A következőkben a történelem előtti világ legnagyobb ragadozói közül ismerhetünk meg 3 fajt: egy dinoszauruszt, egy őscápát és egy óriáskrokodilt.

Spinosaurus

A Spinosaurus (nevének jelentése tüskés gyík, vagy hátgerinces gyík) a Theropoda dinoszauruszok egyik képviselője, mely Észak-Afrikában élt a kréta időszakban (106-93 millió évvel ezelőtt). Fossziliáit először 1910-ben Egyiptomban fedezte fel Ernst Stromer német őslénykutató. Az eredeti maradványok megsemmisültek a második világháború alatt, de később újabb leletek kerültek elő. A Spinosaurusnak ma 2 ismert faja van, az Egyiptomban élt Spinosaurus aegyptiacus és a Marokkóban felfedezett Spinosaurus marocannus. A Spinosaurus az eddig ismert egyik legnagyobb húsevő dinoszaurusz. Az állcsont és a koponya 2005-ben publikált leletanyaga alapján a leghosszabb koponyjú ragadozó dinoszaurusz. Koponyája 1,75 m hosszú volt.  A Spinosaurus vitorláját nagyon magas hátcsigolyanyúlványok alkották. Ezek a tüskék hétszer, de akár tizenegyszer is magasabbak voltak a csigolyáknál, amikből kiálltak.  A vitorla funkciója még vitatott. Egyes elméletek szerint a hőszabályzásban vette hasznát az állat, amikor a napsugarak irányába állt, a véredényekkel teli vitorla el tudta vezetni a felesleges hőt.

Nem tisztázott, hogy a Spinosaurus elsődlegesen szárazföldi ragadozó volt-e, vagy inkább halevő, amire meghosszabbodott állcsontja, kúpos fogai és magasan elhelyezkedő orrlyukai utalnak. Azt az elméletet, ami szerint a spinosauridák halevésre specializálódtak, korábban A. J. Charig és A. C. Milner a Baryonyxszal kapcsolatban vetette fel. Ez a krokodiloknál és a típuspéldány bordái mögött talált, gyomorsav által károsított halpikkelyek anatómiai hasonlóságán alapul.

Felfedezése óta a Spinosaurus versenyben áll a leghosszabb és legnagyobb theropoda dinoszaurusz címért, bár ez a tény a nyilvánossághoz nem jutott el a Jurassic Park III. című filmben való szerepléséig és egy új példány 2005-ben történt leírásáig. Friedrich von Huene és Donald F. Glut az áttekintéseikben évtizedekre egymástól, 6 tonnás tömeggel és 15 méteres hosszal a legsúlyosabb theropodák között tartották számon. 1988-ban Gregory S. Paul szintén a leghosszabb theropodák közé sorolta be 15 méteres testhosszal, a tömegét azonban kisebbre becsülte. A legutóbbi, új példányokon alapuló tömegbecslések 16–18 métert és 7–9 tonnát állapítanak meg.

François Therrien és Donald Henderson 2007-es cikkében egy koponyahosszon alapuló arányszámítás található, ami ellentétben áll a korábbi becslésekkel, eszerint ugyanis a megállapított hossz túl nagy, a tömeg pedig túl kicsi. A számítás alapján a hossz 12,6–14,3 méter, míg a tömeg 12–20,9 tonna. A tanulmányt kritika érte az összehasonlításhoz használt theropodák kiválasztása (a nagy theropodák csontvázának többségét arra használták fel, hogy beállítsák a spinosauridákétól eltérő testfelépítésű tyrannosauridákhoz és carnosaurusokhoz tartozó kiindulási egyenleteket) és a spinosaurida koponya rekonstrukcióik miatt.  A becslések helyességéről való döntéshez teljesebb fosszíliákra lenne szükség, ám teljes csontvázat eddig még nem találtak, sőt Spinosaurus mellső végtagokat sem.

Bár hagyományosan két lábon járó állatként ábrázolják, az 1970-es évek közepén felmerült, hogy a Spinosaurus legalábbis alkalmanként négy lábon mozgott. Néhány újabb keletű tanulmány szerint a Spinosaurus és rokonai a krokodilokéra emlékeztető, félig vízi életmódot folytathattak. Erre utalnak az arccsontokon levő nyílások, melyek a krokodilokéhoz hasonló módon, a víz alatti vadászatot segítő nyomásérzékelőket tartalmazhattak.

A Spinosaurus a Jurassic Park III. című film bemutatása után vált világszerte népszerűvé és ismertté. A filmben az egyik jelenetben a Spinosaurus végez egy Tyrannosaurussal, ám ez a valóságban nem történtetett meg, hiszen a két faj évmilliókra élt egymástól különböző korszakokban. A film óta azonban gyakori szereplője a videojátékoknak és egyéb termékeknek. 

Alapos modern, a közelmúltban történt vizsgálati eljárásokkal most már biztosan tudjuk, hogy a Spinosaurus olyan életmódot folytatott, mint közeli rokona, a Baryonyx, vagyis vízközelben, sőt vízben élt. Egyre több Spinosaurus fog leleten fedeznek fel halpikkelyeket, vagy halcsont maradványokat, illetve több őshal gerincet és csigolyát is feltártak, melyekbe Spinosaurs-fogak voltak beletörve. A Spinosaurusnak kolosszális mérete ellenére valószínűleg a krokodilhoz volt hasonló a harapása, vagyis nem túl erős, állkapcsával és fogaival viszont tökéletesen meg tudta ragadni a csúszós testű vagy akár a páncélos halakat is. A kutatók úgy vélik, hogy vízközelben élt, de szárazság idején eltávolodhatott a vízparttól, tehát nem függőtt tőle teljes mértékben. Ha a szükség rávitte, aktív vadász és dögevő is lehetett. A hátán meredező vitorla pedig a vízben való manőverezésben is szerepet játszhatott.

 

                                                                                                                                  

 

Megalodon

A Charcarodon megalodon a valaha élt egyik legnagyobb ragadozó hal. Körülbelül 16 millió évvel ezelőtt jelent még és 1,6 millió évvel ezelőtt tűnt el a Föld színéről a késő oligocén és a korai pleisztocén időszakokban. Nevének jelentése "nagy fog". Az óriáscápa sokak szerint a fehér cápa egyik őse volt, bár a mai vizsgálatok alapján a makócápával is kapcsolatba hozzák. Egy déli-amerikai lelet alapján a tudósok valahol a fehércápa és a makócápa között helyezik el az őscápát. Az összehasonlításokat csupán a megmaradt fogleletekre alapozzák, hiszen a többi cápához hasonlóan porcoshal lévén, a Megalodonnak is csak a fogai, illetve néhány töredékes csontja maradt fenn.

Az eddigi kutatások eredményeképp a talán legjobban összerakott  Megalodon rekonstrukció az USA Maryland államában a Solomons szigeteken található Calvert Marine Museumban van kiállítva.

 A fossziliák alapján 12-16 méteresre becsülik az állat hosszát és 30-60 tonnára a súlyát. A talált fogak hossza meghaladja a 10cm-t is. Megalodon fogak a világ minden részéről előkerültek. Olyan hatalmas méretű volt, hogy egészben képes lenne lenyelni egy kifejlett orrszarvút. Méretéből és erejéből adódóan valószínű, hogy nagytestű őshalakra, bálnákra és primitív fókákra vadászott. Az állkapocs gyengén ízesült az állat testéhez és ezért hatalmasra tudta nyitni az száját. Szabad mozgást is biztosított az előreugró állkapocsnak. A hatalmas test kormányzásához jóval nagyobb méretű úszókra volt szükség, mint amit a ma élő rokonok hordanak magukon.   

Kihalását többféleképpen magyarázzák. Egyes tudósok szerint az óceánok lehűlésével magyarázzák, mivel a Megalodon a trópusi meleg vizek lakója volt. A hatalmas bálnáknak nem okozott nehézséget, hogy a hidegebb vizekbe vándoroljanak, ahová azonban a Megalodon nem tudta követni őket. A másik teória szerint elfogyott a táplálék: a hatalmas táplálékigényű állat elsődleges táplálékforrásainak egy része (egyes delfin- és bálnafajok) szintén kihaltak. Van olyan elmélet is, amely a nála fürgébb ragadozók megjelenésével magyarázza az így kialakult táplálékhiány miatti eltűnésüket. Egyesek szerint a jégkorszak beköszöntével az eljegesedő víz sokukat ejthette csapdába, s a tengerszint általános csökkenése a párzásukkor használt sekély vízi területek méretét is jelentősen csökkentette. Mai ismereteink szerint a Megalodonnal volt a legerősebb harapása a földi élőlények között. Ma élő állatok harapásának ereje és a fellelt fog és állkapocsmaradványok alapján a tudósok 10-18 tonna közé becsülik az őscápa harapását. Összehasonlításképp a fehér cápa viszont "csak" 1,8 tonnás négyzetméterenkénti szorítással rendelkezik, az ember állkapocsizma nagyjából 80 kilogrammot képes kifejteni. Az USA-ban nemrégiben találtak egy bálnafossziliát, melyet valamilyen másik állat kettéharapott. A kutatók szerint egyetlen akkor élt állat volt elég nagy és erős ehhez: a Megalodon.

A Megalodon a Spinosaurushoz hasonlóan egyre gyakoribb szereplője a regényeknek és filmeknek.

 

Sarcosuchus

A Sarcosuchus imperator nevű őskrokodilból egészen a közelmúltig csupán néhány fog és pikkelymaradvány létezett az 1950-es éveből, ám 1997-ben és 2000-ben Paul Sereno paleontológus 6 új egyedet, köztük egy fél csontvázat talált a Szahara-sivatagban. Minden példánynak csak a koponyáját találták meg, ezért nehéz megállapítani, hogy melyik a legnagyobb faj. A Sarcosucchus kétségkívül a valaha élt egyik legnagyobb krokodil. Nevének jelentése "hús krokodil". 110 millió évvel ezelőtt, a korai kréta korszakban, a trópusi Szaharában élt. Hosszát 11-02,5 méterre becsülik, a súlyát 8 tonnára. A felnőtt állatok 80%-ától vett pikkelygyűrűk vizsgálata azt mutatja, hogy a Sarcosuchusok egész életükben nőttek, ami eltér a mai fqajoknál, hiszen a modern krokodilok kb. 10 éves korukig elérik felnőttkori méretüket, utána növekedési ütemük nagy mértékben lelassul. A Sarcosucchus állkapcsában 132 kúp alakú fog sorakozott, melyek nem harapásra, hanem a zsákmány fogvatartására és széétépsáre volt megfelelő. Ennek ellenére az őskroki harapása nem volt gyenge, kb. 80 kilonewton erejű lehetett.

 A Sarcosuchusnak az orrhegyén volt egy szövetdomborulat (ghara). Ez a képződmény a mai gaviálon is megvan. Míg a gaviáloknál a ghara csak a hímeken van jelen, addig a Sarcosuchus minde eddig fellelt példányán megtalálták. Ez arra következtet, hogy a Sarcosuchusnál nem játszott szerepet a párválasztásban. A valódi szerepe még rejtély. Sereno és több hüllő kutatót megkérdeztek a szövetképződmény felől, de több, különféle választ kapott: vagy a szaglásban segítette az állatot, vagy hangokat tudott kiadni vele. Mint a mai krokodilok, a Sarcosuchus is képes lehetett sokféle hang kiadására. Valószínűleg a hangokat a territórium védelmezésére, a párkeresésre és a fiatalokkal való kommunikációra használta.

A 11 méter hosszú Suchomimus, amely egy theropoda dinoszaurusz volt, vetélytársa lehetett az óriáskrokodilnak.  Mind a két fajt ugyanabban a kőzetben találták meg. Sereno szerint, „mivel ez az ősi állat olyan hatalmas volt, könnyen elbánt a nagy dinoszauruszokkal, köztük a masszív hosszú nyakú, kis fejű sauropodákkal, melyek közönséges állatok voltak Afrikában”. A táplálékát halak, teknősök és dinosazuruszok alkották, az utóbbiakat behúzta a víz alá, ahol azok megfulladtak. Roppant állkapcsával szétzúzott mindent, ami a szájába került.  Más krokodil kutatók nem fogadják el ezt az elméletet, miszerint óriási állatokat volt képes zsákmányolni. A Sarcosuchus hosszú, keskeny orra hasonlított a mai gaviáléhoz és más keskeny állkapcsos krokodiléhoz, ezek pedig mind hallal táplálkoznak, és képtelenek elbánni a nagyobb áldozatokkal. A keskeny állkapocs és a sok hal a környezetében, arra hagy következtetni, hogy a Sarcosuchus nem egy dinoszaurusz gyilkos volt, hanem egy hatalmas halevő, egy túlméretezett változata a gaviálnak. Bár a fiatal példányok állkapcsa hasonlít a mai keskeny állkapcsos krokodilokéra, a felnőtteké kiszélesedik. Bár összehasonlítva a nílusi krokodiléval, keskenyebb, a gaviálénál mégis szélesebb. Ezenkívül a fogak nem akadnak egymásba, mint a mai halevő krokodiloknál, ami arra következtet, hogy a Sarcosuchus mégis kiegészítette étrendjét szárazföldi állatokkal, habár csak felnőtt korában. A Sarcosuchus idejében a halak is rendkívül nagyméretűek voltak. Akadtak 1,8m hosszú és 100kg fajok is.  Ez a tény is megerősíti a „halász Sarcosuchus”-elméletet, tehát nem a dinoszauruszok miatt nagy a krokodil, hanem a nagy halak miatt. Sok halfaj csontos lemezekkel védték magukat.  

 

 

Források:

Helmut Werner: 1000 dinoszaurusz könyv

Paul Berrett: Dinoszauruszok könyve (National Geographic)

www.wikipedia.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz