A következő cikk a legnagyszerűbb magyar versenylóról, sőt a világ egyik legjobb lováról, Kincsemről szól.

A lóversenyzésről

A lovak gyorsaságának összemérése minden bizonnyal egyidős a lóhasználattal. Versenyzésre a leggyorsabb lovakat igyekeztek kiválasztani és ezek utódaiból még jobb versenylovakat nevelni. Angliában a 17. században királyi rendelet nyomán a helyi vegyes származású és küllemű lóállományt keleti (arab, török, berber) lovakkal kezdték keresztezni. Így egy acélos szervezetű, tetszetős küllemű és nagyon gyors, versenyzésre tökéletesen alkalmas lófajta alakult ki: az angol telivér. Az 1750-ben Angliában megalakult Jockey Club a korábban spontán szerveződő lóversenyeket szabályozott és szervezett kereket közé fogta össze. Ettől az időponttól számítjuk a modern lóversenyzés kezdetét. 

Az angol mintájú lóversenyzést Magyarországon gróf Széchényi István és báró Wesselényi Miklós honosította meg. A mai, klasszikus lóversenyzés Angliából származik, a legfontosabb versenyfajta a derby. Az első derbyt 1780-ban rendezték. A név onnan ered, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki a 3 éves mének és kancák számára. A névadást fej vagy írás döntötte Derby javára, így neve halhatatlanná vált.

A Jockey Club az 1750-es évektől irányítja a versenyeket, első külföldi tagja gróf Batthyányi Gusztáv, akinek Galopin nevű lova nyerte az 1850 évi derbyt.

A Magyarországon meghonosított lóversenyzés a 19. század elején szinte kizárólag Angliából hozott telivérekkel indult, majd a század második felében elkezdődött a hazai tenyésztés is.

A galopp- és ügetőversenyek legjobbjai közé tartoznak az angol telivérek. Ezeket a nemes külsejű, szélsebes és erős lovakat a világ minden részén tenyésztik. Magyarországon számos angol telivér ért el kimagasló eredményeket a 19. és 20. században.

Európa lótenyésztésében a 17-18. században a spanyol lovakat használták nemesítő fajtaként. Ezt a szerepet a 19. század elején az arab, majd az angol telivér vette át. Magyarországon mindkét fajtát módszeresen, egymásra épülő módon használták a lótenyésztésben. Az arab lovak tenyésztési bázisa a Bábolnai M. Királyi Állami Ménes, az angol telivéré a Kisbéri M. Kir. Állami Ménes volt. A Mezőhegyesi M. Kir. Állami Ménesben nem folytattak angol telivértenyésztést, de az angol telivér mének meghatározó szerepet játszottak a Mezőhegyesen kitenyésztett fajták – a nóniusz, a gidrán, és a mezőhegyesi félvér (mai nevén furioso – North Star fajta) – kialakulásában.

Magyarországon a köztenyésztésben a gyenge minőségű, heterogén kancaállomány nemesítésének klasszikus receptje szerint első lépésben az arab telivér ménekkel egységessé tették az állományt. A következő fázisban kifogástalan küllemű, angol félvér ménekkel megfelelő csontozatú és testtömegű állományt hoztak létre. A befejező fázisban angol telivér méneket használtak a tetszetős küllem és a nemesség elérése érdekében. 1962-ben a magyar lótenyésztés nagy átszervezése következtében a legjelentősebb angol telivér ménesek (Kisbér, Dióspuszta, Kerteskő) a Bábolnai Állami Gazdasághoz kerültek. A rendszerváltásig a Bábolnai Állami Gazdaság (később Mezőgazdasági Kombinát) volt a legjelentősebb angol telivér tenyésztő Magyarországon. A második világháború után a lovassportban és a sportlótenyésztésben kapott jelentős szerepet az angol telivér fajta. 

A lóversenyzés az eurázsiai puszták lovas népeinél ősidők óta népszerű volt. Ennek nyomai a magyar néphagyományban, pl. a pünkösdi királyválasztásban a 19. századig megtalálhatók. Az angol mintára szervezett, modern lóversenyek hazai története az 1800-as évek elején kezdődött. Az első (nem hivatalos) futtatásokra Hunyadi József ürményi birtokán 1814 és 1820 között évente 1-2 alkalommal került sor. Pesten az első lóversenyt 1827-ben rendezték meg. A hazai lóversenyzés a kiegyezés és az első világháború közötti „boldog békeidőkben” élte fénykorát. Az Osztrák-Magyar Monarchia egy „közös” derby volt, amit Bécsben futottak. A Monarchia felbomlása után minden utódállam saját derbyt alapított. Ez az oka annak, hogy Magyar Derby csak 1921 óta létezik. Az első világháború veszteségei után a magyar lóversenyélet hamar felvirágzott.  

Az angol mintájú lóversenyzést Magyarországon gróf Széchényi István és báró Wesselényi Miklós honosította meg. A mai, klasszikus lóversenyzés Angliából származik, a legfontosabb versenyfajta a derby. Az első derbyt 1780-ban rendezték. A név onnan ered, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki a 3 éves mének és kancák számára. A névadást fej vagy írás döntötte Derby javára, így neve halhatatlanná vált.

A Jockey Club az 1750-es évektől irányítja a versenyeket, első külföldi tagja gróf Batthyányi Gusztáv, akinek Galopin nevű lova nyerte az 1850. évi derbyt.

A Magyarországon meghonosított lóversenyzés a 19. század elején szinte kizárólag Angliából hozott telivérekkel indult, majd a század második felében elkezdődött a hazai tenyésztés is.

A galopp és ügetőversenyek legjobbjai közé tartoznak az angol telivérek. Ezeket a nemes külsejű, szélsebes és erős lovakat a világ minden részén tenyésztik. Magyarországon számos angol telivér ért el kimagasló eredményeket a 19. és 20. században.

 

Kincsem (1874-1887)

Magyarország és a világ legjobb lova kétségkívül a veretlen Kincsem. 2 és 5 éves kora között négy teljes szezon mentén Európa legjobbjaival nézett szembe, 54 versenyen vett részt és mindet megnyerte. Ez olyan világcsúcs, amit soha senki nem tudott megdönteni. Kincsem a legtöbb versenyt nyerő veretlen ló a világon. Bár egyik utódja sem érte el ősanyja kimagasló eredményeit, de megbecsülést szereztek a kiváló vérvonalnak szerte a világon. Ennek köszönhetően számos, nagy versenymúlttal rendelkező országban neveztek el róla versenyeket, olyan országokba is, ahol a csodakanca élete során meg sem fordult. Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak, a sötét májsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.

Apja Cambuscan import angol telivér mén, (született 1861-ben Newminster és Arrow csikójaként) akit 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a Kisbéri Ménes számára vérfrissítés céljából. Francis Cavaliero spanyol nemesi származású, de angol születésű igazi világpolgár volt. Angol nyelvtanárként dolgozott a Monarchiában (Rudolf tónörökös nyelvtanára is volt), de mint lovas, idomár és kiváló telivérszakértő lett híres. 1866-1882-ig az Osztrák Jockey Club versenytitkára volt. A kisbéri ménes az ő tanácsára vette meg fedezőménnek Cambuscant.

Kincsem anyja, Waternymph, az ozorai Eszterházy-ménes neveltje (született 1860-ban Cotswold és The Mermaid csikójaként). 1873-ban vitték Kisbérre tenyésztésre. Kincsem születése egy véletlennek köszönhető, mivel Waternympet először nem Cambuscannak, hanem egy másik ménnek, Ostreggernek nézték ki, végül egy tévedés folytán mégis Cambuscan fedezte be. Waternymph következő csikója már Ostreggertől született, és ez a csikó második helyezést ért el a Német Derbyn. William Benson a következő leírást adta Kincsem anyjáról: "Waternymph nagy, magas kanca volt, nemes fejjel, jó hosszúra, nyúló marral, rézsútos lapockával, térdkalácsa termetéhez kicsi, első lábai, inai, csüdje, és körme kifogásta­lan állásúak. Háta hosszúkás, kötése nem a legjobb, hátsó része szabályos, csánkja és a többi részei jók, bordái inkább laposak, mellkasa és mélysége ritkaság számba menő, természete igen jó, de húst nem szedett magára. Akár munkában, akár pihenve, mindig finnyás, étvágytalan lévén, rossz kinézésűnek tetszett, de mindennek dacára izmok borították. Evésre csakis a zabjába kevert kenyér, sárgarépa és zöldtakarmánnyal felváltva lehetett rábírni. Beteg soha sem volt, lábai sem adtak soha aggodalomra okot. Úgy a kemény, mint a puha pályát egyaránt győzte, egészségesen került a ménesbe. Rossz ügető akciója, de jó gallopja volt." A csodakanca anyja huszonkétszer futott, hétszer győzött, hétszer volt második, kétszer harmadik, 10,0073 1/3 forintot és 500 aranyat nyert tulajdonosának. Második lánya volt Kincsem. A Nemzeti Díjat nyerő Waternymph különös ló volt: csak úgy lehetett rávenni az evésre, ha takarmányába répát és egyéb zöldtakarmányt kevertek.

 

Kincsem 1874. március 17.- én született Tápiószentmártonban, egyes források szerint Kisbéren. A legutóbbi időkig úgy tudtuk, hogy Kincsem gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, de az újabb kutatások születése helyét már Kisbérre teszik. Hesp Róbert dédunokájának, Hesp József kutatásai azonban szintén azt bizonyítják, hogy Kincsem Tápiószentmártonban született.

Tulajdonosa Blaskovich Ernő, trénere az Angliából hazatelepült Hesp Róbert volt. Hesp Róbert egy farmer fia volt Slinsby-ből, a Yorkshire-i grófságból. Job Marsdennél, a nagyhírű trénernél tanult Maltonban. Fiatalkorában került Magyarországra és itt a híres fóti, majd csákói falkavadászatokon dolgozott. 1868-ban Lepsényben kapott állást, itt kezdte a galopplovak idomítását. 1875 elején saját idomítótelepet nyitott Gödön. 1875 őszén megjött Kincsem és ez Hesp nevét felejthetetlenné tette a turf történetében. Hatalmas szerepe volt abban, hogy Kincsem 4 éves versenyzői pályafutása alatt soha nem betegedett meg, és mindvégig versenyképes állapotban maradt. Ő és egész családja tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, ami ritkaságnak számított az angol trénerek és zsokék között. Annyira elmagyarosodott, hogy új szokásai miatt angol kollégái „Bob csárdásnak” nevezték el.

William Benson ezt írja Kincsemről: "Kincsem Kisbéren elletett, (a Ménesben, ahol az apja Cambuscan fedezett és lakott) s első éveiről nem sokat tudok. Csak mint 3 évest láttam a pesti pályán futni. Feje nem volt olyan nemes, mint az anyjáé, marja magas, háta és kötése igen jók voltak, mondhatni, hogy egészben véve tökéletes volt. Inkább nagyanyjára (The Mermaid) ütött, hatalmasabb volt anyjánál, de egy kissé durvább.
Midőn a start felé ügetett, mindenkit meglepett ugrásaival. Csendes menéskor lomhának tűnt, midőn sebesen vágtatott, úgy tűnt fel, mintha a többi ló megállt volna egy helyben. Versenyeit játszva nyerte. Színe nem volt szép sárga. Sok utazása alatt teljesen nyugod­tan viselkedett s abrakja elfogyasztása után 3-4 órát pihenéssel töltött minden alkalommal, nem törődve a körülötte történendőkkel."

Kincsem onnan kapta a nevét, hogy a tápiószentmártoni versenypályán az összes évjárattársát legyőzte és valóságos kincse lett tulajdonosának. Ennek ellenére Blaskovich Ernőnek nem tetszett az egyéves csikó nyakigláb termete és nagy csontozata, nem várt tőle sokat. A fáma szerint Blaskovich két részre osztotta csikóit 1875-ben, végül eladásra kínálta őket. Lónyai gróf és Orczy báró 6 lovat megvettek, de a számukra nem túl tetszetős külsejű Kincsem nem kellett senkinek.

A kanca karrierje 1876-ban kezdődött, két évesen. Ebben az évben összesen tíz versenyen vett részt. Június 21.-én futott először a berlini Criteriumban, ahol három ellenfelét négy hosszal verte. Élete során végigutazta zakatoló vonaton egész Európát. Legnagyobb győzelmeit Magyarországon (soproni Polgár Díj), Ausztriában (bécsi Klaudrubi Díj), Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. Június 21. és október 29. között versenyzett és nyert Prágában (Klaudrubi Díj), Hamburgban (másfél hosszal nyert), Doberanban, Hannoverben (egy hosszal nyert), Frankfurtban (10 hosszal nyert), Baden-Badenben, és Budapesten.

A Baden-badeni versenye előtt halálra rémítette gazdáit, mivel nem volt hajlandó inni semmilyen vízből sem. Hoztak neki vizet az összes környékbeli településről, a Rajnából, forrásokból, de hiába. Végül egyik másnapi ellenfelének tulajdonosa, Reeves megemlítette, hogy van a közelben egy beomlott kút, melynek vizét lovai szívesen isszák. Kincsemnek hoztak egy vödörrel és ezt már azonnal felszürcsölte. Senki nem értette a dolgot, végül hűséges gondozójuk, Franzl a homlokára csapott:- „Hát persze, épp olyan pocsolyaíze van, mint amit otthon, Gödön, az istállóudvar kútjából húzunk!”

Hesp Róbert ragaszkodott a Tápió menti zabhoz, Kincsem mindig ezt kapta takarmányként. Kincsemet kissé bogaras természetű lónak mondták. Legjobb barátja egy fekete-fehér nőstény kóbormacska volt. A cica minden versenyére elkísérte, mert nélküle a kanca nem volt hajlandó futni. Egyszer a Deauville-i kikötőben eltűnt a macska, az egész istállószemélyzet kétségbeesetten kereste, míg végül épp idejében, a verseny előtt meglelték. Hesp Róbert még jutalmat is felajánlott a cica megtalálójának, végül 2 napos keresés után előkerült a szökevény cica.

Egy másik alkalommal Hesp Róbernek rémülten újságolta az istállóvezető, hogy Kincsemnek valami baja van, mert nem hajlandó arrébb lépni. Kiderült, a ló rálépett társbérlőjére, egy nyúlra, és érezte, hogy valami mozog, ezért inkább mozdulatlanul végigállta három lábon az éjszakát.

Versenyei után tulajdonosa, Blaskovich Ernő a pályán sokszor egy kis bokrétával várta, amit homlokszíjába tűzött. Ezt Kincsem annyira megszokta, hogy amikor a győzelem után visszavezették, egyébként is mélyen hordott fejét még lejjebb hajtotta, mintegy követelve a virágot.

Három évesen tizenhét alkalommal indult versenyen. Győzött az Osztrák Derbyn, a bécsi Jockey Club Díjon és Császár Díjon, Pozsonyban a Trial Stakes versenyen, a Baden-Badeni Nagydíjon, ami a korszak egyik legmagasabb díjazású futama volt,  és a Budapesti Szt. Leger versenyen és Nemzeti Díjon. Tizenhét győzelmet aratott, ellenfelei mindennel próbálkoztak ellene, de hiába, Kincsem megállíthatatlan és legyőzhetetlen volt. A pozsonyi Trial Stakes, a pesti Nemzeti Díj és a Hazafi Díj után az Osztrák Derbyn a Baltazzi-fivérek akarták megveretni, hazahozatták Angliából hatalmas csődörüket, aki a 2000 Guiness-ben szoros negyedik lett. A ménnek még kabalából nem adtak nevet, s ez már Epsomban egyszer bevált, csupán a bécsi futam előestéjén kapta a Tallós nevet. A verseny tribünjén jelen volt Ferenc József, Erzsébet királyné, és Rudolf trónörökös is. A versenyen Kincsem 1400 méternél az élre tört és kenterbe verte Tallóst. 6 német verseny után egy hónap pihenőt kapott Gödön, majd október 2.-án futott először Magyarországon, Sopronban. Két hét múlva Pesten kilenc ellenfelet vert meg, ennyien soha többé nem álltak ki ellene. Fél hosszal legyőzte istállótársát, a szintén ígéretes Csalogányt is.

 

Négy évesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22.-én. Addigra 27 versenyen szerepelt vereség nélkül, abban az évben tizenötször állt starthoz. Nyert Budapesten az Első és Másodosztályú Állami Díjon, és a franciaországi Deauville-ben is (itt tűnt el a macska). Kincsem eljutott Angliába az augusztus 1.-jén rendezett Goodwood Cupra, de Newmarketben kólikás tüneteket mutatott. Hesp Róbert rájött, hogyan veheti rá a lovat, hogy igyon a meszes vízből: először felforralta, majd lehűtötte a vizet. Aztán járvány tört ki, elhullásokról is hírt kaptak, egyre több ellenfél adta fel. Az utolsó törlésnél nyolc ló maradt versenyben, mind nagy ellenfél, a kor legjobbjai. Ezután további lovak mondták le a versenyt, köztük talán a legnagyobb rivális, Petrarch, de a Charon nevű ló is lesántult, Norwich az előző versenyeken túlságosan kimerült, hogy rajthoz álljon, Chamant megfázott, a 4 éves francia Verneuil csánkja pedig öklömnyire dagadt, így csak ketten álltak ki Kincsem ellen. A versenyen jelen volt a walesi herceg, a bradfordi őrgróf, Spencer gróf, Batthyányi Elemér és Francis Cavaliero is, a kor legnagyobb lovas szakembere. Az egyenesbe érve Kincsem még 6 hosszal volt lemaradva, a magyarok elfojtott szívvel figyelték. Végül Kincsem zsokéja megsarkantyúzta lovát és végül az utolsó száz métereken elsöprő, 2 hosszas győzelmet arattak.

Másik nevezetes futása szeptember 9.-én Baden-Badenben történt. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Ezt a döntetlen eredményt Blaskovich annak tudta be, hogy zsokéja, Elijah Madden előző éjjel alaposan bepezsgőzött. Ezzel a kitűnő lóval tulajdonosa tízszer állt ki Kincsem ellen, most majdnem sikerült legyőznie. Blaskovich Ernő azonban nem fogadta el az eredményt, sőt orrhosszal Kincsemet látta győztesnek. Akkoriban az volt a szokás, hogy ha holtverseny alakul ki és az egyik tulajdonos nem akarja megfelezni a díjat, kérhették az újrafutást. Prince Giles The First jóval erősebb fizikai felépítésű mén volt, ráadásul Kincsem hat és fél kilóval nehezebb zsokét vitt. Ketten egyes források szerint nem sokkal az első verseny után lefutották a távot még egyszer, mivel Blaskovich tudta, ha a holtverseny után leállítja lovát, akkor jön ki rajta az igazi fáradtság. Ekkor már Kincsem egyértelműen, 6 hosszal megnyerte a 3200 méteres távot.

Október 22.-én a Budapesti Kanca-díjon csak fél hosszal nyerte a 2400 méteres távot, ami szokatlannak számított a fáradó Kincsemtől. A zsoké, Madden átszerződött a Baden-Badeni kritikák miatt a Baltazzi Arisztid-Springer Gusztáv pároshoz, végül Németországba került Hohenloke-Oehringen herceghez. Maddennel Kincsem 42 győzelmet aratott. Kincsem új zsokéja a vékony alkatú Wainwright lett, három utolsó versenyén pedig Busby lovagolta.

Kincsemet négy éves korára a távoli Kínában is ismerték. Ott is tudták, hogy van egy ló Magyaroroszágon, aki mindig fut és mindig nyer.

Öt évesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és harmadszor Baden-Badenben. Utolsó versenye a budapesti Kancadíj volt.

Kincsemet hat évesen is futtatni szerették volna, de a felkészülés során kiderült, hogy lábai nem egészségesek. 90 év múlva Fehér Dezső állatorvos állapította meg, hogy miért kellett Kincsemnek abbahagynia a versenyzést. Karrierjét egy pici csontelváltozás pecsételte meg. A csontvázát vizsgálva szembetűnő, hogy a szárcsonthoz a belső kapocscsontok tíz cm hosszan hozzánőttek, vagyis az összekötő rövid szalagok elcsontosodtak. Kincsem egy ménesbe került, új korszak kezdődött a számára, ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él.

Tápiószentmártoba küldték, ahol 5 csikót ellett. Először Verneuillel fedeztették, de Kincsem nem vemhesült.

 

Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben született egy Buccaneer nevű méntől. Buccaneert 1865-ben vásárolta meg a Magyar Királyi Állami Ménes fedezőménnek. Két évtized alatt 184 angol telivér és 544 félvér kancát fedeztt be, így kitűnő tulajdonságait az egész országban örökítette. Utódai 13 derbyt nyertek. Buccaneer Angliában 11 versenyt nyert és 1865/66-ban elsőszámű tenyészménnek számított. Többek között ő az apja a Kincsemmel egyidőben élt másik híres magyar versenylónak, Kisbérnek is, aki 1876-ban 5 hosszal megnyerte a legrangosabb angol versenyt, az Epsom Derbyt, majd a párizsi Grand Prix-n is első lett 3 perc 22 másodperces idővel. Ezt a kettős győzelmet előtte csak a francia Gladiateur teljesítette 1865-ben és 150 év alatt is csak 5 telivér érte el!

Kincsem első csikója,  Budagyöngye is sok győzelmet tudhatott magáénak, győzött például Hamburgban a Norddeutsches Derbyn. Nevét onnan kapta, hogy Kelenföldön született egy vagonban szilveszter éjszakáján. Blaskovich pedig a hűvösvölgyi Budagyöngyében köszöntötte az Új Évet, amikor értesült a kancacsikó világra jöttéről. Budagyöngye unokája, a gyönyörű, világos sörényű sárga mén, Beregvölgy, aki nemcsak tüneményes jelenség volt a pályán, hanem kiemelkedő képességű versenyló is, sok örömet szerzett tenyésztőjének, Blaskovichnak. Megajándékozta őt a harmadik osztrák Derby győzelmének dicsőségével és ő már a negyedik általa tenyésztett nemzedéket jelentette. Beregvölgy nyolc futásból hatszor győzött és kétszer volt második.

Budagyöngye

 

Következő csikója Buccaneertől Ollyan Nincs, egy másik pej kanca, aki szintén sikereket ért el a versenypályákon, Szent László Díjat és St. Legert nyert. 1884-ben nem született Kincsem-csikó, de 1885-ben Buccaneer és Kincsem harmadik csikója, Talpra Magyar is meglátta a napvilágot. Talpra Magyart nem versenyeztették, de kiváló apamén lett belőle, utódai között számos jó versenylovat találunk. Mindössze egy Asszonyságok Díjat nyert. Gyors, de szeszélyes és gyenge ellenállóképességű ló volt.

1886-ban Kincsemet egy másik ménnel, az Angliából hozatott Doncasterrel fedeztették, megérkezett Kincsőr. A fiatal sárga méncsikót is be akarták nevezni a Német Derbyre, de hirtelen halála megakadályozta abban, hogy fényes eredményeket érjen el. Kincsőr az 1889-es Osztrák Derbyn második lett, ígéretes csikónak tartották. A hamburgi verseny előtti napokban azonban kétségbeejtő állapotban találtak rá az istállóban, másnapra elpusztult. Egyesek mérgezésről beszéltek, de az igazság az, hogy már Németországba érkezésekor kólikás tüneteket mutatott, sokkal valószínűbb hogy ebbe pusztult bele. Az utolsó pillanatban nevezték be Uram-Bátyámot a Német Derbyre helyettesítő lónak, aki meg is nyerte a futamot. A csodakanca utolsó ivadéka Kincs volt, akinek szintén Doncaster volt az apja. Kincs 1887-ben született, tenyészkanca vált belőle. Egyik lánya, Napfény eredményes versenyló lett később.

Elgondolkodtató, hogy a két legkevesebb eredményt felmutató ivadék, Talpra Magyar és Kincs adták a következő generációban a legkiválóbb képességű versenylovakat. Talpra Magyar fia, a Tótleány nevű kancától született Tokio rendkívül szeszélyes, kiszámíthatatlan, de kivételesen jó versenyló volt. Nehezen kezelhető természete már kétéves korában kiütközött, munkában alig tűrt meg lovast a hátán. Második startjánál hosszakat vesztett nyugtalansága miatt, a távoszlopnál zsokéja ostorhoz nyúlt, erre kitört, majdnem keresztbefutott a pályán, először egészen a külső korlátig, de így is két hosszal győzött. Lovasa, Thomas Carlyle azzal szállt le róla, hogy ennél jobb kétéves lovon még sosem ült.

