A vér az emlősöknél a zárt vérkeringésben a szív által áramoltatott vörös színű testfolyadék, folyékony kötőszövet. Szállítja a sejtekhez a működésükhöz szükséges anyagokat. A vér egyes alkotóelemei (pl. fehérvérsejtek, immunoglobulinok) az immunrendszer részei, melynek feladata a szervezet védelme a testidegen anyagoktól (pl. kórokozóktól). A vér alapvető összetevői a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek, a vérlemezkék és a vérplazma.
Az emberi kultúrában, néprajzban és történelemben mindig is speciális szerepe volt a vérnek. A középkori felfogás szerint, ha az ember vére kifolyik, elszáll belőle az életerő is. Innen származik a kivéreztetés szó, vagy az olyan kifejezések, hogy az "utolsó csepp" vérig, vagyis a halálig. A vérnek az elfolyása a szervezetből tehát halállal jár. A vérveszteség pótlására viszont egyedül a vörös bor fogyasztását vélték helyesnek (ahol sört főztek, ott a barna sörét).
Az emberek korán rájöttek arra, hogy a vérben igen sok tápláló anyag van. Gondolatmenetük kiindulópontja az lehetett, hogy sok parazita élőlény létezik, melyek külső parazitákként, vérrel táplálkoznak.
Népi szokásokban is megtalálható a vér tápláló mivolta. Amikor téli időszakban elkezdődik a sertések vágása vidéki-falusi házaknál vagy tanyákon, a leszúrt sertést kivéreztetik, a vért felfogják. A vér megalvadása után a vérlepényből készül a sült, hagymával ízesített vér, mely előételnek, vagy reggelinek szolgál.
Az állatvilágban több vérrel és testnedvekkel táplálkozó faj ismert. Legnagyobb számban az ízeltlábúak közül kerülnek ki vérszívó fajok, melyek közül a legismertebbek a szúnyogok, a kullancsok, a böglyök, a szívótetvek, a piócák, a bolhák és a poloskák. Létezik azonban egy állatcsoport, melyről a legkevésbé sem gondolnánk, hogy vért szív. Ázsiában és Malajziában több Calyptra molylepke él, melyek más rovarok nedveivel és emlősök vérével táplálkoznak. A vámpír molylepkék általában barna vagy bézs színűek. Szájszervükkel képesek behatolni a bőr alá, hogy vért szívhassanak. Érdekesség, hogy a szúnyoggal ellentétben a legtöbb Calyptra-fajnál kizárólag a hím táplálkozik vérrel, ennek oka még vitatott. Indiában és Srí Lankán ismertek olyan esetek, amikor az embereket csípték meg a lepkék. A Capyptra bicolor, C. fasciata és C. eustrigata fajokról bizonyított, hogy az emberi vért sem vetik meg. A csípés erősebb és fájdalmasabb a szúnyogcsípésnél és több napra piros duzzanatot hagy maga után a csípés helyén. Ennek ellenére a molylepke nem terjeszt betegségeket és nem károsítja az ember egészségét.
A vérszopó denevérek Közép- és Dél-Amerikában élnek, megtalálhatók Mexikótól Brazílián és Chilén át Argentínáig. Az alcsalád három faja táplálkozik vérrel. A legelterjedtebb a rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus). Éjszaka aktív, átlagosan 100 egyedből álló kolóniákban él. Tápláléka melegvérű házi és haszonállatok, különösen tehenek, disznók, tyúkok, lovak és szamarak vére. Az áldozatot a nyakon, a vállon, a farukon vagy a csüdjükön harapja meg, amikor az állat alszik. A denevér kizárólag véren él, éles fogaival kis sebet ejt, majd nem kiszívja, hanem felnyalogatja a kifolyó vért. Ritkán embert is megharap. A denevér hossza 8 centiméter, szárnyfesztávolsága kb. 20 centiméter és testtömege 30 gramm. Bundája barna. A rőt vérszopó denevér nyelve mindkét oldalán két vályúszerű mélyedés helyezkedik el. Ezek a vér felvételekor váltakozva kinyílnak és becsukódnak, ezáltal szívódik fel a lenyalt vér a mélyen bemetszett alsó ajakhoz, majd a szájba. A vérszopó denevér nyála olyan vegyi anyagokat tartalmaz, melyek megakadályozzák a véralvadást és a vért hígan tartják. Minden kifejlett vérszopó denevér napi körülbelül 22 milliliter vért iszik (ez öt teáskanálnyi mennyiség). Egy éjszaka a csoportból rendszerint csak néhány egyed jár sikerrel, azok viszont jóval több táplálékot szereznek, mint amennyire szükségük van. Azok az egyedek, amelyeknek nem sikerül táplálékot szerezni, könnyen éhen halhatnak, ha egy jóllakott társuk nem öklendezne fel számukra némi vért. Bár a segítőkész egyed bizonyos költséget vállal, hogy segítsen társán, a segítésből származó előny jóval meghaladja ezt a költséget. Gerald S. Wilkinsonnak, evolúcióelmélet és állati viselkedés kutatónak sikerült kimutatnia, hogy a denevérek felismerik a társaikat, és szinte mindig azok az egyedek segítik egymást, amelyek korábban már találkoztak.
A vámpírhal, helyi nevén kandira Dél-Amerika folyóiban honos harcsaféle. A bennszülöttek a piranjánál és veszélyesebbnek tartják, nem véletlenül. A 6-10 cm-re növő halacska a nitrogén-anyagcsere melléktermékeinek szagát követve a zavaros vízben is megtalálja áldozatát, rendszerint nagyobb halakat. A kopoltyúüregbe úszik be, ahol vért szív. Tévedésből néha emberi testnyílásokba, a húgycsőbe vagy a végbélbe is feljuthat. A fürdés közbeni folyóba vizelés növeli a kandirutámadás esélyét. Vannak olyan dokumentált esetek, amikor emberben telepedett meg a hal, ám úgy tűnik, hosszú távon nem képes életben maradni az emberi szervezetben. Az indiánok gyógynövények segítségével elpusztítják a halat, amely ezután lebomlik és kiürül. A kandiru fertőzésbe azonban sokan belehalnak, vagy visszafordíthatatlan belső szervi károkat szenvednek.
A poloskák többsége gyümölcsökkel és más növényi részekkel táplálkoznak. Sajátos szájszervükkel néhány faj azonban a ragadozó és az élősködő életmódot választotta. Állati és emberi nedvekkel táplálkoznak. Az ágyi poloska a vért kedveli. A rovar táplálékkereséskor magányos, de rejtekhelyén közösségben él. Tápláléka emberi vérből áll. A rovar hetekig kibírja táplálék nélkül. Éjszaka indul vadászni, hő- és szén-dioxid-kibocsátása alapján találja meg. Nappal elrejtőzik. Az ágyi poloska körülbelül 18 hónapig él. Élete az emberhez kötődik, a hónapokra magára hagyott tárgyakat elhagyja. Emberen szúnyogcsípéshez hasonló bőrelváltozásokat okoz a csípése. Jelenlétéről több dolog árulkodhat: a döglött ágyi poloska, a poloska által vedlett bőr, csípések, vérpöttyök a huzaton, ürülék, kis fekete pöttyök az ágykeretek alján, matracokon és egyéb búvóhelyeken, poloska peték (amelyek 1mm nagyságúak és hosszúkás formájúak), az ágyi poloska szaga, amely édeskés, azonban ez csak nagy fertőzöttség esetén észlelhető.
A bögölyök többnyire vaskos, zömök testű, kitinsörtéket nem viselő, közepes vagy nagytermetű ősi legyek. Fejük széles, félgömb alakú, összetett, sokszor fémes csillogású szemeik szinte az egészet beborítják. Egy pár szárnyuk erőteljes, szélén az erek jellegzetesen, V alakban szétfutnak. Szájszerveik erőteljesek, amelyekkel a nőstények gerincesek vérét szívják, míg a hímek békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak. A nőstények szúrása nemcsak fájdalmas, hanem veszedelmes is, mert különböző betegségek kórokozóit (pl. tularémia, lépfene, járványos vérszegénység, sertéskolera, száj- és körömfájás) közvetíthetik az emberre és a háziállatokra.
A pókok nem kifejezetten vérszívó állatok, viszont mérgük befecskendezése után belülről feloldják, elfolyósítják áldozatukat. Erős emésztőnedvüket a prédába fecskendezik injekciós tűhöz hasonló csáprágóikkal, majd a méreg feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók levesként kiszívja az elfolyósodott szerveket. A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy szöveteket képesek feloldani, mivel marásuk fejlettebb élőlények, pl. emberek életét is veszélyeztetheti. A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot tudnak felvenni, kizárólag élő rovarokra vadásznak, dögöket nem fogyasztanak. Sok pók selyembe bugyolálja az elfogott élőlényt, ezzel időlegesen elraktározza, hogy majd egy későbbi időpontban elfogyaszthassa azt. Továbbá képesek saját selymük elfogyasztására is.
A sárgacsőrű nyűvágó madarak az afrikai pusztákon legelő növényevő állatok, zsiráfok, antilopok, bivalyok és orrszarvúk hátán táplálkoznak. Erős karmaikkal kapaszkodnak, miközben farkukra támaszkodnak. Oldalirányban lapított, tompa végű csőrükkel kiszedegetik a kullancsokat és más élősködőket a növényevők szőréből, ám eközben ők maguk is parazita életmódot folytatnak. A kutatók sokáig azt hitték, kizárólag rovarokat fogyasztanak és jó szolgálatot tesznek a patás állatoknak azzal, hogy tisztogatják őket. Ma már tudjuk, hogy a nyűvágók szövetekkel és vérrel is táplálkoznak. A sebesült, vérző állatokat kínozzák, csőrüket a sebbe vájják és az elhalt, vagy élő szöveteket is csipegetik, eközben sokszor fájdalmat és kellemetlenséget okoznak az állatoknak. Az apró vámpírok a vért egyáltalán nem vetik meg, folyadékszükségletük egy részét abból fedezik.
Egy másik madár, a hegyes csőrű földipinty (Geospiza difficilis septentrionalis), vagy más néven vámpír pinty a Galapagos-szigeteken őshonos. Kizárólag ez az alfaj híresült el szokatlan táplálkozási szokásáról, ugyanis alkalomadtán a nagyobb tengeri madarak (leginkább szulák) vérét szó szerint megcsapolja. Addig csipkedi a hegyes csőrével azok bőrét a tollak tövénél, mígnem a vér kifakad. Furcsa módon a szulák nem mutatnak különösebb ellenállást ez ellen. Azt feltételezik, hogy ez a vérszívó viselkedési forma abból a csipkedési magatartásból alakult ki, ahogy a pintyek a parazitáktól tisztogatták meg a szulák tollazatát. Továbbá az is szokatlan, hogy nektárt valamint a szulák tojását feltörve azok beltartalmát is elfogyasztják.
A nyestről és a menyétről azt tartják, hogy kiszívja a tyúkok vérét. Ez csupán egy tévhit! Mindkettő ragadozó, nem a vérért ölik meg az áldozataikat. Valójában minden ragadozó állat vérivó valamilyen szinten, ám vérszívónak azok a fajok tekinthetők, melyek élő állatokból szívják ki a vért. A ragadozók a megölt állat minden részét elfogyasztják, beleértve a testnedveket is.
Egy különös, mitikus lénytől, a chupacabrától rettegnek főként Latin-Amerikában, mely az állatok vérét szívja. Létezését a tudomány kétségbe vonja, de vannak, akik látni vélték, sőt, felvételt is készítettek róla.
A chupacabra egy vérszívó mitikus lény, legalább is ezt állítják róla a létezését vallók. Legtöbbször Latin-Amerikából, Mexikóból, Puerto Ricóból, és az Egyesült Államok egyes területeiről jelentettek róla szóló eseteket. Neve a spanyol chupador de cabras, azaz "kecskeszívó" összevonásából ered. Elbeszélések szerint a lény eddig csak állatok vérével táplálkozott, emberre még nem támadt. Sokak szerint repülni is tud.
Először 1992-ben, Puerto Ricóban a helyi újságban számoltak be arról, hogy rengeteg háziállatot találtak halva, vérüktől megfosztottan- írja a drom.hu.
A szemtanúk különbözőféleképp írják le a csodalény külsejét, ám néhány (elég rossz minőségű) videóból kiderülhet, hogy fest valójában. Itt van például egy mexikói chupacabra esete. Hermosillo-nál bukkantak rá 1996-ban egy félelmetes kinézetű, ismeretlen tetemere. A lényt van, aki égett macskának mondta, más pedig valami, eddig még sosem látott denevérfajnak gondolta.
Évekkel később egy texasi farmer lelőtt egy állatot, ami a csirkéi véréből táplálkozott. Közelebb érve a tetemhez, nem tudta beazonosítani azt, így a San Antonio-i állatkert munkatársaihoz fordult segítségért. A szakemberek hosszas vizsgálódás után sem jöttek rá, mivel van dolguk- olvashatjuk a drom.hu oldal. Amihez véleményük szerint - egy kis jóindulattal- a leginkább hasonlított a tetem, az a mexikói szőrtelen kutya. Állatorvosok szerint viszont egy rühes prérifarkas támadta meg a farm csirkéit.
A történetek nyomán több kutató is górcső alá vette az eseteket, de mindmáig nem tudnak konkrét magyarázattal szolgálni a lény milétét illetően. A kriptozoológiai lényekkel foglalkozó honlapkról megtudhatjuk, hogy ez idáig megoldásnak azt látják, hogy: "Vagy egy eddig a föld alatt élő állatról van szó, aki a könnyebb zsákmányszerzés reményében elhagyta addigi életformáját egy újért, vagy a Chupacabra egy, a kormányok által támogatott titkos génmanipuláció eredménye, ami szabadon garázdálkodik." Mégis vannak, akik az UFO-kkal hozzák összefüggésbe a mitikus lényt, de a hatóságok általában elszabadult párduccal vagy kóbor kutyával magyarázzák a különleges történéseket.
Források:
http://webecoist.momtastic.com/2010/10/05/life-sucks-10-amazing-animal-vampires/
http://en.wikipedia.org/wiki/Hematophagy
http://www.mnn.com/earth-matters/animals/photos/13-vampire-animals/bloodthirsty-monsters
Szemadám György: Apokrif lények enciklopédiája
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum