Imperiál, a híres versenyló a 20. század legjobb magyar tenyésztésű galopplova volt. Születési évfordulója alkalmából választottam őt  a hónap első cikkének témájául (februárban született), mert érdemes bemutatni figyelemreméltó életpályáját.

Imperiál 1960. február 14.-én született a kisbéri ménesben. Megjelenése eltért a többi angol telivértől, emiatt tenyésztői nem álltak pozitívan a ló képességei mellett. Imperiál színében és a testén található fehér foltokba is nagyapjára, Intermezzo II.-re hasonlított. A nyakigláb csikó első ránézésre nem ígért sokat: homlokától a szájáig széles hókával díszített sárga szőre (hóka: a homloktól az orrig húzódó vastag fehér folt), élénksége, csóka szeme és kesely (fehér) lábszárai nem a jó versenylovak ismérvei, az ilyen jegyekkel rendelkező lovak általában sérülékenyek, „puhák”, versenyző képességük sem jó. Régi hagyomány volt a zsokék között hogy a csókaszemű lovak nem őszinték. Aperianov Zakariás azonban épp a szeme miatt kedvelte Imperiált, egyik interjújában ezt mondta: „Olyan kifejező volt a tekintete, úgy éreztem mindig, mintha egy király nézne rám”. A legjobb angol telivérek szinte kizárólag egyszínű pej vagy jegytelen sárga színűek.

Imperiál apja Imi, anyja Hurry, egy olasz import telivér kanca. Imi apja, Intermezzo II. Osztrák Derbyt, anyja, Minczi Magyar Derbyt nyert. Imi sokak véleménye szerint még fiánál, Imperiálnál is nagyobb eredmények elérésére lett volna képes. Sajnos neki az 1950-es években, a vasfüggöny mögött nem adatott meg a lehetőség, hogy erejét Európa legjobbjaival mérhesse össze. Ennek ellenére a Nemzeti Díj, a Magyar Derby, a Moszkvai Díj és a Népi Demokratikus Országok Nagydíja megnyerésével igazolta kivételes képességeit. Tizenegy versenyben indult, tízszer fölényes győzelmet aratott. Mindössze egy alkalommal szorult a második helyre egy orrhosszal Bécsben, ahol ellenfele a korszak másik kiváló magyar lova, Roppant pályarekorddal nyert. Imit jó megjelenésű lónak tartották a szakértők, rövid de kitűnően izmolt teste, vaskos nyaka és sprinter alkata volt. Négyéves korában jobb elülső lábán megsérült és emiatt volt kénytelen a versenyzéstől visszavonulni. Ménesbe került, ahol sok kiváló versenylovat nemzett.

1958. novemberében Banos György és Pál János Olaszországba indultak, hogy telivér mént és egy-két vemhes kancát vásároljanak  a magyar telivértenyésztés minőségi fejlesztése céljából. Egy telivér mént és két vemhes kancát, valamint egy versenypályáról lekerült, jó származású kancát sikerült vásárolniuk. A két vemhes kanca, Hurry és Statira Kisbérre kerültek, ahol szép, és a későbbi időkben jó eredményt elért csikóknak adtak életet. A ménes párosítási javaslata szerint Hurryt Imivel akarták fedeztetni, de a Lótenyésztési Igazgatóság a rendkívül elegáns külföldi tulajdonban lévő, a magyarok által bérelt fedezőmént, Sagradót nézte ki Hurry partnerének. Általánosságban elmondható, hogy a külföldi tenyésztésű mének iránt nagyobb a bizalom a magyar tenyésztésűeknél. A vitát Szunyogh István versenyzési szakember döntötte el, így került végül Imi Hurryhoz.  Ennek eredményeként született meg Imperiál. Sagrado nem hagyott hátra említésre méltó utódot.

Imi koponyája a Mezőgazdasági Múzeum kiállításán

Saját kép

 

Rádoki József és munkatársai által kidolgozott gyakorlat szerint, a csikók anyjukkal az első hét után egy természetes környezetű jártató pályára kerültek, ezzel elkezdődött fokozatos mozgatásuk. A lehetőség szerinti 800-1000 m- es ovális alakú pályán időjárástól függetlenül, napi rendszerességgel mozgatták le a lovakat. Rádoki a mozgás szükségességét fontosnak tartotta, és bebizonyította, hogy a napi jártatópályás mozgatás, az erőnlét, edzettség megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Rádoki József ezzel a felnevelési gyakorlattal mind a galopplovaknál, mind az ügetőknél sikereket ért el.

Imperiál felnevelése után az alagi tréningtelepre egy fiatal idomárhoz, Aperianov Zakariáshoz került, az ő keze alatt futotta be nagyszerű pályafutását. Éves korában a szakértőknek feltűnt, hogy járatáskor néha lomhán hátul kullogott, a lépés és ügetés nem ment neki, de a lassú vágtában hirtelen meglódult és megelőzte az éllovasokat. Futáskor agárszerűen elnyúlt, ami miatt vágtája feltűnő, de kecses volt. A hangos szót, kiabálást, ütést nem tűrte. Agresszívan viselkedett azokkal, akik nem adták meg a szerinte neki járó tiszteletet, viszont bizalmas viszonyban volt ápolójával, Maczkó Jánossal. Vele még incselkedni, játszani is volt kedve. Lovasát, Németh Ferencet is azonnal elfogadta. Imperiált ketten, Németh Ferenc és Gelics Mihály lovagolták, akikkel sorra nyerte a nagy versenyeket. Lenyűgöző megjelenéséhez, alkati nagyságához csodálatosan illeszkedett nyugodtsága, szelídsége, idegnélküli jámbor természete. Nem mindig indult jól, de felgyorsulási készsége hatalmas volt. Ha a mezőnytől elmaradt, gyorsan képes volt az élre kerülni. Széles szügye, izmos háta és ágyéka, rendkívül nagy deréktája, az átlagnál hosszabb lábai lehetővé tették az utóbbi évszázad páratlan sikereinek elérését. Emellett látványosan szép mén volt. Csillogó sárga szőrét öt helyen díszítette fehér folt. 

 

 

A ló első versenyén (Balatoni Díj), sőt a versenyt megelőző felkészülés során rácáfolt a külsejét illető babonára. Három versenyévadban -1962 és 1964 között- nem akadt ló, aki le tudta volna győzni, Magyarországon veretlen maradt. Huszonhatszor startolt, huszonegyszer nyert. A Tiszai Díjban szédületes iramot diktálva lett első. Másodikként Imi kancacsikója, Mimi ért célba. A Remény Díjon is biztosan győzött. 1962-ben a Szófiai Díjon is könnyedén nyert. Ezután vetődött fe a gondolat, hogy érdemes lenne külföldi versenyeken is elindítani, például az Austria Preis-en, Bécsben. Az 1300 méteres mezőnyt Imperiál hat hosszal nyerte.

Három évesen megnyerte az Osztrák Derbyt. Ezután a 2400 méteres Magyar Derby következett. Már jóval indítás előtt megindult a látogatók áradata a budapesti pálya felé. Kádár János is a tribünön nézte a versenyt. Imperiál itt tíz hosszal fölényesen győzött. Júliusban Berlinben, a hoppegarteni versenypályán kellett helyt állnia. Itt az akkori legjobb orosz lovat, Gajert csúfosan megverte.

Egyik legnagyobb sikere egy második helyezés volt a nagymúltú Grosser Preis von Baden versenyen (2400m), ahol Espresso előzte meg. Imperiál nyert Hamburgban, Münchenben, 2 év fél hosszal Malmőben és háromszor Bécsben. Malmőben Tintót verte, egy olyan lovat, aki előtte bezsebelte a dán, a norvég és az svéd derbyt is. Már az ausztriai díjbeli 6 hosszas győzelmekor felfigyeltek rá a szakemberek kétéves korában.

Ha külföldre vitték, Imperiál nyugodt maradt a vonat vagonjában. Jó utazóló volt, a vagon egy része el volt kerítve neki, vastagon befedve és kipárnázva szalmával. Nagy mozgásteret kapott, amikor pedig a vonat kanyarodott, Imperiál azonnal lefeküdt és úgy aludt a vagonban, mint a boxban. A boxban az egyetlen rossz szokása az volt, hogy felágaskodott és végigverte a falat, ezért legalább fél méterrel meg kellett nagyobbítani a helyét. Nem szeretett szűk helyeken tartózkodni.

A 2800 méteres Szocialista Országok Nagydíjába először nem akarták benevezni, de tulajdonosai végül meggondolták magukat. A verseny előtti két napon szakadt az eső, Imperiál pedig nem szeretett mély pályán, nyakig sárban versenyezni. Zsokéja, Némth Ferenc aznap alig tudta visszafogni a frissnek mutatkozó mént. A nagydíjat fölényesen megnyerte. A Közép-Európai Kupát is megszerezte. A versenyein tízezrek figyelték tértölelő galoppugrásait. Hosszan és szépen futott a pályán.

1963 őszén meghívást kapott Washington D.C.-be a 150.000 dollár összdíjazású Internationalre, a világ 11 legjobb lovának megmérettetésére. Tulajdonosa először hezitált, hogy elfogadják-e a meghívást. Az utazás előtti hetekben Imperiál fájlalta a bal hátsó lábát és a farát. Az állatorvos azonban azt tanácsolta, nyugodtan menjenek el Amerikába, az utazás alatt kipiheni majd magát és a versenyig teljesen rendbe jön. Utoljára Baka, az Európa- rekorder magyar ügetőmén járt Amerikában előtte a 20-as években. Imperiált Frankfurttól szovjet lószállító repülő vitte Washingtonig, ahol hatalmas ellenfelek várták, köztük Mongo, Espresso és egy fekete herélt, Kelso, az évtized legjobb amerikai versenylova. A fogadók bizalma a két amerikai ló, Kelso és Mongo között oszlott meg, az európai lovak közül pedig a francia Nycrost tartották esélyesnek.

Imperiál egy fárasztó idénnyel a lábaiban érkezett meg az ellenkező irányú, balkanyaros pályára. A versenyen Kelso szerzett vezetést, őt követte Mongo, majd Imperiál meglepetésre a harmadik helyen fordult az egyenesben. A cél előtt 800 méterrel úgy nézett ki, ott marad, de a hatalmas tempótól elfáradt, s akkor jött Espresso és Nycros is. Ez a futam már túl erős volt neki, Espresso is csak negyedik lett, a szovjet fedezőmén, Ivory Tower mögött Imperiál nyakhosszal hetedik helyezést ért el. A versenyt Mongo nyerte, ideje a 2414 méteres távon 2 perc 27,4 másodperc volt, ezzel csupán két tized másodperccel maradt el a verseny csúcsidejétől. Az év végi ranglista a 25. lónak jelölte Imperiált a világon, szóval az amerikai vereség egyáltalán nem volt kudarc, hanem inkább pályafutása egyik csúcspontja.

Négy évesen már az európai sztárok sorába tartozott. Hatszor nyert (pl. Milleniumi Díj, Grosser Preis der Auto Union verseny, Grosser Hansa Preis), egyszer Düsseldorfban kikapott a kitűnő német Mercuris-tól, aztán augusztus 30.-án újra Baden-Badenben futott, ahol Espresso könnyen győzött, Imperiál hetedik lett. Ezzel bebizonyosodott, hogy messze elmarad már legjobb formájától. A hazautazás után kiderült, hogy a lábaival sincs minden rendben. 1964. október 25.-én a negyedik futam után a Kisbéri Istálló színeibe (aranysárga dressz, fekete sapka) öltözött két lovasa, Gelics Mihály és Németh Ferenc, akik utoljára vezették fel Imperiált a közönség elé. Pályafutása ezzel befejeződött, de elkezdődött fantasztikus tenyészkarrierje. Bár képességeit a szakemberek szerint nem használták ki optimálisan, mégis sokszor lett fedezőmén champion.

Öt évesen már nem versenyzett, lábai elfáradtak, ízületei megkoptak. Csaknem negyedszázadot töltött a Tata melletti Dióspusztai, majd a bakonyi Kerteskői Ménesben fedezőménként. Kerteskőn gyenge teljesítményű kancákat fedezett feljavítás céljából. Egy ideig próbaménként is használták, ami Aperianov Zakariás szerint „a legnagyobb bűn, amit elkövettek Imperiál ellen”. A fedeztetés előtt először gyakran egy próbaménnel kecsegtetik a kancát, és ha a próbamént elfogadja, gyorsan a tenyészmént tolják a kancához. A próbamén sokszor heves rúgásokat is kénytelen elszenvedni, ha a kanca elutasítja. Dióspusztán csupa jó kanca volt tervbe volt véve, miszerint ötezer dollárért évente 15-20 külföldi kancát is fedezni fog. Ehelyett elvitték Kerteskőre állományjavítónak, ami borzalmas vétek volt vele szemben, hiszen európai hírű fedezőmén lehetett volna.

531 utódja közül 348 indult versenyeken, nagyrészük nyert futamot. Ennél több utódja is lehetett volna, ám Imperiál válogatós volt. A legjobban a szürke (fehér) kancákat kedvelte, ám ezekből kevés van a lóversenyeken. Fedezés előtt sokszor becsapták és szürkével kecsegtették, végül a döntő pillanatban a tenyészkancát tolták elé. Ivadékai 12 magyar Derbyt nyertek. Prince Ippi nevű fia egy német kancától Európa Díjat nyert Kölnben, magasan ő volt Imperiál legjobb csikója. Másik csikója, Immer pedig 4 alkalommal volt a legeredményesebb apamén Ausztriában. Imperiál Magyarországon tizenkétszer végzett a tenyészmének ranglistájának élén 1971-től 1986-ig. 1981-ben saját fia, Rustan mögött volt második. Nyolc ivadéka nyerte meg a Magyar Derbyt: Immer, Isztopirin, Bilbao, Ijász, Anda, Betét, Tirán és Dimitrij.

1968-ban Isztopirin Magyar Derby győztes volt. A második és harmadik helyen szintén Imperiál-csikó, Rustan és Inda értek célba. Imperiál toronymagasan nyerte az azévi apamén statisztikát. Imperiál angol, német, olasz, orosz, osztrák import kancákat is fedezett.

1989. október 25-én, matuzsálemi korban, 29 éves korában altatták el Kerteskőn. Szíve ma is ott pihen. Csontvázát sokáig a Bábolna Múzeum őrizte, a közelmúltban került a budapesti Mezőgazdasági Múzeumba, ahol Kincsem csontvázával együtt megtekinthető.

Imperiál csontváza a Mezőgazdasági Múzeum kiállításán (a háttérben Kincsem csontváza)

Saját  kép

 

Legnagyobb sikerei a pályán: I. Ausztria Díj (Bécs), Trial Stakes (Bécs), Osztrák Derby (Bécs), Magyar Derby (Budapest), Bajor Derby (München), Szocialista Országok Nagydíja (Budapest), Magyar St. Leger (Budapest), Malmői Nagydíj (Malmő), Kincsem Díj (Budapest), Idea Hansa Preis (Hamburg), Millenniumi Díj (Budapest), II. Badeni Nagydíj (Baden-Baden).

 

Legsikeresebb ivadékai: Prince Ippi (Europa Preis, Gran Premio d'Italia), Rustan (Magyar St. Leger, Bajor Derby), Isztopirin (Magyar Derby, Nemzeti Díj), Anda (Magyar Derby), Íjász (Magyar Derby, Magyar St. Leger), Tirán, Dimitrij, Betét (Magyar Derby), Bilbao (Nemzeti Díj, Magyar Derby, Magyar St. Leger - Hármas Korona), Sárga Rózsa (Magyar Kancadíj, Kincsem Díj), Magiszter (Nemzeti Díj, Alagi Díj), Tunguz (Magyar Kancadíj), Immer (Magyar Derby, Kincsem Derby), Mákvirág (Magyar Kancadíj, Kincsem Díj, Millenniumi Díj), Meernymphe (NDK Derby), Babi (Magyar Kancadíj), Quintal (Csehszlovák 1000 Guineas).

 

 

Források:

Dr. Hecker Walter: Híres versenylovaink

Farkasházy Tivadar: Overdose - a veretlen

Dr. Fehér Dezső: Az angol telivér Magyaroroszágon

Lovik Károly: A lovassport története

Myriam Bran: 100 legendás ló

www.lovasok.hu

 

 

Vissza a bloghoz