Mérgeskígyók otthoni tartása és bánásmódja
A legtöbb mérgeskígyó egy-két kapmóval és zsákkal könnyedén kordában tartható. A kisebb, vagy közepes méretű fajok, pl. viperák, csörgőkígyók nem tartoznak a gyorsan mozgó kígyók közé. A kobrák és mambák gyorsaságuk, temperamentumuk és méretük alapján már másféle bánásmódot igényelnek. Speciális kígyófogó eszközökre lesz szükségünk. A utóbbi állatoknál jelentősen nagyobb a balesetveszély is. Sokaknak annak ellenére, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkeznek a kígyótartás terén, az esetleges marásról és a méreg élettani hatásairól azonban nincs elegendő ismeretük. Az első szabály: ismerjük meg az általunk tartott fajokat minden aspektusát, gondozási szabályait, a méreg összetételét, a segítségnyújtás mikéntjét, az állat táplálkozási és védekezései viselkedését stb.
Orvosi szempontból a viperák jelentősége a legcsekélyebb, amely részben gyenge mérgüknek, másrészt fogyatkozó egyedszámuknak köszönhető. Ezek rövid testű kígyók, mozgatásuk és elhelyezésük nem okoz nehézséget.
Az állat megfogása
A mérgeskígyókat mindig kampók segítségével mozgassuk. A farkánál megfogott állatot a kampóval felemeljük, vagy távol tartjuk magunktól. A kampó horgas részének erősen bemélyedőnek, hajlítottnak kell lennie, mert gyenge ívelésű szerszámról az állat könnyen lecsúszhat, ezenkívül nehéz beakasztani a kígyó testének hurkaiba. Kisebb testű, 70-80 cm kígyókat szivaccsal és gézzel bevont végű ollós csipesszel is megfoghatunk. Előfordul, hogy kezelés, vedletés vagy táplálás miatt kénytelenek leszünk megfogni kígyónkat. Az asztalra vagy talajra, lehetőleg ne csúszós és nem túl puha felületre helyezzük a kígyót. Közvetlenül a feje mögött szorítsuk le. Ehhez Y végű, a szárak között kifeszített gumival ellátott leszorítóvillát használjunk. A gumi nélküli leszorítófa nem jó, mert minden példánynak más a nyakbősége, így vagy megsértjük az állatot, vagy kirántja a fejét és akkor mi szenvedhetünk balesetet. Az eszközt függőlegesen tartva használjuk. Létezik egy könnyen kezelhető, praktikus háromszög alakú leszorítófa is, melyet vizszintesen használunk. Ha meg kell fognunk az állat fejét, a mutatóujjat a fejtetőre, a hüvelyk- és középső ujjat az állkapocs mögé és alá helyezzük. A fennmaradó ujjainkkal a nyak többi részét rögzítjük. A kis fejű és elkülöníthető nyakú fajok (Elaphidae) mindössze két ujjal, a hüvelyk és a mutatóujj közé fogva tartjuk. A nagytestű, hosszú kígyókat a törzs középtáján marokra fogjuk. Ügyeljünk arra, hogy a különböző kígyófajoknak eltérő testi ereje és viselkedése lehet, sőt fajon belül az egyes egyedek is nagyban különbözhetnek egymástól. A közönséges puffogó vipera valóságos vadállat, míg a gaboni vipera nyugodt és általában egykedvűen hagyja a megfogást. A csörgőkígyók általában mindent megtesznek a szabadulásért, testüket megfeszítik, csapkodnak. A vörös köpködőkobra valóságos atléta, gyors mozgású és igen erős kígyó. A korallkígyók majdnem nyak nélküli, csúszós pikkelyű állatok, melyek testük minden centiméterét az ember kezére tekerik, így nehéz tőlük megszabadulni. Mindenképp ismerjük meg az adott fajt, sőt az általunk tartott egyedeket is!
A terrárium
Valahányszor kinyitjuk a terráriumot, fokozottan balesetveszélyes helyzetet teremtünk. Mérgeskígyót csak olyan teremben tartsunk, ahol elegendő hely áll a rendelkezésre és a kiszökés esetén nem tud kijutni a lakás többi szobájába. A terrárium mindenképp biztonsági zárral ellátott legyen. Már a terrárium kinyitása előtt mérjük fel az állat helyzetét, hol helyezkedik el a ketrecben. A mérgeskígyók nem taníthatók, hallószervük fejleltlen, látásuk rossz, csak a mozgásra reagálnak, így minden mozgást támadásnak vagy zsákmánynak vélhetnek és marással válaszolnak. Fontos kérdés, hogy az állatokat egyesével, vagy csoportosan helyezzük-e el a terráriumban. A könnyebb kezelhetőség és a balesetveszély elkerülése végett célszerű egy terráriumban 1 állatot tartani. A terrárium legyen megfelelő méretű. A nyílászárók elöl vagy felül helyezkedjenek el. A legjobb megoldás a vitrinszerűen, csúszó lécekből futó üvegajtók használata, amelyeknél az üveglapok találkozásánál tömítéssel kell megakadályozni az állatok kiszökését. Fűtéshez és világításhoz ajánlott a spotlámpák beszerelése. Valójában a megelőző óvintézkedések és a nagyobb alaposságot kivéve a mérgeskígyók minden szempontból olyan élőhelyet és bánásmódot igényelnek, mint az ártalmatlan kígyófajok.