Kincs születése után Kincsem egészsége megromlott, bélgörcsök gyötörték. 1887. március 17.-én, tizenharmadik születésnapján múlt ki egy súlyos, kezeletlen kólikaroham következtében.  Idomárja, Hesp Róbert egy hónappal élte túl szeretett lovát, elszegényedve halt meg Bécsben.

A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben (Kincsem születésének centenáriumán) Polygamy, Kincsem 13. anyaági leszármazottja nyerte. Kincsem unokája, Miczi (Apja: Mindig – Anyja: Napfény) a legjobb Kincsemtől eredő versenyló, aki megnyerte a Király Díjat, az Osztrák és Magyar Kancadíjat, a Nemzeti Hazafi Díjat, és a Batthyányi-Hunyadi Díjat.  Miczi eredményeit Blaskovich Ernő sajnos már nem érte meg. A Kincsem-család 46 klasszikus, és 75 nagydíjnyerő ivadékot hozott, akik évszázadokig hirdették angol, francia, német, osztrák és más versenypályákon a csodakanca dicsőségét.

Kincsem korában a lóversenyek egészen más iramban zajlottak, mint ma. A lovak a verseny jelentős részében csak lassú vágtában haladtak, és gyakorlatilag csak az utolsó száz méterekben gyorsítottak fel nagy mértékben. Egyes szakértők megkockáztatják azt mondani, hogy ha Kincsemnek a mai versenyszabályoknak kellene megfelelnie, bizonyára legyőznék. Ennek ellenére nem szabad lebecsülni, így is páratlan teljesítményt nyújtott, kétségtelenül a korszak legjobb versenylova volt az egész világon.

Tápiószentmártonban a lovasparknak lett névadója Kincsem. Itt 1999. március 20-án nyílt meg a Kincsem Múzeum, melynek bejárata elõtt egy bronzból készült Kincsem szobor fogadja az ide érkezõket, ezzel a felirattal: "Vándor, aki itt jársz, állj meg egy percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen, az egykori Blaskovich birtokon." Kincsemet külföldön Hungarian Wonder, azaz Magyar Csoda néven ismerik. A telivértenyésztés szentélyének mondható angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig páratlan karrierjének dokumentumait. Már életében nevét viselte a fővárosi palota, nagydíjakat rendeznek a tiszteletére. A mai napig is a Guinness Rekordok könyvében egyedülálló világrekordjával "A legsikeresebb lóként" szerepeltetik. Csontváza 1952-ig az Állatorvosi Egyetemen volt kiállítva, ma a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumban látható. 1978-tól nevét viseli a fővárosi versenypálya, a Kincsem Park. Nevét a Budapestin kívül a bécsi és a Baden-Badeni versenypálya is felvette. Kincsem egyáltalán nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen a gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja.

Manapság sokan elfeledik Kincsem eredményeit. A mai galoppsport egészen más szabályokra épül, valószínű, hogy a mai versenyzőkkel nem tudná felvenni a versenyt. Egyes nemzetközi felméréseken, statisztikákon Kincsem csupán a harmincadik helyen, vagy még hátrébb szerepel, mivel viszonylag régen élt és az akkor versenyszabályok jócskán eltértek a maiaktól. A legtöbb statisztika és felmérés élén 20. századi lovak szerepelnek. Sokan elfelejtik azonban, hogy Kincsem toronymagasan az első a legtöbb versenyt nyerő veretlen galopplovak között az egész világon!

 

1904-ben a Sportman című tekintélyes angol szaklaptól egy olvasó megkérdezte, hogy Ormonde, Eclipse, Flying Fox és St. Simon közül melyik volt a világ legjobb lova, mire azt válaszolták, hogy Kincsem.

 

Források: http://www.tbheritage.com/

Farkasházy Tivadar: Overdose- a veretlen

Dr Hecker Walter: Híres versenylovaink

Myriam Baran: 100 legendás ló

Kincsem-Imperiál: Híres magyar versenylovak; a Magyar Mezőgazdasági Múzeum időszaki kiállítása

 

Vissza a bloghoz