Reptile Land
Reptile Land
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Agámák
 
Gekkók
 
Kaméleonok
 
Leguánok
 
Gyíkok, szkinkek
 
Varánuszok
 
Szárazföldi teknősök
 
Vízi teknősök
 
Óriáskígyók
 
Siklók
 
Mérgeskígyók
 
Krokodilok
 
Kétéltűek
 
Ízeltlábúak és puhatestűek
 
Színváltozatok
 
Állatok

Seabiscuit, a hős versenyló

"1938 elsőszámú hírfelelőse nem Franklin Delano Roosevelt, Hitler, vagy Mussolini volt. Nem is XI. Pius, Lou Gehrig, Howard Hughes, vagy Clark Gable - még csak nem is ember az illető" - ezekkel a szavakkal próbálta körülírni Seabiscuit életrajzírója, Laura Hillenbrand az amerikai csodalónak a közvéleményre gyakorolt hatását. A gazdasági világválság által térdre kényszerített Egyesült Államok lelki támaszát testesítette meg Seabiscuit, aki a kezdeti sikertelenségek ellenére az egyik legismertebb négylábú lett a tengerentúlon.

Az 1930-as években a gazdasági világválság szertefoszlatta a reményt az emberek számára. Talán az az ország szenvedett a legjobban, ahonnan a válság kiindult: Amerika. A következő évtized az amerikai történelem legnagyobb katasztrófáját hozta. A nyomorban tengődő emberek számára az amerikai álomnak épp a lényege veszett el, az az illúzió, hogy a siker bárki előtt nyitva áll, aki elég állhatatossággal képes küzdeni érte. Még a legvakmerőbbek is a kétségbeesés és a rettegés foglyává váltak. Az emberek elméjét megszállta a káosz és a félelem, ezrek kerültek az utcára, cégek zártak be örökre, éhínségek fenyegettek országszerte, az emberek máról holnapra éltek.

A világválság következtében azonban új társadalmi jelenségek születtek. Amerika kétségbeesetten igyekezett elmerülni bármiben, ami enyhülést vagy megerősítést nyújtott.

A technika rohamosan fejlődött, ami példátlan sikerhez juttatta a nemzet hőseit. Az eddig meglehetősen száraz stílusban közölt híradásokhoz szokott emberek lenyűgözve hallgatták az élettel teli, lendületes első rádiós közvetítéseket. Az 1930-as években piacra került asztali rádiók csupán 5 dollárba kerültek. Az átlagos vidéki családok a statisztikák szerint először vasalót vásároltak, majd rögtön utána beszereztek egy rádiót.

Ebben a nehéz időszakban szinte a semmiből feltűnt egy versenyló, aki népi hőssé válva kiemelte a nemzetet a bizonytalanságból. Ez a kivételes ló Seabiscuit volt, egy külsőleg nem túl megnyerő, kistermetű kaliforniai mén, aki a válság legnehezebb időszakában bukkant fel és az egész nemzetet rabul ejtette. Seabiscuit 1933. május 23.-án született. Apja Hard Tack, egy sikeres versenyló, a híres lótulajdonos, Ogden Phipps ménje, anyja egy Swing On nevű kanca volt. Seabiscuit nagyapja a legendává vált Man O’War volt, akit élete során csak egyszer győztek le. A haragos természetű Man O’War 1917-ben született egy Muhubah nevű kancától. A Blood-Horse Magazin 1999-ben első helyre szavazta a mént Amerika valaha élt 100 legnagyszerűbb versenylovainak listáján és a mai napig a világ legjobb versenylovai közt emlegetik. 3 éves versenyszezonja alatt 20 versenyt nyert, 3 világcsúcsot állított fel, 2 amerikai rekordot és 3 pályarekordot. Egyetlen veresége a Sanford Memorial Stakes-en többek között zsokéja hibáinak köszönhető. Az 1900-as években még nem kapu mögül indították a versenylovakat, hanem egyszerűen egy vonal mögé állították őket, majd jelszóra megindult a futam. Amikor elindították a mezőnyt, Man O’War háttal volt a vonalnak és mire a zsoké megfordította a versenyei előtt gyakran zabolátlan lovat, a többiek már messze jártak. A zsoké is több végzetes hibát követett el, a lemaradást már nem tudták behozni, de így is csak fél hosszal kaptak ki, sőt Man O’War volt a verseny leggyorsabb lova! A győztes egy Upset nevű telivér lett. Amikor 1947-ben, 30 éves korában szívrohamban elpusztult, olyan megtiszteltetést kapott, melyben talán azóta sem részesült egyetlen ló sem. Egyedülálló temetését rádión is közvetítették. Tetemét néhány napra bebalzsamozták, majd érckoporsóban kísérték utolsó útjára, melyet versenyszínei, fekete és arany díszítettek. Amerika története során Man O’War volt az egyetlen versenyló, akit ilyen körülmények között búcsúztattak. Man O’War ugyanolyan sikeres volt a tenyésztésben, mint a versenyzésben. 64 futamgyőztes és jó néhány bajnok apja lett. Szakértők szerint az első öt évben tulajdonosa nem elég jó kancákkal fedeztette, de így is számos nagyszerű utódot hagyott hátra. American Flag nevű fia 3 évig veretlen maradt, Crusader pedig Belmont Stakes-et nyert 1925-ben és 1926-ban is, és a legjobb lónak választották 1926-ban. Clyde Van Dusen 1929-ben Kentucky Derby-győztes volt. War Admiral nevű fiát tartják azonban legsikeresebb csikójaként, aki 1937-ben Triple Crown-t nyert és Seabiscuit nagy ellenfele lett. 

     

Seabiscuit tehát híres ősök leszármazottja volt, sokat vártak tőle. A mén az Osborne Farmon nőtt fel, a Kentucky állambeli Parisben. Fiatal korában azonban egyáltalán nem látszott rajta a tehetség, nem készítették fel megfelelően a versenyzésre. Szeszélyessé, kiszámíthatatlanná és haragos természetűvé vált, nehezen tudtak bánni vele. Mindezek ellenére esélyt adtak neki abban reménykedve, hogy nemes családfájának előnyös tulajdonságai előbb-utóbb a felszínre törnek. Akkori tulajdonosa, James Edward ("Sunny Jim") Fitzsimmons kijelentette, hogy a ló tehetséges és tud küzdeni, de kifejezetten lusta.

 

Sokszor volt lábfájása, korai versenyei előtt, akárcsak nagyapja, hírhedt lett dühkitöréseiről és kezelhetetlenségéről. Seabiscuitnek kissé aszimmetrikusak voltak a térdei, teljesen nem tudta kinyújtani a lábát. Futás közben bal mellső lábával kirúgott, ezért „habverőjárásúnak” becézték a kritikusok. Alacsony termetét sem nézték jó jelnek. Két évesen már több mint 35 versenyen volt túl (ez több, mint amennyi versenyen sok versenyló egész pályafutása alatt részt vesz), a legtöbb vereséggel végződött. 1936-ban, három évesen aztán részt vett egy 700 dolláros futamon Saratogában és ez elsöprő győzelmet hozott. Itt figyelt fel rá Charles Howard (1877-1950), egy kerékpárszerelőből lett autómágnás. Howardnak nehéz előélete volt. Korán elhagyta családját, hogy szerencsét próbáljon. Meglátta  a lehetőséget, hogy a lóvontatta szekereket sokkal gyorsabb gépjárművekkel kellene pótolni, ami profitot is hoz. Hamarosan autógyárat nyitott, meggazdagodott és megnősült. Miután 15 fiát, Franket egy tragikus autóbalesetben elvesztette, elhagyta feleségét és új életet kezdett barátnője, Marcela Zabala oldalán, aki hamarosan második felesége lett. A nő imádta a lovakat, így a lóversenyekre Howard is gyakran elkísérte. A férfi így kezdett el lovakat gondozni, és élete végéig megőrizte ezt a szenvedélyét. Megismerkedtek egy Tom Smith (1879-1957) nevű lótrénerrel. Miután potom 8000 dollárért megvásárolta a rossz formában lévő Seabiscuit-et, Howard felfogadta Smith-t a ló megzabolázására.

Mindkét férfit lenyűgözte a pej mén tekintete. Ahogy később Howard fogalmazott, meglátott valamit a csikóban, mintha érezte volna, hogy ez az állat élete nagy húzása lesz. Seabiscuit Howard istállójába került. Sokat kellett vele foglalkozni, hiszen az erősen alultáplált ló a nyereg láttán megvadult, sokszor betegeskedett és gyakran megijesztette a lovászfiúkat, akik nem szívesen dolgoztak vele. Seabiscuit-nek mielőbb pihenésre és kezelésre volt szüksége. Első lépésként Smith-nek ki kellett alakítania a lóval egyfajta kapcsolatot, hiszen a mén nagyon bizalmatlan volt. Nehéz volt megtörni Seabiscuit ellenállását, de a kemény munka később jócskán megtérült. Smith kalciumban gazdag timótfüvet hozatott a számára Észak-Kaliforniából, nagy mozgásteret biztosított a lónak, érzékeny lábaira kötéseket helyezett, lakótársakat adott mellé Pumpkin, a nyugodt sárga póni, Potocell, a lapátfülű kóborkutya és JoJo, a pókmajom képében.

A legtöbb ló 5 percnél tovább nem képes fekve aludni, mivel ebben a testhelyzetben nehézkessé válik a közel 500 kg-os állat légzése. Seabiscuit ezzel szemben akármilyen pózban bármennyi időre képes volt elszunyókálni. Másik erőssége az evés volt, annyit evett, mint két vemhes kanca.

Charles Howard elégedett volt a felkészüléssel, megfelelő zsokét azonban még nem talált lova számára.

 

 

1936 júniusában végül meglátogatta egy zsoké Howard istállóját. John Pollard (1909-1981), a lángvörös haja miatt csak „Red”-nek becézett, 167 cm magas férfi éppen állás után érdeklődött. A sovány, táncos alkatú, manószemű, Shakespeare-t olvasgató Pollard egy csődbement téglagyáros fiaként látta meg a napvilágot, hat testvére volt. A szegény körülmények között élő Pollard egyedül a lovakhoz értett. Eddig azonban nem jó lovakon, ócska versenypályákon indult, most viszont megtalálta a hozzá illő lovat. Tom Smith bemutatta Pollardot Seabiscuit-nek. A zsoké egy cukorkával kedveskedett a ménnek, aki a zsoké vállára tette a fejét. Megbarátkoztak. Pollard nem tartozott a jó zsokék közé, de ezt a lovat neki teremtették. Hamarosan kiderült, hogy külön egyikük sem ért sokat, de együtt egy nyugtalan nemzet nehézsorsú hőseivé váltak.

Abban az időben az emberek számára valóságos megváltást jelentett a lóversenyzés. A lovassportok olyannyira népszerűek lettek, hogy 20-40.000 néző járt hetente többször lóversenyre. Ez a sport tökéletes nyersanyagául szolgált a rádiós narrációnak, nem csoda hát, hogy a műsor fő attrakciója lett. A Santa Anita Handicap verseny hatalmas díjai és világklasszisnak számító versenyzői révén az év egyik leghallgatottabb rádiós eseményévé vált.

1936 őszén Smith munkalovasokat ültetett Seabiscuit hátára. A gyakorlatozás alatt a kiváló formában lévő ló egyre csak gyorsult, végigsöpört a gyakorlópályán pályacsúcsot döntve ezzel edzés alatt. A lovak a gyakorlások alkalmával nem futnak olyan gyorsan, mint az igazi versenyen, de Smith már tudta, hogy aranyat érő kincs van a kezében.

Az első komoly verseny Detroit egyik másodrangú versenypályáján történt 28.000 néző szeme láttára. Az addig még kevésbé ismert ló győzelmet szerzett Pollard-dal a nyergében. A következő tizenkét hét során egymás után aratta a sikereket. 1937. február 27.-én benevezték a híres Santa Anita Handicap versenyre, melynek díja százezer dollár volt. Közel 60.000 néző gyűlt össze a lelátókon. Seabiscuit-nek itt tizenhét másik telivérrel kellett szembenéznie. Bár egyre ismertebbé vált neve, sokan mégis az ötéves Rosemont-ra fogadtak, őt tartották biztos befutónak. Seabiscuit a verseny alatt az élre tört, már majdnem célba értek, amikor Pollard hirtelen felhagyott lova ösztökélésével. 50 méterre a cél előtt tért magához, de ez már nem volt elég a győzelemhez: egy orrhosszal Rosemont lett az első. A verseny után mindenki bírálta Pollard furcsa viselkedését. Utólag Pollard bevallotta, hogy jobb szemére vak, nem láthatta a közeledő Rosemontot, ezért lassította le a lovát. Vakságát még közeli rokonai és barátai előtt is titkolta, hiszen akkor eltiltották volna szenvedélyétől, a versenyzéstől. E fogyatékosságát még fiatalkorában szerezte, amikor egy verseny alkalmával egy ló patája alól felpattant egy éles szélű kő és a látóközpont közelében találta el a férfit.

 

1937 márciusában tizenhárom országos versenyen vettek részt. Azon a nyáron és őszön tíz győzelmet szereztek. Az „Év Lova” címet azonban egy keleti partról származó hároméves csődör, Seabiscuit távoli rokona, War Admiral kapta, Man O’War legeredményesebb csikója, aki 1937-ben elhódította a Tripla Korona versenysorozatot. Nyugati parti, "vidéki" lovak ritkán kaptak effajta kitüntetéseket, az esetek többségében a szívós és nagy keleti telivérek halászták el őket. A három legrangosabb versenyt is mindig keleti parti ló nyerte. Az elbeszélések szerint War Admiral nem futott, hanem repült a versenypályán. Smith és Pollard azonban egyre jobban hitt benne, hogy Seabiscuit képes lehet legyőzni a nemes tartású Admiralt.

1937. március 13.-án Seabiscuit hosszú versenytúrára indult. Több mint 12.000 km-t utazott és tíz verseny alatt 144.000 dollárt nyert gazdájának.

Nemsokára végre esély kínálkozott, hogy Seabiscuit War Admiralnak is megmutassa képességeit. Admiral tulajdonosát, Samuel Riddle-t hosszasan győzködni kellett, hogy beleegyezzen egy Seabiscuittel vívott párharcba. Kikötötte, hogy csak akkor egyezik bele a versenybe, ha Admiral legjobb versenypályáján, a Pimlico Pályán rendezik a versenyt, Baltimore-ban, Maryland államban. A verseny távja közel két kilométer volt. A versenypálya elnöke, Alfred Vanderbilt rendkívül büszke volt, hogy egy ilyen nagyszabású futamot rendeznek a pályáján.

A párharc előtt Seabiscuit-et másodszor is benevezték a Santa Anita Handicap-re. A felkészülési hetekben hatalmas esők áztatták el a gyakorlópályát, Seabiscuit érzékeny lábai felsebesedtek. Még a gyakorló futamokat is le kellett mondani. Az utolsó pillanatban Pollard egy másik lovat, egy fiatal kancát választott, mivel Seabiscuit nem tudott esőben és sárban versenyezni. Ezt a hibás döntést soha nem bocsátotta meg magának. Egy előfutamon ugyanis a kanca lábai összeakadtak, előrebukott, ledobva Pollardot a nyergéből, majd a közel 500 kg-os állat valósággal rázuhant az alig 50 kg-os zsokéra. Pollardot nagyon súlyos sérülésekkel, kulcscsont és bordatöréssel, valamint belső sérülésekkel szállították kórházba. Az orvosa legalább egy évre eltiltotta a lovaglástól.

 

Pollard szíve összetört, hogy nem vehet részt sem a Santa Anitán, sem a párviadalon War Admiral-lel. Felkérte zsoké barátját, George Woolf-ot, hogy ülje meg Seabiscuit-et a következő versenyeken. Az 52 kg-os George Woolf (1910-1946) beceneve „Iceman”, azaz Jégember volt, mivel sokáig rezzenéstelen arccal és mozdulatlanul volt képes a nyeregben ülni. Ő volt akkoriban az egyik legjobb zsoké az országban.

Az 1938-as Santa Anitán tehát Woolf lovagolta barátja szeretett lovát. A versenyen Seabiscuit korán vezetést szerzett, maga mögött hagyta a nagy esélyest, Stagehand-et, aki az utolsó métereken utolérte és ismét egy orrhosszal megverte Seabiscuit-et. A szakértők ennek ellenére Seabiscuit-et választották a verseny lovának. Rengeteg dicséretet kapott, az újságok tele voltak buzdító cikkekkel, mindenki a közelgő War Admiral-lel történő összecsapásról beszélt. Az emberek alig várták, hogy a keleti part legjobb lova megmérkőzzön a nyugati part bajnokával. Kitört a Seabiscuit-láz. Hoteleket, női kalapokat neveztek el róla, de még Seabiscuit nevét viselő narancsfajtát is árusítottak. Hirtelen ő lett mindenki reklámalanya és példaképe. A versenyszezonban Seabiscuit hetente egyszer állt starthoz. 1938 tavaszán minden nap írtak róla valamit a lapok. A közelgő párharcot az évszázad versenyének, sőt Amerika történetének legnagyobb sporteseményének tartották a sportszakértők.

 

A verseny előtti hónapokban Pollard felépült, és folytatta a félbehagyott munkát Seabiscuit-tel. Hat nappal a futam előtt azonban megkérték, hogy futtasson meg egy kétéves lovat. A gyakorlaton a ló megbokrosodott, a boxok felé rohant, Pollard az istálló sarka és a ló közé szorult, majd a kerítésre esett. Ismét baleset érte. Jobb lába a térde alatt teljesen szétroncsolódott, nyílt töréseket szenvedett. A bostoni kórház orvosa azt mondta, hogy többé biztosan nem ülhet lóra, az is csoda, hogy egyáltalán életben van még. Pollardot a baleset nagyon megviselte. 38 kg-ra fogyott, az ital mellett keresett vigaszt. Az orvosoknak összesen háromszor kellett eltörniük a térdét, hogy a szilánkokra zúzódott végtagok összefoldozzák.

 

Ősszel Pollard megkérte magánápolónője, Agnes Conlon kezét, aki egy régiségkereskedő lánya volt. A lány családja ellenezte a házasságot, de az esküvőt titokban megtartották.

1938 őszen új időpontra, november 1.-jére tették át Seabiscuit és War Admiral párversenyét. War Admiral a versenyeken már az elején megugrott és felgyorsult, Seabiscuit ezzel szemben nem volt gyors a rajtnál. 

 

A bukmékerek egy a négyhez taksálták War Admiral győzelmét, s Kalifornia állam kivételével mindenki a Tripla Korona címvédőjének sikerét jósolta. A verseny előtti estén George Woolf meglátogatta a betegágyban fekvő Pollardot, hogy megnyugtassa barátját, győzni fognak. Pollard az tanácsolta Woolfnak, hogy engedje War Admiralt vezetni, hiszen Seabiscuit igazán szeret küzdeni, idő kell neki míg belelendül, s mikor belenézhet ellensége szemébe, akkor úgy megiramodik, hogy már senki nem veheti el tőle a győzelmet.

Seabiscuit trénere tisztában volt azzal, hogy „hátránnyal” indulnak. War Admiral szép, sötétbarna színű mén volt egyenes, hosszú lábakkal. Fiatalabb is volt, ráadásul 5 kg-mal könnyebb zsoké ült a hátán, mint Seabiscuitnek és rangosabb versenyeket tudhatott magáénak. Minél jobb egy versenyló, annál nehezebb súlyú zsokét szállíthatott. A zsokék így sem nyomtak többet 50 kg-nál.

A verseny napján 300.000 néző gyűlt össze a lelátón, további 100.000 a pályán kívül, kocsik tetejéről és egyéb magaslatokról figyelték az eseményeket. Mindenki látni akarta Amerika két legjobb lovát. Közel 40 millióan otthonról hallgatták a verseny rádiós közvetítését, melyet a híres Clem McCarthy közvetített.

A verseny elején Seabiscuit szerzett vezetést, majd felváltva vezettek, kettejük különbsége néha csak egy orrhossz volt. Végül Seabiscuit fej fej mellett haladt War Admiral-lel. Woolf ekkor elérkezettnek vélte az időt a vezetés megszerzésére, ösztökélni kezdte a mént.  Seabiscuit ekkor lehagyta War Admiralt és végül hihetetlen eredmény született: Seabiscuit négy teljes hosszal győzött. Ez nem csak Seabiscuit egyik legnagyobb győzelme volt, de George Woolf pályafutásának csúcspontja is.

Végre kiérdemelte az Év Lova címet. Annyira népszerű lett, hogy róla írtak a leggyakrabban az újságok, megelőzve még Roosevelt elnököt és Adolf Hitlert is. Seabiscuitet a kritikusok a telivérek királyának nevezték.

 

 

Hat hét múlva azonban úgy látszott, hogy a fényes karriernek vége. 1939. február 14.-én egy versenyen a kanyarban megbotlott, előrezuhant és ínszalagszakadást szenvedett. Egy versenyló legértékesebb testrésze kétségtelenül a lába. Howard és Smith elkeseredtek. Az állatorvos lesújtó véleménnyel volt a ménről: Seabiscuit soha többé nem lesz képes rendesen futni. Smith és Howard azonban erősködött, hogy kell neki adni még egy esélyt. Hosszú pihenőre küldték a hírességet a Ridgewood Ranch-ra. Pollard, aki szintén gyógyulófélben volt, áprilisban meglátogatta szeretett lovát. Pollard sem épült fel teljesen, élete végéig sántított.  Az egész nyarat lábadozással töltötték. Pollard-nak erőt adott az állat kitartása. Egyre hosszabb sétákra mentek, szeptemberben már 5 mérföldet gyalogoltak. Lassan mindketten felépültek.

1940. március 2.-án a hétéves Seabiscuitet merész tulajdonosa benevezte utolsó versenyére. Úgy döntöttek, hogy harmadszor is rajthoz állítják a Santa Anita Handicap-en.

Pollard ragaszkodott hozzá, hogy ő versenyezzen Seabiscuit-en. Már négy órával a verseny előtt a pályán volt.

A versenyen nem volt könnyű dolguk. A fiatalabb lovakkal futó Seabiscuit-et a korláthoz szorították elzárva ezzel az útvonalat az előzéshez. Végül egy szabadon hagyott résen előretört. Maga mögött hagyta a nagy esélyest, Kayak II.-t. Egyre csak gyorsult és végigsöpörve a pályán végre egyértelműen nyerte a derbyt 70.000 néző szeme láttára. Howard és Smith fejet hajtottak Seabiscuit előtt, aki súlyos sérülése után is győzni tudott.

 

Ez méltó befejezése volt egy külsőleg nem túl megnyerő, göcsörtös lábú, de világhírű versenyló csodálatos pályafutásának. Seabiscuit a Santa Anita Parkban a második legjobb országos időt futotta.

A hat éves versenyszezon során 89 alkalommal indult, 33-szor győzött, 61-szer helyezést ért el (többet nyert pályafutása végén), 16 pályarekordot döntött és 437730 dollárt hozott tulajdonosának. Egyik futama miatt Roosevelt elnök még egy kabinetülést is lemondott.

