A meggyhasú sügér (Pelvicachromis pulcher) az egyik kedvenc sügérfajtám (a sok közül). Kis akváriumban is jól érzi magát, általában nem agresszív, illetve a legtöbb sügérféléhez képest jócskán mérsékelt az agresszivitása. Társas akváriumban is könnyedén leikrázik, az ivadék pedig minden nehézség nélkül nevelhető. Eredeti élőhelye Afrika, Nigéria folyói. Testének két különböző színű területét az orrtól a farokúszó középső sugaráig benyúló, az egész testen végighúzódó sötét sáv választja el. A hasúszók kékesvörösek, a homlokon világos sáv halad keresztül. Az ivarok megállapítása egyszerű: a hímek nagyobbak, hát-és hasvonalának körvonala szimmetrikus, testüknek alsó része ezüstösrózsás ibolyaszínű, hátúszójuk csúcsos, hasúszóinak szegélye kék, a farokúszó központi sugarai sötétek, meggyfoltjuk halvány vagy teljesen hiányzik. A nőstények kisebbek, szemük fölött és alatt aranyló terület van, hátúszójuk lekerekített, farok-és hátúszójukon sötét pettyek találhatók, az ívási időszakban testük nagyon megduzzad és bíborvörös folt jelenik meg a rajta. Ennél a fajnál kivételesen a nőstény a szebb, színesebb! Kifejlett mérete a hímeknek kb. 10cm, a nőstények valamivel kisebbek lesznek. Ragadozó, fogságban nem fogadja el a növényi táplálékot, sokszor csak élő eleségen marad életben. Kedveli a 24-27 fokos vizet, de a 30 fokosat is elviseli. A vízminőségre nem érzékeny, a csapvíz megfelelő, bár a magas ammónia és nitrát szintet egyes példányok nehezebben viselik. Feltétlenül helyezzünk a meggyhasúak akváriumába tereptárgyakat, gyökereket, lefordított virágcserepeket vagy műsziklákat, mert azokba ikrázik. Kedveli a búvóhelyeket és a dús növényzetet. Ikrázáskor a növényeket nem tépkedi ki, csak a talajt, homokot és köveket rendezheti át, de más fajokkal összevetve nem jellemző rá a túlzott rendrakás. Élettartama 5-8 év.
Az akvárium és a tenyészpár
Én 2013 áprilisában szereztem be egy tenyészpárt. Régebben már többször tartottam ezt a fajt, viszont a tenyésztés sosem sikerült valamelyik szülő tapasztalatlansága miatt. Volt, hogy 5 alkalommal ikráztak egymás után, de a szülők minden alkalommal felfalták az ikrákat, vagy a kikelt ivadékokat, pedig kizárólag ők voltak az akvárium lakói. Ha tenyésztési szándékunk van, ajánlom, hogy rendezzünk be egy kisebb, 20-50 literes tenyészmedencét a pár számára és ne tartsunk mellettük más halakat. Én az áprilisban beszerzett páromat egy ideig a 30 literes társas akváriumomban tartottam gyémánt neonhalak, tetrák és szifók társaságában. Az akvárium közepén elhelyeztem egy mű fatörzset, mely több bejárattal, lyukkal volt ellátva és halak láthatóan nagyon kedvelték. A hím meggyhasú sügér hamar birtokba is vette és semmilyen más halat nem engedett a közelébe. Sajnos nem teljesen egyszerre szereztem be a párt, a hím hamarabb került az akváriumba, így ő lett a terület egyedüli ura. Nőstényt sokáig nem kaptam egy állatkereskedésben sem, illetve csak nagyon fiatal, kicsi és még nem ivarérett egyedeket árusítottak, én viszont a nagy hímemhez feltétlenül egy beszínesedett, ikrás nőstényt szerettem volna. A nőstényt egy olyan állatkereskedésben vettem, ahová rendszeresen járok és haverom az eladó, egyedül náluk voltak épp kifejlett nőstények. Az akváriumba betelepítve a nőstény rögtön elkezdte mutogatni gyönyörű színeit, sötét hasát és tetszelgett a hímnek, ami erre a fajra jellemző viselkedés ikrázáskor. A területvédő hím azonban nem vett tudomást a nőstényről, illetve egy idő után a rögeszméjévé vált, hogy elűzi a nőstényt a fatörzs környékéről. A farokúszóját csúnyán meg is tépte, a nőstény láthatóan stresszes volt és folyamatosan a szűrő melletti kis résben kuporgott. A meggyhasú sügérekre nem jellemző ez a nagyfokú agresszivitás, általában hamar egymásra találnak a párok, ezért nem értettem, mi a baja a hímnek, hisz egy ivarérett nőstény kapott, aki a potenciális párja lehetne. Csak nem fordult jobbra a dolog, ezért úgy döntöttem, eltávolítom a hímet egy időre, sőt az akváriumot is átrendeztem, hogy ha majd visszateszem, azt higgye, teljesen idegen akváriumba került. Mivel a halaknak nem jó a memóriájuk, könnyen össze lehet zavarni őket egy kis akvárium átrendezéssel. Amíg egyedül élt, a nőstény vált egyeduralkodóvá a medencében. A terv bevált: kb. 2-3 hétig tartottam egy 20 literes akváriumban a hímet egyedül. A 30 literes társas medencében addigra a nőstény szépen berendezkedett, most ő uralta a fatörzset, és egyáltalán nem bántotta a többi halat. A hímet visszahelyezve a nőstény ismét elkezdte "táncát", rezgette a testét és mutogatta a hímnek a beikrásodáskor besötétülő hasi pikkelyeit. Érdekes módon ezúttal azonnal egymásra találtak, a hím is kifeszítette az úszóit és a nősténnyel úszkált. Egy ideig így hagytam őket, először szándékomban állt bent hagyni a párt a többi hal között, hogy megfigyeljem hogyan viselkednek a társas akváriumban, illetve életben maradna-e néhány ivadék, ha más halak is vannak az akváriumban. Az ikrázás közeledtével viszont iszonyú agresszív lett mindkét sügér, csúnyán megtépték a neonhalak és a tetrák farokúszóját és a szifók is rosszul viselték az állandó kergetőzést. Muszáj volt a meggyhasúakat eltávolítanom. Egy 20 literes álló nano-akváriumba tettem őket helyhiány miatt, de úgy látszott, elégedettek a hellyel. Egy lefordított kókuszhéj vált főhadiszállássá. Talajnak fekete bazaltkövet használtam, ami gyönyörűen kiemelte a sügérek árnyalatait. A sügéreket sokan homokon tartják, ám ilyenkor kifakul a színük, igyekeznek alkalmazkodni az élőhely színeihez. Sötét talajon sokkal szebbek lesznek! Kb. 1 hétig folyamatosan "rezegtek" és udvaroltak egymásnak, és közben hatalmas halmot építettek fel a kókuszhéj bejárata körül, elhordták a nekik nem tetsző köveket. Ez egyértelműen a közelgő ikrázás jele a sügérféléknél. Egy nap aztán észrevettem, hogy megjelent a nőstény tojócsöve és felváltva beúsznak a kókuszba. Tudtam, hogy folyik az ikrázás. Nagyon megörültem, ám a 3. napon le is lohadt a lelkesedésem, ugyanis az ikrák eltűntek, valamelyik szülő felfalta őket (szerintem a nőstény). Ennél a fajnál tapasztalatom szerint a többi sügérfajnál gyakoribb az ikrafalás, az első adagot szinte mindig felfalják. Kezdődött minden elölről: 3 hét múlva szerencsére ismét beikrásodott a nőstény, ami a nagy mennyiségű élő tubifex eleségnek is köszönhető volt.
1 hetesen
Végül július 12. körül leikráztak, kb. 40-50 sárgás és feltűnően nagyméretű ikrát ragasztottak a kókuszhéj oldalára. Július 16.-án úsztak ki a kishalak a barlangból. Már előző nap láttam a bejáratnál néhány ivadékot, de még nem mertek kiúszni, illetve még nem tudott úszni az egész raj, ezért vártak. 16.-án reggel azonban kirándulni indult a kis család. Először a hím tűnt gondosabbanak, a kicsik szinte csak őt követték. Az újdonsült apuka a köveket csipegette, mire a kicsik követték a példáját és élelem után néztek. A nőstény egy ideig érdektelennek tűnt, az akvárium üvege mentén úszkált fel-le és úgy látszott, nem nagyon érdeklik a kicsinyei. Szerintem a nőstény tapasztalatlan volt és ez lehetetett az első sikeres ívása. Az első pár napban éjszakára az egész család bevonult a kókuszhéjba, a kicsik ott pihentek, ám az utána következő napoktól fogva szanaszét aludtak az akvárium különböző részein (persze közel a szülőkhöz, vagy valamilyen tereptárgyhoz, növényhez). Ezt furcsállottam, mert többfajta sügért tenyésztettem már sikeresen, ám azok lámpaoltás után a szájukban bevitték az utódokat a búvóhelyre és reggelig ott is maradtak. A meggyhasú sügéreimnél azonban egyszer sem láttam, hogy a szülők a szájukba vették volna a kicsiket, ehelyett betereték őket, illetve pár nap után elhagyták a kókuszhéjat és a "szabadban" aludtak. Többen beszámoltak már arról, hogy a szülők apró lemezes eleséget köptek a kishalak közé. Én ilyet sem tapasztaltam, az ivadékokat kizárólag én etettem nagyon apró eleséggel. Egy barátom ajánlotta a folyékony Artemia tápot, ami tényleg nagyon jó eleség apró szájú ivadék, sügér, vagy pontylazac nevelésére. Én JBL Nobil Fluid Artemia nevű terméket vettem a kicsiknek, ami nagyon kiadós, kb. 1 cseppnyi kell 50 ivadékhoz és több ezer hal felnevelésére elegendő. A szülőket 80% élő tubifexszel tápláltam, illetve néha granulált, színfokozó sügértápot is kaptak. Nálam a meggyhasúak a lemezes eleséget egyáltalán nem ették meg, megkóstolták, de rögtön ki is köpték. Talán túl kicsi, vagy túl puha nekik.
A kicsik 3 hetesen
A kishalak nevelése nem volt teljesen zökkenőmentes. Az első héten "baleset" történt. Az ikrázás előtt egy mini akváriumba való kis szűrőt helyeztem a medencébe. Amikor a nőstény lerakta az ikrákat, a szűrőt szándékosan kikapcsoltam és csak egy levegőztetőt hagytam működésben. Egy nap azonban én épp ügyintézni voltam, míg anyukám a szobámban porszívózott. Kb. másfél órán át voltam távol otthonról, édesanyám meglátta a kikapcsolt, földön lógó vezetéket és visszadugta. Mire hazaértem, a kishalak többségét beszívta a szűrő. Veszekedtem anyukámmal, hogy máskor ne nyúljon a dolgaimhoz, de sajnos az összes beszívódott kishal elpusztult, vagy a halálán volt. Csupán 16 kicsi maradt életben. A szűrőt azonnal eltávolítottam, elpakoltam jó messzire és továbbra is csak a levegőztetőt használtam, persze részleges vízcserét és talajporszívózást tartottam. A szülőket nem viselte meg az utódok tetemes részének elvesztése, úgy tűnt, észre sem vették a megcsappant létszámot. A megmaradt 16 utódot lelkiismeretesen gondozták, vezetgették a területükön. A kicsik sokszor úsztak fel a felszínre és a növények leveleire rakódott algát és törmeléket rágcsálták. Az első 2 és fél hétben naponta 2x etettem az ivadékokat a folyékony Artemia táppal, amitől szépen fejlődtek.
1. kép: új akváriumba költöztek a szülők. 2. kép: a nőstény ismét beikrásodott.
3 és fél hét után valami aggasztót vettem észre: a nőstény ismét kiszínesedett és elkezdte mutogatni magát a hímnek. Sőt, néha a kishalak felé kapott. Féltem, hogy bekapja őket, ugyanis kb. 1 hónappal az ikrázás után a meggyhasú sügér újra ívni kezd és ilyenkor gyakran megeszi az előző almot, hogy helyet csináljanak a következő generációnak. Ettől tartva elvettem a szülőket a kicsik mellől és egy időközben megüresedett 30 literes fekvő medencébe költöztettem őket. A szülők kicsik megzavarodtak ekkor, a hím elkezdte kergetni és csipkedni a párját. Szerencsére ez csak átmeneti állapot volt és reggelre "kialudták" a költözést. Másnap máris elkezdték az akvárium rendezgetését és a homok elhordását a kókuszhéj környékéről. A kókusz eredetileg a 20 literes medencében volt, ahol az első kicsik kikeltek, de amikor átköltözötettem a szülőket a 30 literesbe, átraktam a kókuszhéjat is nekik, hogy ismét abba ívjanak. Július 15.én történt a második ikrázás. 20.-án lámpával bevilágítottam a kókuszba és egy seregnyi, vonagló kishalat pillantottam meg odabent. Az utódok 24.-én reggel úsztak ki, még aznap megetettem őket. Ebben az alomban kb. 30-50 kishal volt, nem számoltam meg őket. Teendőim és elfoglaltságaim miatt sajnos nem tudtam olyan szorosan megfigyelni és dokumentálni a fejlődésüket, mint az első alom esetében. A 2. ívásnyi kishalat egy állatkereskedő ismerőömnek adtam. 2 héttel később szándékosan kivettem a kókuszhéjat, hogy a szülőknek ne legyen hol újra ikrázniuk. Egy ideig most nem szeretném tenyészteni őket, bőven elég volt ennyi kishal. Ha egyszer beindulnak, ördögi kör indul el és egymást követik a kishalak.
Lehet, hogy mások módszerei és a halak viselkedése is eltérő az itt leírtakétól, hiszen nincs két egyforma állat, én a saját tapasztalataimat osztottam meg az olvasókkal!
A 2. ívás
A meggyhasú sügérnek létezik, ám nálunk szinte egyáltalán nem kapható változata az albínó színvariáció. A szem piros, a test színanyag nélküli fehér, a fekete foltok hiányoznak, vagy nagyon világos szürkék, egyedül sárgás illetve néha kékes csillogás jelenhet meg a testen. Nekem régóta vágyam volt beszerezni albínó meggyhasú sügéreket, ám hosszú ideig sehol nem kaptam, Magyarországon alig akad valaki, aki tenyészti. Egyszer régen egy állatkereskedésben találtam egy elég szerencsétlen nőstényt, az eladó Szlovákiából rendelt pár egyedet. Az egyetlen nőstényt, ami még a boltban maradt megvettem, ám 1 hét után csúnyán kidülledt mindkét szeme és rövidesen elpusztult. Ezután hosszú szünet következett, bár titkos vágyam volt albínókat szerezni, csak egyszerűen nem volt honnan. Végül 2013-ban a Terrapláza hüllő-, és akvarisztikai börzén, amit első alkalommal tartottak a Lurdy Házban, véletlenül ráakadtam egy haltenyésztőre, akinek a normálok mellett kb. 40-50 db albínó bébije is volt. Nem voltak többek fél évesnél a kis sügérek, sőt inkább fiatalabbak. Mellettük egy másik akváriumban voltak elhelyezve a vadas színű meggyhasúak, amelyeknél már tökéletesen látszódtak az ivarok, holott nagyjából ugyanakkorák voltak, mint az albínók. Hosszú ideig nézegettem őket, végül az eladó felajánlotta, hogy fogjam ki én magam a nekem tetsző példányokat. Kinéztem egy nagyobb, kötekedősebb egyedet, akit én az alkata, a hátúszó alakja és egyéb jellegzetességek alapján hímnek véltem. Majd egy kisebb, kerekded példányt is kifogtam, akiről reméltem, hogy nőstény. Az se lett volna baj, ha nem sikerül egy párt szereznem, mert azt terveztem, hogy normálokkal állítom párba őket és magam tenyésztem ki az albínó színt, ami ugyan több idő, de mivel ennyire nem kapható ez a színváltozat, nem lehetetlen vállalkozás. Miután hazavittem a párt, igyekeztem őket jól etetni. Hetek múlva arra a megállapításra jutottam, hogy eltaláltam a nemeket és valóban egy párt sikerült vennem. Viszonylag lassan nőttek az első időkben, aztán a nőstény jobban megindult, csipkedni kezdte az alárendelt és kisebb hímet. Egy ideig így ment minden, kergették egymást, de nem túl agresszíven. Kipróbáltam többféle módszert, többek között a fentebb már említett elkülönítést. Kivettem a nőstényt, illetve volt, hogy úgy helyeztem el, hogy lássa a hímet, de ne tudja bántani. Amikor a nőstényt távolítottam el, onnantól fogva a hímet "pumpáltam" energiadús táplálékkal, hogy nőjjön meg és lehetőleg szárnyalja túl a nőstényt méretben, mert a nőstény sügérek nem kedvelik a náluk kisebb hímeket. Egy barátom azt mondta, ez lesz a gond, ezért bántja a nőstény a hímet. Amikor hetek múlva visszatettem, akkor viszont a hím lett durva, teljesen bevadult és a növények közé kergette a nőstényt, alaposan meg is tépte a hátúszóját. Utána mindkét állatot betettem egy számukra ismeretlen akváriumba, ahova egyszerre helyeztem be őket. A viselkedésük még mindig nem változott, a hím verte a nőstényt, aki még nem volt beikrásodva. Végül ismét különválasztottam a párost. Egy idő múlva a hím jól megnőtt, végre nagyobb lett a nősténynél. Ezután eldöntöttem, hogy a társas akváriumba teszem mindkettőt, ahol már élt pár normál színű meggyhasú sügér. Az új helyre bekerülve mindkettő alárendelt lett, most őket kergették a többiek, akik területet és búvóhelyet foglaltak addigra. Heves viták nem voltak, az albínók az akvárium egyik felében vertek tanyát, az összeállt normál pár pedig a másik végében. A határsértéseket ugyan megtorolták, de nem voltak véres összecsapások. Egy idő után azt vettem észre, hogy az albínó nőstény kezdi mutogatni magát a hímnek, és meg is tűrik egymást a területen. Most itt tartunk, még nem ikráztak, de reményeim szerint rövidesen meg fog történni az áttörés és ívni is fognak, mivel már elfogadják egymást. 2013 decemberében egy állatkereskedésből sikerült 4 másik albínó egyedet beszereznem, így most 3 pár albínóm van. Remélem valamelyiküktől rövidesen száímthatok albínó utódokra, mert ez lenne a cél :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum