A 18. században Franciaországban, Lozere megyében, Gévaudan tartományban rejtélyes halálesetek történtek. Három év alatt több mint száz gyilkosság történt, a bűnbaknak egy farkast kiáltottak ki. Tudósok és rejtélyvadászok évszázadok óta találgatják, hogy miféle állat volt képes ilyen vérengzést véghezvinni. Most ismerjük meg a gévaudani rém történetét!

 1764 júniusában kezdődtek a támadások, amikor egy parasztlányra rontott a félelmetes bestia. A marhacsorda, amelyre vigyázott, elüldözte a szörnyet és megvédte a lányt, aki egyike volt a kevés szerencsés túlélőknek. Az állatot a lány így írta le: vörös bundájú, farkasszerű pofája és bojtban végződő hosszú farka volt, mellkasán fehér csík látszódott. Az első hivatalos áldozat a 14 éves Jeanne Boulet volt., akit június 30.-án ölt meg a titokzatos ragadozó. Októberben két vadász vette célba az állatot, négyszer meg is lőtték, de a szörny nem pusztult el. Azt mondták, a bőréről egyszerűen lepattannak a golyók. Jean-Baptiste Duhamel kapitány emberei, aki több mint 60 hivatásos katonát küldött a rém után, szintén megsebesítették, de nem tudtak végezni vele. A támadások híre a királyi udvarba is eljutott, XV. Lajos király katonákat és hivatásos vadászokat küldött a rém után. Először egy Denneval nevű vadász érkezett Gévaudanba, ám a sikertelenségek után felhagyott a vadászattal. A király fegyverhordozójának,  Antoine de Beauterne-nek, aki nagy vadász hírében állt, sikerült kilőnie egy nagy farkast, amely közel 180 cm volt. Az állatot kitömték és a 20. század elejéig a Párizsi Természettudományi Múzeumban volt kiállítva. Azután a fenevad hónapokig nem ölt embert, majd újra lecsapott. 1769-ben zarándokok százai keresték fel a Notre Dame de Beaulieu templomot, akik mind hittek abban, hogy a szörnyet Isten küldte az emberekre. Ekkor egy vadász, Jean Chastel 300 emberrel és vadászkutyákkal hajtóvadászatot indított és végül 1767 június 19.-én három lövéssel sikerült leterítenie a fenevadat. Chastel ezüstgolyót használt, mivel a babonás lakosság úgy gondolta, hogy egy vérfarkas követi el a szörnyűségeket. A helybeliek szerint a szörny egy démon volt, mellyel csak az ezüstgolyó végzett. A vérfarkas elmélet alapja főként Abel Chevalley írótól származik, aki először jegyezte le, hogy ezüstgolyót használtak a szörny elejtéséhez. Az állatot számos alkalommal közelről meglőtték, mégsem sikerült leteríteni három év után sem. A rém legalább 113 áldozatot szedett és további 162 ember megtámadott és megsebesített. A túlélők igen változatos leírást adtak támadójukról, és sok részlet megegyezett.

Hogy pontosan milyen állat volt a gévaudani szörny, a mai napig a vita tárgyát képezi. Némelyek egyértelműen farkasnak írták le, melynek vörösen izzó szeme, vadkanszerű durva bundája, agárszerű pofája volt. Néhány gyerek szerint szökellve járt, egy rémült öregember szerint pedig kétlábon járt és nevetésszerű hangot hallatott, amikor  a tyúkólja körül ólálkodott. A  falusiak rettegését  az a gondolat is erősítette, amit egy hely pap ültetettel az emberek elméjében, miszerint a rém egyenesen Isten büntetése azok számára, akik Isten ellen való életet éltek.

Egyértelműen farkasra hasonlított, de jóval nagyobb volt annál. Azt megállapították, hogy a lény hímnemű és a gyomrában megtalálták utolsó áldozatának, egy kislánynak a maradványait. Nem sokkal később lelőttek egy szokatlanul nagy nőstényfarkast, amire azt mondták, nem lehet más, csakis a szörny párja. Mivel nagyon sokáig nem tudták lelőni, sokan arra gondoltak, hogy egy betanított, ember irányította állat lehetett a szörny. Sok szakértő vallja, hogy biztosan nem vadállat volt, mivel azok félnek az embertől. A teljes igazságot talán soha nem fogjuk megtudni. A szörnyeteget a királyi udvarba akarták vinni kitömetni, de a Versailles-ba tartó hosszú úton a tetem bomlásnak indult, ezért ismeretlen helyre temették. Azt is lehetségesnek tartották, hogy nem is állat, hanem egy találékony sorozatgyilkos garázdálkodik Gévaudan erdeiben, mivel több áldozatnak is hiányzott a feje és egy vadállat nem csonkít, hanem egyszerűen felfalja az áldozatát, több hulla azonban viszonylag érintetlen maradt. Voltak olyan holttestek is, melyeknek mintha elvágták volna a torkát, ami szintén inkább egy sorozatgyilkosra utal. A másik gyanús dolog, hogy a szörny kizárólag embereket támadott meg (többnyire nőket és gyerekeket), még akkor is, amikor haszonállatok, tyúkok, kecskék és marhák voltak a közelben.

Felmerültek egzotikus, akkoriban nem ismert állatfajták lehetősége is, például egy elszabadult oroszlán, esetleg hiéna. Az oroszlánt és az afrikai vadállatok nagy részét annak idején a parasztok egyáltalán nem ismerték. Jean Chastel készített egy rajzot az állatról, miután lelőtte és a kép egyértelműen egy csíkos hiénára emlékeztet. A hiánák 4 fajtája közül azonban csak a foltos hiéna aktív vadász, a csíkos hiéna kizárólag dögevő és félénk természetű. A gazdag arisztokraták akkoriban néha hozattak messzi tájakról különleges állatokat, melyeket a lakosság nem ismert, de azokból az évekből nem találtak arra utaló feljegyzést, hogy bármilyen vadállat elszökött, vagy elszabadult volna a magánállatkertekből vagy arisztokratáktól. Felmerült már medve, rozsomák, pávián, tigris lehetősége is, de ezek közül egyik sem felel meg azoknak az állításoknak, melyeket a szemtanúk és túlélők elmondtak. A felsorolt állatok közül ugyanis egyik sem tehén nagyságú. Egy elfogadható elmélet szerint a gévaudani rém egy kutya-farkas hibrid lehetett, mert azok jóval nagyobbak mind a kutyánál, mind a farkasnál, bundájuk sokszor csíkos, a farkuk is bojtos, valamint jól taníthatók és agresszív természetűek. Egyes szakértők még azt is megkockáztatják mondani, hogy a keverék állatnak az apja farkas, az anyja kutya volt. Néhányan azt állítják, hogy a vadállat valószínűleg valamilyen más hibrid volt, pl. tigris-oroszlán keveréke. A fogságban élő egzotikus állatokat kedvtelésből, vagy akár a véletlen folytán is keresztezhették egymással. Szélsőségesebb elméletek szerint a gévaudani bestia egy rég kihalt állat egyik utolsó képviselője, egy Mezonychia volt. A Mezonychia a korai oligocén időszakban kihalt, robosztus és nagy farkas-szerű ragadozó állat volt, a mai cetek távoli, szárazföldi rokona.  Olyanok is akadnak, akik szerint nem egy, hanem több ragadozó állat egyidejű támadása okozta a rengeteg halálesetet (több emberevő farkas, farkasfalka, vagy egy gyilkos farkaspár, esetleg egy csapat elszabadult egyéb vadállat).

Sok történész, állatszakértő, vagy a bűnüldözésben jártas személy próbálta már megfejteni a rejtélyt. Több mint 15 emlélet létezik a gévaudani bestiát illetően. Sokan azt állítják, hogy egyszerűen egy ügyes sorozatgyilkos, vagy egy gyilkos csoport követte el az öldökléseket, mivel ha állat lett volna az elkövető, azt 3 év alatt már kézre kerítették volna. Akkoriban több száz farkast lőttek ki, kizárt, hogy nem lőtték ki a gyilkos példányt. Kriminalisztikával foglalkozó szakértők szerint magának Jean Chastelnek is benne volt a keze a gyilkosságokban, ugyanis a rémet a saját házához közel terítette le és a sorozatgyilkosoknál megfigyelhető az a tendencia, hogy először a lakó vagy szülőhelyüktől távol kezdenek gyilkolni, majd egyre közelebb kerülnek ahhoz. Gévaudan azon részeit, ahol az áldozatokat megtalálták, 6 zónára lehet felosztatni és érdekes módon abban a zónában történt a legtöbb haláleset, melynek közepén állt Jean Chastel háza. Felmerül még egy helyi arisztokrata, bizonyos Jean-Francois Charles Morangiés gróf neve is, mint lehetséges elkövető, sőt gyanúba keveredett Jean Chastel fia, Antoine Chastel, illetve Duhamel kapitány is. A hátborzongató történet a filmeseket is megihlették. A Farkasok Szövetsége (2001) című francia film hihető magyarázattal szolgál, de sok kérdést nyitva hagy. A filmet Christophe Gans rendezte és Samuel Le Bihan, Mark Dacascos, Vincet Cassel, Monica Bellucci játsszák a főbb szerepeket.

A rejtélyes állattámadások közül kétségkívül a gévaudani szörny a legismertebb. Franciaroszágban azonban a gévaudani szörny után, vagy azzal nagyjából egy időben más helyeken is történtek megoldatlan "állatgyilkosságok". Ilyen például az indre-i, a valais-i, vagy a vivarais-i szörny esetei. Lehetséges, hogy mindegyik esetben sorozat-, vagy tömeggyilkos állt a háttérben. A teljes igazságot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de a francia nép emlékezetében még ma is élénken él a gévaudani bestia legendája.

     

Források:

http://csiribusz.freeblog.hu/archives/2008/03/13/A_gevaudani_bestia/

Lény-akták c. TV sorozat 4. része   http://www.animalx.net/beast_of_gevaudan.html

http://www.unknown-creatures.com/beast-of-gevaudan.html

http://werewolftheory.blogspot.hu/2012/05/myths-legends-beast-of-gevaudan-1764-67.html