Seabiscuit „nyugdíjba ment” a Ridgewood Ranch-ra. Napjait Charles Howard marháinak terelésével töltötte a hajdani legendássá vált telivér. Élete során 108 utódja született, közülük a két legkiemelkedőbb Sea Swallow és Sea Sovereign nevű csikói voltak. 1947. május 17.-én Seabiscuit váratlanul szívrohamot kapott és kimúlt. Csupán 14 évet élt. Titokban temették el a ranchon, sírhelyét csak egy öreg tölgyfa jelzi, melynek tövében gyakran legelészett. A sír pontos helyét csak Howard legközelebbi rokonai ismerik. Két évvel a halála után Seabiscuit története címmel film is készült a versenylóról, de azt már korántsem övezte akkora figyelem. A csoda szertefoszlani látszott, s a történészek igyekeztek a helyén kezelni a ló sikersztoriját, mondván, Seabiscuit nem hódította el a legrangosabb versenysorozatnak tartott Tripla Koronát, ráadásul sok nagy múltú keleti futamot sem tudott megnyerni.

 

John Pollard is a ranchon dolgozott, de Seabiscuit nélkül nem volt jó formában. Tovább versenyzett, míg egy sérülés végleg véget vetett ennek. Utolsó éveiben sem maradt távol a szenvedélyétől, versenypályákon dolgozott. 1981-ben hunyt el.

George Woolf élete legnagyobb sikereit Seabiscuit-tel érte el. 1938-ban a Hollywood Golden Cup versenyen 14 hosszal győzött és még abban az évben megverte War Admiralt, valamint legyőzte párharcban a híres zenész, Bing Crosby legjobb lovát, Ligarotit is. 1942-44-ben George Woolf volt a nemzet egyik legjobb zsokéja. 1946-ban egy végzetes esés okozta a halálát. A George Woolf Memorial Jockey Award díj azoknak a kitüntetett zsokéknak jár, akik rendkívüli eredményeket érnek el.

Seabiscuit nagy ellenfele, War Admiral 1959-ben pusztult el és apja mellé temették.

2003-ban Gary Ross filmet készített Seabiscuit életéről, melynek magyar címe: Vágta. A filmben Jeff Bridges alakítja Charles Howardot, Chris Cooper Tom Smith-t és Tobey Maguire a zsoké Pollard-ot. A film gyönyörűen fényképezett, megható alkotás, hitelesen bemutatva a történetet.

Seabiscuit kétségtelenül az amerikai lóversenyzés egyik legeredményesebb telivérje volt, sőt a világ legjobb versenylovai közt is helyet kapott. Annak ellenére, hogy nem kezdte fényesen karrierjét, később bámulatos teljesítményt nyújtott. Valahányszor rossz formában volt, esélyt adtak neki. Seabiscuit nemcsak a körülötte élők kedvence volt, hanem a nemzet hősévé is vált. Ahogyan neki is mindig esélyt adtak, úgy adott reményt és kitartást az embereknek egy depresszióval és kétségbeeséssel terhes időszakban. Általa a nép is rájött, hogy a katasztrófából is ki lehet törni. Seabiscuit még ma is hősként él sok amerikai szívében. Csodálatos karrierje, de főleg az, hogy vigaszt nyújtott egy egész nemzetnek, soha sem fog feledésbe merülni.

 

 

 

Források:

A hőssé vált versenyló dokumentumfilm

http://mult-kor.hu/20100426_docogosen_indult_a_legendas_versenylo_palyafutasa

 

 

 

 

 

Még nincs hozzászólás.
 
BlogPlusz
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Dr. Temesi Géza: A denevérek nem repülnek?
 
Chat
Kedves kérdezők! A hosszú eszmecseréket inkább emailen vagy Skypon vitassuk meg, ne itt! Persze nyugodtan kérdezhettek itt is, főleg ha csak 1-2 sürgős kérdésetek van.
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Terráriumi állat linkek
 
Más állat linkek
 
A nap vicce

A nap vicce

 

 
Statisztika
Indulás: 2012-06-09
 
Időjárás
 
G-mail belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Óra
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre