Rövidszőrűek:
Cheetoh: ezt a fajtát 2001-ben hozta létre egy tenyésztő a bengáli és az ocicat fajtákat keresztezve. A bengáli vonalnak köszönhetően a fajta vérében vadmacska vér is kering az ásziai leopárdmacska révén. A cheetoh nevéből eredően egy gepárdra emlékeztető, hosszú lábú, karcsú de izmos testű, pöttyös, vagy rozettás bundájú macska. Vad külseje ellenére barátságos és intelligens állat, kiváló családi macska, gyerekes családokban is tartható. A kandúrok sem agresszívak, a hiúzhoz hasonlóan részt vesznek a kölykök nevelésében. Jól kezelhető, tanulékony macska. Amerikában is új fajnak számít, egy példány ára kb. 800 dollár.
Toyger: ez a fajta tigrisszerű külsővel rendelkezik. Judy Sugden bengáli macskákból és házimacskákból hozta létre a fajtát az 1980-as években Amerikában, bár teljes értékű fajtának csak 2007-ben ismerték el. Mérete megegyezik egy normális házimacskáéval, bár csontozata erősebb és vastagabb. Nagyobb csonttömeges miatt több kálciumra van szüksége, mint a többi fajtának. Átlagosan 3-6kg súlyúak. A testén tigrisre emlékeztető sötét foltok vannak. Minél több csík van rajta és minél tigrisszerűbb, annál kívánatosabb. Szelíd fajta, jó választás gyerekek mellé is. Kutyaszerű természete van, szereti apportírozni a játékait és néhány egyed a víztől sem fél. Sajnos nehezen beszerezhető az egész világon és nagyon drága, egy kölyök ára 1500-5000 dollár között mozog.
Serengeti: 1994-ben tenyésztette ki Karen Sausman a szerválhoz hasonló, vad külsejű fajtát bengáli és keleti rövidszőrű pároztatásával. Nagyon ritka fajta, 16 tenyészt közel 900 egyede ismert. Barátságos, játékos, beszédes és aktív macska. Néhány egyed hajlamos a vese és húgyhólyag kövesedésére, de ezt leszámítva egészséges fajta.
Sokoke: A sokoke egy háziasított fajta, melynek ősei a kenyai Arabuko Sokoke erdőből származnak. Az 1980-as években egy Watamu nevű kisvárosban élt Jeni Slater és férje, David, a Sokoke erdő közelében. Az egyik nap egy alomnyi kiscicát találtak a kertjükben. Valószínűleg egy kis testű vadmacska elhagyta kölykeit. Jeni úgy döntött, hogy két kiscicát hazavisz, egy kandúrt és egy nőstényt. Felnevelte a kölyköket, akik beilleszkedtek a család életébe. Gazdájuk azonban észrevette, hogy macskái nem vadásznak madarakra, hanem rovarokat esznek. Egy nap azt mondta neki az állatorvos, hogy az Arabuko Sokoke erdőben többször találkozott már ilyen macskákkal, de eddig még nem sikerült befognia egy példányt sem. Azt is elmondta, hogy a helyiek ezeket a macskákat „Khandzono”-nak nevezik, míg a házimacskákat „Paka”-nak hívják Kenyában. Jeni arra az elhatározásra jutott, hogy tenyészteni fogja ezt a szép fajtát. Afrikai rövidszőrű macska néven kísérleti macskafajtaként bejegyezték 1983-ban. Hivatalos bejegyzést a FIFé-nél 1992-ben kapott. Az egyik probléma az, hogy több olyan példány van, amely nem termékeny. A lelkes tenyésztők kicsi, de elkötelezett csoportja Dániában, Európa többi országában, és az USA-ban is megpróbálják fenntartani a sokoke fajtát. Közepesen nagy testű macska. Nagyon izmos, de elegáns megjelenésű. Mellkasa jól fejlett, hangsúlyos. Hosszú, vékony lábai, kicsi, ovális mancsai vannak. A hátsó lábai valamivel hosszabbak, mint a mellsők. A vége felé keskenyedő, közepes hosszúságú farka van. Erős, nehéz csontozata miatt meglehetősen súlyos a méreteihez képest. A sokoke tenyésztése csak klasszikus/foltos cirmos mintázattal elfogadható. Az alapszín a szürkétől a meleg barnáig változó, a minta fekete, melynek szőrszálai többé-kevésbé spriccelt cirmos mintázatúak, ezzel egyedi mintázatot adva.
Mivel a sokoke vadmacska ősökkel rendelkezik, így kevésbé bújós és szeretetre vágyó, mint a többi fajta. Mindig megőrzi függetlenségét és méltóságát, büszke természetű. Intelligens, szereti a játékot, nagyon aktív. Szereti a természetes környezetet, ezért fontos, hogy biztosítani tudjuk számára a szabadban való tartózkodást. Bár viszonylag társaságkedvelő, inkább azoknak ajánlott ez a fajta, akik nem ölben alvó, csendes macskát szeretnének maguknak.
Ausztrál köd: 1976-ban jelent meg. A burmai, az abesszin és a rövidszőrű házimacska keveréke. Teste közepes méretű és hosszúság, izmos, csak rövidszőrű lehet. Az áll erős, a profil kerek. A lábaknak erősnek és izmosnak kell lenniük, a mancsok oválisak. A farok hosszú, tőben vastag, minimálisan keskenyedik. A szőre rövid, fényes és rugalmas, az aljszőrzettel együtt. Színváltozatok: gazdag és meleg rőt tónus jelentkezik az orron, az arccsonton és a füleken, még a leghalványabb színeknél is. A végső szín 2 éves kor körül alakul ki. A mintázat pettyes és márvány. Bármilyen korú gyermek mellett tartható, ritkán karmol. A burma és az abesszin vérnek köszönhetően beszédes, aktív és játékos fajta.
Hosszúszőrűek:
Chantilly: eredetileg Tiffany-nek hívták, de mivel Európában már létezett egy ilyen nevű új fajta, ezért átnevezték chantilly-re. A fajta pontos eredete nem ismert, de sokan új gondolják, hogy a hosszúszőrű abesszinból és a barna havanna macskából alakult ki. A fajtáról sokáig azt hitték, kihalt, de 1967-ben New Yorkban feltűnt két egyed és az összes ma élő példány erre a párra vezethető vissza. Ovális szemei, legtöbbször barna vagy csokoládészínű bundája van. Érdekessége, hogy madárszerű, csicsergésre hasonlító hangokat képes kiadni. Kiváló családi kedvenc, akivel folyamatosan foglalkozni kell. Ha a macska unatkozik, túlzásba viheti a mosakodást, és gyönyörű bundája kihullhat, ezért ügyelni kell, hogy mindig kössük le állatunk figyelmét.
Napoleon: 1996-ban Joe Smith tenyésztette ki a munchkin és a perzsa keresztezésével és nevezte el a kis növéséről ismert Bonaparte Napoleonról. Létezik rövidszőrű változata is, de a legtöbb egyed a perzsa ősöknek köszönhetően hosszúszőrű. A perzsával ellentétben azonban a napoleon macskának nem nyomott az orra, ezért nem könnyezik és nincsenek légzési problémái. A tacskószerű, rövid lábai miatt lehetnek egészségügyi problémái: a törpenövés miatt felléphet szívbetegség, gerincferdülés, púposság és a mellkasi fejlődési rendellenességek és ugyanolyan jó ugró, mint a normális lábhosszúságú macskák. Minden színben előfordulhat. Kedves, érdeklődő személyiség. A mellső lábai rövidebbek a hosszúaknál.
Nebelung: hosszúszőrű orosz kék macskaként ismert, de 1984 augusztusában bebizonyosodott, hogy nem ettől a fajtától származik. Egy rövid szőrű, fekete, nem fajtatiszta anyától és egy orosz kékhez hasonló apától a coloradoi Denverben született egy hím, melynek egyedüliként az alomban hosszú szőre volt. Ezt a kölyköt Cora Cobb vette magához és Wagner Nibelung-beli hőse után Siegfriednek nevezte el. Öt hónap elteltével újabb kölykök születtek ugyanattól az orosz kékhez hasonló hímtől és az alomban szintén lett egy hosszúszőrű nőstény, akit Cora Cobb ugyanúgy magáhozvett, és Brunhildének nevezett el. Majd megszülettek Siegfried és Brunhilde első közös utódai, akik Siegfried felépítését és Brunhilde gyönyörű, csillogó bundáját örökölték. Cora Cobb elkezdte a tenyésztési programot és elkészítette az első fajtastandardot. Közepes termetű macska, átlagosan 4-5 kg súlyú. Játékos, szórakoztató egyéniség. Idegenek előtt félénk és bátortalan, sokszor a gyerekekkel is távolságtartó.
Szőrtelenek:
Minskin: valóságos minimacska, a felnőtt példány is akár fele akkora lehet, mint egy rendes méretű macska. Boston környékéről származik a 80-as évekből, a munchkin, a sphinx és a devon rex fajták keresztezésével hozták létre. A TICA-nál 2005 óta elfogadott fajta. Mint minden szőrtelen fajtát, a minskint is heti rendszerességgel kell fürdetni, mivel szőr híjján nem igazán mosakszik és a bőrén felgyülemlik az olaj és a szennyeződéseket is könnyen felszedi.Ügyeljünk az érzékeny bőrre, mely a napon könnyen leéghet, télen pedig könnyen megfázhat. Kizárólag szobamacska legyen!
Donskoy: 1987-ben Oroszországban, a Don-folyó partján egy nő talált egy kiscicát, melyek gyerekek kínóztak. A nő kimentette a kaismacskát és hazavitte, ám az állat amúgy sem dús szőre nemsokkal később kihullott, amit az átélt traumának tulajdonított a nő. Amikor a cicusnak saját kicsinyei lettek, azok teljesen szőrtelenek volta, vagy nemsokára kihullot a szőrük. Ekkor tenyésztők kezdték az új fajtát kialakítani. Eredetileg Don sphinx volt a fajta neve, később változtatták donskoyra. A sphinxhez hasonlóan az állat teste csupasz, vagy csak minimális mennyiségű szőr található rajta. Érdekessége, hogy lábai közt úszóhártyaszerű képlet található. Minél ráncosabb a bőre, annál jobb. Jó családi házikedvenc, jól kijön emberrel és más állatokkal egyaránt.
Dwelf: angol neve a dwarf, azaz a törpe és az elf, vagyis a manó szavakból ered utalva az állat szokatlan külsejére. A munchkinból, az amerikai hullámos szőrűből és a sphinxből alakították ki a fajtastandardot. Kistestű macska, egy átlagos macska felére nőhet. Mellső lábai rövidebbek a munchkin felmenőkre visszavezethetően. A tenyésztők és egyesületek köráben éles etikai vitákat váltott ki ez a fajta, mivel sok egészségügyi problémája lehet a gerincbántalmaktól a szívbetegségekig, de a leggyakrabban csontrendszeri elváltozásokkal rendelkezhet. Csak megbízható tenyésztőtől vásároljunk.
Göndör szőrűek, tacskólábúak, kurtafarkúak és görbefülűek:
Lambkin: talán a legritkább fajta a világon, csupán pár tucat létezik belőle. Nem minden egyesület ismeri el önálló fajtának. A göndör szőrű selkirk rex és a munchkin keresztezésével jött létre. Bundája göndör, farka hosszú, teste nyúlánk rövid lábakkal. Tényleg olyan, mint a nevében szereplő „kisbárány”. Genetikai problémái lehetnek. Nyugodt természetű, családcentrikus.
Munchkin: már az 1940-es években is dokumentáltak szokatlanul rövidlábú macskákat. A munchkin tudatos kialakulása 1983-ban kezdődött, amikor Sandra Hochenedel 2 kismacskát talált az utcán. Hazavitte őket, az egyiket megtartotta és mikor kölykei születtek, azok rövidlábúak voltak. A tacskószerűen hosszú test és rövid lábak a munchkin ismertetőjegyei. A mellső lábai a hátsóknál is rövidebbek, ennek ellenére semmiben nem akadályozza a törpenövés. Létezik rövid és hosszú bundában is. Átlagos alkatú, 3-5 kg súlyú. Bármilyen színváltozat megengedett. Később több új fajta kialakításánál használták a munchkint. Kedves természetű, játékos állat. Hajlamos lehet genetikai eredetű betegségekre és csontbántalmakra, ezért csak jó nevű tenyésztőtől vásároljunk.
Kuril szigeti csonkafarkú: a Kuril szigetekről származik. Létezhet rövid és hosszúszőrű változata is. Eredetileg rövidszőrű volt és egy kb. 200 évvel ezelőtt megjelent természetes mutáció által létrejött fajta, melyet macskatenyésztők vettek a „szárnyaik alá”. 1994-ben ismerték el önálló fajtának. Rövid farka pompomszerű, picit hosszabb hátsó lábakkal, mint mellsőkkel. Teste robosztus és izmos. Minden szín megengedett kivéve a colorpoint. A három leggyakoribb szín a cirmos, a vörös és a kék.
Amerikai görbefülű: a fülek félholdszerű kunkorodása egy spontán mutáció révén jött létre. A fül görbülését okozó mutációt egy domináns gén okozza, amely egy szülő révén is továbbörökíthető. Méret: közepes; súly: 3-5 kg. Karcsú, kiegyensúlyozott testfelépítésű. A fajta megkülönböztető jegye az egyedülálló görbe fül. Az amerikai görbe fülű macska kiegyensúlyozott személyiség, jó természetű. Csintalan, játékos, kellemes társ, csak ritkán " szólal meg". Barátságos, kedves, szerető jószág, gazdájához ragaszkodik. Jól megfér más macskákkal. kutyákkal és szereti a gyerekeket. Az amerikai görbe fülű macska igen aktív és sok mozgásra van szüksége, így egy zárt kert a legmegfelelőbb számára.
Források:
Cats 101 (101 Kiscica) c. műsor az Animal Planeten
Esther Verhoef: Nagy macska enciklopédia c. könyv
A Macska magazin néhány száma
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum