából csaknem 70 centiméter a farok. Roppant alacsony termetű állat, lábai alig 15 centiméteresek. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házimacskáéra emlékeztet.
2 mongúzfaj is él Madagaszkáron: az óriás szélescsíkos mongúz és a kisebb, ám nagyon hasonló szélescsíkos mongúz. Az óriás mongúznak halványbarna szürkés színű szőrzete van. Hátán széles, világosszürke színű csíkok futnak keresztül. Hasa sötétbarna színű, lábai rozsdabarnák. Bozontos farka rövidebb, mint a teste és világosbarnás színű.
Igazán nagy testű állatok manapság már nem élnek a szigeten.
Az elefántmadár egykoron Madagaszkár szigetén élt, a struccalakúak (Struthioniformes) rendjén belül az elefántmadár-félék (Aepyornithidae) családját alkották. A hatalmasra nőtt röpképtelen madarak robusztus testtel, hosszú nyakkal és kis fejjel rendelkeztek, a legnagyobb fajok (Aepyornis maximus) magassága meghaladta a 3 métert, tömegük a 450 kilogrammot. Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 centimétert, becsült űrtartalmuk pedig a 9 litert.
Mindmáig rejtély, mi okozhatta az elefántmadarak kihalását, a legelterjedtebb elméletek szerint a vadászok okozhatták a végzetüket, mások szerint az éghajlatváltozás okolható azért, hogy az elefántmadár eltűnt a Föld színéről - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában. Ezt látszanak alátámasztani a Madagaszkár-szerte megtalálható csontok és a tojáshéjak radiokarbonos vizsgálatai, amelyek szerint az elefántmadár egy évezrede még jelen volt a szigeten, amelyet 2000 éve kezdte benépesíteni az ember. A Madagaszkárra érkező európai tengerészek az 1600-as években még látták az óriásmadarakat, amelyek egyes beszámolók szerint az 1700-as években haltak ki. A szakértők azonban úgy vélik, hogy az elefántmadár-populáció nagyobb része ezer éve hallhatott ki, s csupán a sziget eldugott zugaiban maradhatott fenn néhány példány.
Madagaszkár jelenlegi madárvilága is rendkívül színes. A récéktől kezdve papagájokon át a sasokig sokféle madárral találkozhatunk.
Madagaszkár a hüllők paradicsoma. A világon található 150 kaméleonfajból 59 megtalálható a szigeten, valamint találkozhatunk nappaligekkókkal, nagyfejű gekkókkal, álcserepesteknősökkel, merevmellű sisakteknősökkel, falakó, valamint Duméril- boákkal, Cuvier-magasleguánokkal és nílusi krokodilokkal is.
A kisemlősök közül a sávos tanreket érdemes megemlíteni. Éjjeli állat, többnyire magányos. Tápláléka rovarok, férgek és egyéb gerinctelenek Átlagosan 2 évig él. Az állat testhossza átlagosan 140 mm, testtömege pedig 125-280 gramm. 1-11 kölyök születik az 55-58 napig tartó vemhesség végén. A sávos tanrek éjjeli állat. Rovarokkal, férgekkel és egyéb gerinctelenekkel táplálkozik. A tüskés állat átlagosan 2 évig él. A sávos tanrek az egyetlen emlős, mely tud ciripelni. A tudósok néhány éve rájöttek, hogy tüskéi segítségével képes ultrahangon is kommunikálni a társaival.
Források:
http://www.erdekesvilag.hu/a-madagaszkaron-honos-indri/
http://www.ng.hu/Termeszet/2009/04/Veszelyben_a_madagaszkari_elovilag
http://www.erdekesvilag.hu/a-savos-tanrek-egy-kulonos-kinezetu-ciripelo-emlos/
http://terrarisztika.hu/oktatas/madagaszkar-elovilaga/
www.wikipedia.org
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum