Hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus):
1807-ben írta le először ezt a fajt Georges Cuvier francia biológus. Más néven amerikai krokodilnak is hívják, könnyen összetéveszthető a közép-amerikai púpos krokodillal illetve az amerikai aligátorral.
A hegyesorrú krokodil a 4 Amerikában fellelhető faj egyike, nem mellesleg ez a legelterjedtebb . Populációi az Atlanti és a Csendes-óceán partjáinál, Dél-Mexikóban és a dél-amerikai partoknál is megtalálhatóak egészen Peruig. Emellett egyes folyórendszerekben is megtalálható például Kubában, Jamaicában, Kolumbiában, Ecuadorban és a Nagy-Antilláknál is. Az USA-ban Florida állam déli részén él egy populációjuk amely körülbelül 2000 egyedet számlál. A populáció elszórtan él az amerikai aligátorok mellett, elsősorban az Evergladesi Nemzeti Parkban, a floridai-öbölben, a Biscayne-öbölben illetve Florida Keystől délre. Az amerikai krokodil legnagyobb populációja a Dominikai Köztársaságban található a Lago Enriquilloban. A hegyesorrú krokodil megtalálható édes folyóvizekben, mangrove mocsarakban, folyótorkolatokban, édesvizekben és a sós tavakban egyaránt, és még a tengerbe is bemerészkedik. Sőt Közép-Amerikában együtt él a pápaszemes kajmánnal.
A hegyesorrú krokodilt nehéz elkülöníteni az amerikai aligátortól, ezért hasonlítják össze őket a faj leírásakor. Az amerikai krokodil pofája hosszabb és szűkebb, mint az amerikai aligátornak, de szélesebb, mint az Orinocói krokodilnak. A hegyesorrú krokodilnak szürke színű a bőre, halványabb mint a többi Amerikában honos fajnak.
Ezek a krokodilok nőhetnek a legnagyobbra, a hímek között mértek már 6,1 m-es példányokat. Az újszülött kiskrokodilok 22 cm hosszúsággal és 60 g súllyal jönnek világra. Egy átlagos felnőtt hím példány körülbelül 4 m hosszú és 382 kg; egy átlagos nőstény pedig 3 m és 173 kg-os. Floridában az átlag kicsit nagyobb. Itt 4,3 m az átlag hosszúsága a hímeknek. Egy érdekesség a hegyesorrú krokodilról: képes könnyezni, mivel fejlett könnymirigyekkel rendelkezik.
Az amerikai krokodil elsődlegesen hallal táplálkozik, ezt a pofa alakja is jelzi. A part menti vizekben élő halak mind-mind potenciális zsákmánynak számítanak. Floridában a márna a legkedveltebb a krokodil számára. A hegyesorrú krokodil főleg a kifejlett példányok előszeretettel egészítik ki a étrendjüket, különböző emlősökkel, madarakkal, teknősökkel illetve rákokkal és esetlegesen dögökkel. A kisebb példányok pontosabban a kiskrokodilok csigákkal, békákkal és rovarokkal táplálkoznak. A felnőtt krokodiloknak nincsen potenciális ellenfele, elsősorban az alkonyat után pár órával indulnak vadászni.
Ez a faj késő őszi és kora téli időszakban kezdi a párzási időszakát, amely először abból áll, hogy a hímek nagyon alacsony frekvenciájú fújtató hangot hallatnak, amely hang vonzza a nőstényeket. A nőstényeknek nagyon fontos a testméret, ezért amikor a nagyobb méretű hímek alacsonyabb frekvenciájú hangot bocsátanak ki, a nőstények előnyben részesítik a mélyebb hangokat. Február-március hónapban a vemhes nőstényfészket épít - a part szélén – sárból, homokból és növényi anyagból. A növényi hulladék mennyisége és milyensége nagyon fontos minden krokodilfajnál, mivel a hőmérséklet határozza meg a tojásokból kibújt generáció nemét és arányát. Körülbelül egy hónap múlva – miután a fészek kicsit leülepedett – a nőstény a fészekben átlósan széles lyukat ás, s ebbe rakja 30-70 tojását, a tojásszám a nőstény mérete határozza meg. A tojásokat nem takarja be, hanem őrzi őket. A tojások 8 cm hosszúak, és 5 cm szélesek, fehérek és porózus a héjuk. A költési idő 75-80 nap, a nőstény a közelben lévő pihenőhelyről figyeli és őrzi a fészket. De ezek az óvintézkedések sem elegendőek ahhoz, hogy minden tojás biztonságban legyen, néha egy-két tojás áldozatul esik a mosómedvéknek, rókáknak és ragadozó madaraknak.
A kikelés után a fiatalokat a nőstény tovább védi, sőt a vízig viszi őket a szájában. A kikeléstől számított ötödik héten az anya, magára hagyja a kicsinyeit és elkezdik az önálló életet. Természetesen a legtöbbjük nem fogja megérni az ivarérett kort, mivel a ragadozó madarak és nagyobb halak áldozatául esnek.
A hegyes orrú krokodilok a veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak, a vadászat, a környezetszennyezés és az élő krokodil kereskedelem miatt. Venezuelában betiltották a krokodilbőr kereskedelmet 1972-ben, miután az 50-60-as években túlvadászták az ottani hegyes orrú krokodilállományt. Amerikában 1996 óta nincs statisztika a teljes állományról. A floridai államban készültek naprakész statisztikák, illetve 2007-ben a USA Hal-és Vadvédelmi szolgálata a veszélyeztetett fajok közé sorolta, az illegális krokodilvadászat miatt.
|