A mérgeskígyók tartását Magyarországon ma különféle jogszabályok szabályozzák:
1. cselekvőképes, büntetlen előéletű személy (hatósági erkölcsi bizonyítvány szükséges)
2. közvetlen szomszédok beleegyezőnyilatkozata
3. szakmai végzettség igazolása (biológus, zoológus, állatorvos, állattenyésztő, vadász-vadtenyésztő, állatkerti gondozó, agrár szakképesítés)
4. min. 3 év szakmai gyakorlat (állatkert, vadaspark, cirkusz)
5. csak olyan faj tartható, mely mérge ellen van hatásos szérum
6. tengeri mérgeskígyók nem tarthatók
7. elsősegélynyújtás, szérum használatával és az adott fajjal kapcsolatos információ megléte
8. figyelmeztető felírat a terráriumon
9. védőüveggel felszerelt és jól zárható terrárium, mely jól zárható helyiségben van, amiből szőkés esetén az állat nem tud elmenni
10. ahol mérgeskígyó tartása folyik, szérumnak kell lennie!
11. tulajdonos felügyelete nélkül senki sem lehet az állat közelében
12. minden kezelés és benyúlás esetén legalább két személynek kell a helységben tartózkodnia
Mérgeskígyó tartása esetén néhány hasznos tipp:
1. soha ne éjszaka nyúlj be a terráriumba - a mérgeskígyók zöme éjszaka aktív, így a marások esélye nő!
2. soha ne kézből etessen, ill. puszta kézzel nyúljon be a terráriumba - a tartáshoz szükséges csipesz, mellyel az eleséget berakjuk, ill. az ürüléket, maradékokat stb. kivesszük (természetesen nem egy csipesszel végezzük el ezeket a dolgokat!)
3. a kígyót ne vegyük ki babusgatni, ezek nem egy ártalmatlan gabonasiklók, melyek marása max. kicsit fáj - ezek veszélyes, sőt halálos állatok!
4. a kígyó zargatását lehetőleg kerüljük el, ha ki kell vennünk, akkor mindenképp megfelelően fogjuk meg. Ne a farkánál fogva, mert hátracsap és odamar! A megfogáshoz mindenképp kell egy leszorítóbot, mellyel az állatot addig a földhöz szorítjuk, míg a nyakát megragadjuk óvatosan, hogy az állat ne sérüljön, de mégis biztosan fogjuk, hogy ne csússzon ki! Ez a módszer elsősorban a viperáknál hatásos, mert a fejük a nagy méregmirigyük következtében enyhén háromszög alakú, így nem csúszhat ki. Ám a többi kígyónál szükséges az úgynevezett fogóbot, ill. kígyókampó. Akárhogyis, mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a kígyó feje messze legyen tőlünk, hogy ne tudjon megmarni! A hosszú fogú siklók esetén a fejnél fogjuk meg, úgyanis a méregfogúk mozgatható, így könnyen oldalra kihúzva megmarhatják az embert!
5. mindenképp rakjunk be búvóhelyet, mely lehet egy fadoboz vagy fordítva berakott cserép.
6. a sok dekorációt kerüljük, ugyanis a kígyó túlságosan elrejtőzve meglephet minket.
7. egyes kígyófajok összetekeredve ugorhatnak, így ezeknél elkerülendő az elől kinyíthatós terrárium!
8. köpőkobrák esetén védőszeműveg használata ajánlott, ha nincs rajtunk, és a szemünkbe köpött, mindenképp mossuk ki gyorsan vízzel, és forduljunk orvoshoz!
A fogságban gyakrabban (általában orvosi és kutatási céllal) előforduló mérgeskígyók:
tigrissikló
Ravergier haragossikló
szőlősikló
magrovesikló
macskakígyó
európai gyíkászsikló
madarászsikló
boomslang
közönséges mamba
pápaszemes kobra
tajpán
halálkígyó
homoki vipera
keresztes vipera
rákosi vipera
levantei vipera
puffogó vipera
gaboni vipera
klórzöld bozótvipera
efa vagy fűrészpikkelyű vipera
texasi csőrgőkígyó
bambuszvipera
halászvipera
Schlegel-lándzsakígyó
|