A kaméleonokról általában
A kaméleonok teste oldalró lapított, hosszú fogófarkuk alapján könnyen felismerhetők. Sok faj visel tarajt a hátán, fején, farkán, a torka alatt vagy a hasán. Az öt lábujj közül kettő, illetve három összenőtt, markolásra alkalmas lábfejet képezve. A nyelv olyan hosszú lehet, mint az állat teste és farka együttvéve, vége megvastagodott és zsákmányszerzésre specializálódott. A szemek egymástól függetlenül mozgathatók, így tökéletesen végigpásztázhatják könryezetüket, egyszerre nézhetnek maguk elé és a hátuk mögé is. A szemek kis "tornyokon" ülnek, melyek az összeforrt szemhéjakból alakultak ki és csak a pupilla számára hagy egy kis nyílást. A kaméleonok vadonban és fogságban egyaránt rövid életű állatok. Fogságban a nyugodt életkörülmények és a megfelelő gondozás természetesen meghosszabbíthatja az élettartamot, de a legtöbb faj így sem él 5 évnél tovább, a nőstények, főleg ha rendszeresen tojást raknak, gyakran csak 2 évig élnek és akadnak csupán másfél-2 évig elélő fajok is.
A legtöbb kaméleonfaj Afrikában és Madagaszkár szigetén található, de megtalálhatók Arábiában, Indiában és Sry Lankán is, sőt dél-európia fajaik is vannak. A kaméleonok 2 alcsaládba, 9 nembe és 171 fajba sorolhatók. A valódi kaméleonok 4 nembe és 130 fajba tartoznak.
Calumma gallus
Territoriális állatok, fajtársakkal agresszívek és érzékenyek a stresszre. A legtöbb faj esőerdőben él, magas páratartalmú környezetben.
A kaméleonok színváltásával kapcsolatban nagyon sok tévhit van forgalomban, ehhez hozzájárulnak azok a filmek és fotók, ahol igen erősen eltúlozva van bemutatva a színváltás. Egy kaméleont, bármilyen érdekes is legyen, hiába helyezünk egy skót kockás terítőre, nem fogja annak mintázatát felvenni, ezek a felvételek és fotók csupán számítógépes kreációk. A másik óriási tévhit, hogy a kaméleon rejtőzködés okán veszi fel környezete színét és mintázatát. Évszázadokig még a kutatók is azt gondolták, hogy ez így van, holott ez ma már egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a kommunikációjuk része. Sok vizsgálat történt ezzel kapcsolatban, a legpontosabb vizsgálatokat Milne-Edwards zoológus végezte a XIX. században. Ő mutatta ki először, hogy a kaméleon mélyebb és felszíni bőrrétegeiben három különböző pigment talűlható, és ezek különböző koncentrációja révén jönnek létre a különböző színek, melyek a kaméleon bőrén megjelennek.
Furcifer labordi nőstény
A kaméleon bőrében apró üregek vannak, ebben találhatók a színanyagok, ezekből az üregekből nyúlványok haladnak a bőr felszíne felé, ezek a chromatophor sejtek. A kaméleon képes a színanyagot kipréselni a chromatophor sejteken keresztül. Különböző chromatophor sejtek találhatók a kaméleon bőrfelszíne alatt, így képesek előállítani a különböző színeket, saját akaratuk, illetve ösztönük szerint.
Ezek a sejtek a kaméleon idegi és hormonális szabályozása szerint működnek, így lehetséges, hogy a különböző ingerekre különböző színekkel reagálnak. Például a hormonális szabályozás teszi lehetővé, hogy a megtermékenyült nőstény kaméleon képes legyen egészen sötét, olykor fekete színt felvenni, ezzel jelezve a hím számára, hogy nincs többé szükség a társaságára.
A kaméleon színét nem csupán a pigmentjeik kombinációja határolja be, de hozzájárul a jelenlévő fény intenzitása, a külső hőmérséklet, a kaméleon saját hőmérséklete, tehát ezek együttesen adják azokat a lehetséges színárnyalatokat, melyet a kaméleon képes megmutatni az adott pillanatban a bőrszíneként.
A legtöbb kaméleon 30-45 cm hosszú, és a lombkoronában tölti élete nagy részét, ám itt is akadnak kivételek. Léteznek 5-10 cm hosszú törpe fajok is, melyek Madagaszkáron élnek és barnás színükkel tökéletesen beleolvadnak az avarba, ahol élnek. A kaméleonok ragadozók, hosszú, kiölthatő, ragadós nyelvükkel ragadják meg a prédát, majd a szájukba húzzák.
Viszonylag kényes és időigényes állatok, ezért terráriumi tartásuk haladó terraristáknak ajánlott. Igénylik a magas páratartalmat, a sok mászóalkalmatosságot, indákat és vastag faágakat, a mags terráriumot. Állatainkat egyesével kell tartani, mert a felnőtt példányok agresszívek fajtársaikkal, még az azonos neműek is egymással. A legtöbb faj permetből iszik, vagyiks külön vizestál nem szükséges a számukra, illetve egyáltalán nem használják azt. Akadnak persze naponta ivó fajok is, pl. a Calumma parsonii. A talajon élő törpe fajok nehezen viselik a nagy meleget, ezért a hőmérséklet ne emelkedjen 28-30 fok fölé, mert a tartós meleg akár halálhoz is vezethet. Magas terráriumot igényelnek mászó életmódjukból adódóan, egy sisakos kaméleon felnőttnek például javasolt 60x60x100 cm méretű terráium (fél éves korig egy 30x30x50-es terráriumban is tartható). Elengedhetetlen az UV-A és UV-B fényforrás, de legjobban a természetes napfényt kedvelik, órák hosszat képesek a napon sütkérezni. Lassú mozgású, megfontolt állatok.
Trioceros jacksonii hímek
A kaméleonok ivarmeghatározása sok esetben egyszerű, mivel a nagyobb hímek gyakran látványos díszekkel, pl. sisakot, szarvat, tarajt viselnek a fejükön, orrukon, hátukon, amelyeknek udvarláskor veszik hasznát. A hímek faroktöve is rendszerint vastagabb, és egyes fajok. pl. a sisakos kaméleon hímjei a hátsó lábukon már egész kiskoruktól kezdve sarkantyúkat viselnek. 1 éves korukban már ivarérettek. Ha a nőstény színe megváltozik és az étvágya is megnőtt, akkor sikeres volt a párzás. Fajtól függően 5-40 db tojást raknak, melyenken a kelésű ideje nagyon hosszúra is elnyúlhat, akár 6-8 hónapig is tarthat. A kis kaméleonok szülei apró másai és rögtön aktív vadászok. Méretüknek megfelelő rovarokkal etessük őket.
Rhampholeon temporalis
A színváltásról szóló bekezdés forrása: http://www.sisakoskameleon.hu/szinvaltas
|