Az akvaristák között, az állatkereskedéseken, az interneten és számos más helyen téves információk keringenek az akvarisztikáról és az akváriumi halak tartásáról. Most ezek közül a tévhitek közül mutatok be néhányat, a legismertebbeket.

A halak mérete

Nagyon gyakori tévhit, hogy a halak addig nőnek, amekkora hely a rendelkezésükre áll. Ez butaság! Valójában a halak életük végéig nőnek, ezért én személy szerint nem szeretem, ha különféle könyvekben és internetes oldalakon megszabják a halak végleges testhosszát. Persze vannak végleges méretek, de nem lehet teljes méretékben kijelenteni, hogy az adott faj x centiméterre nő meg. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy guppi pontyméretűre fog megnőni, ha több ezer literes medencében tartjuk. A rendelkezésre álló hely befolyásolja a halak növekedésének ütemét, tehát ugyanabból az alomból származó halak különféleképp fognak fejlődni, ha néhányat mondjuk egy 30 literes medencében tartunk, néhányat pedig egy 150 literes akváriumban. Az ugyanolyan korú halak között hatalmas eltérést fogunk tapasztalni ebben az esetben, nyilvánvalóan a nagyobb akváriumban tartott halak javára. A 30 literesben tengődők talán soha nem fogják elérni a kifejlett méretüket, megrekednek a fejlődésben és rövidebb ideig is élnek. Ezért próbáljunk meg minél nagyobb akváriumot biztosítani a tartandó halfaj számára a fajtájuktól és méretüktől függetlenül!

 

Az élő eleséggel betegségeket vihetünk be az akváriumba

Ez a tévhit sem igaz 100%-san. Persze az élő eleségekkel mindig vigyázni kell, de ha megfelelő óvintézkedéseket teszünk, tisztán tartjuk az eleséget, és rövid időn belül feletetjük, akkor kicsi a valószínűsége bármilyen betegség, vagy fertőzés megjelenésének. Azt persze figyelembe kell vennünk, hogy nem minden faj számára megfelelő mindegyik eleség, például sügérek esetén kerüljük a tubifexszel való etetést! A tubifex a legolcsóbb és legkönnyebben beszerezhető élő haleledel. A tubifex tulajdonképpen a Tubifex tubifex nevű csővájó féreg köznapi neve, amel iszapos és gyakran szennyezett vizekben fordul el a természetben. A díszhalak nagyon kedvelik, ám hizlal és csak mértékkel szabad adni. Rendszeresen jól át kell mosni, hogy valóban biztonságos legyen. A tubifexen kívül manapság már rengeteg féle megbízható eleség közül választhatunk. Kisebb méretű ragadozó halaknak megfelelő a vizibolha, a szúnyoglárva, az Artemia, a cyclops, a daphina, a grindál, az infusoria stb. Nagytestű ragadozóknak és sügéreknek ott vannak a rovarok, a legyek, a kukacok, csigák, rákok és férgek. Az élő eleségek közül számos fajtát otthon is könnyen kikeltethetünk és szaporíthatunk és ezáltal teljesen biztonságos, fertőzésmentes élelemhez juthatunk.

 

Gyakori vízcsere

A halak és rákok nem kedvelik a túl "friss" vizet, inkább a biológiailag "beállt", és esetenként nem színtiszta vizet kedvelik. A túl gyakori vízcsere ugyanúgy probléma lehet, mint a túl ritka vízcsere. Betegségek esetén sem szabad rögtön leengedni az akvárium teljes vízkészletét, mivel a friss víz és a benne található anyagok és nehézfémek még jobban megbetegíthetik a már amúgy is legyengült halainkat. Inkább a meglévő vizet kezeljük betegség esetén és egészséges állomány mellett is csak hetente 20-30% vizet cseréljünk le! A vízcsere higítja a a szerves anyagokat, a nitrátot a vízből. Egyes fajoknál nagyon fontos a víz keménysége és pH-ja, ezért mindenképp vegyük figyelembe, hogy az általunk tartott fajok milyen vízparamétereket igényelnek és viselnek el. A betegségek nagy része, különösen a kezdő akvaristáknál a nem megfelelő vízminőségre vezethető vissza.

 

A halakat, egyedül, vagy párban is lehet tartani

A halak nagy többsége kifejezetten társas. Pár nagytestű, magányosan élő mogorva ragadozó fajt kivéve, melyek kárt tehetnek fajtársaikban is, az összes fajt érdemes kis csapatban tartani. A lazacok és pontylazacok mindegyike rajhal a vadonban, hatalmas csoportokba verődve élnek, a nagy számmal védekeznek a ragadozók ellen. Ha az ilyen fajokat egyedül, vagy kettesével tartjuk, ritkán fogjuk őket látni, mivel nem érzik magukat biztonságban és el fognak bújni. A legkisebb emberi mozdulatra a növények és kövek rejtekébe fognak húzódni és életük rendkívül stresszes lesz. Úgy számoljunk, hogy akkora akváriumot szerezzünk be, amelyben legalább egy kis csapat (min. 5-8 egyed) kényelmese elférjen. Inkább válasszunk egy-fajos akváriumot, de ha az a faj társas, ne takarékoskodjunk a társakkal. A rajhalak csapatban mutatnak a legjobban, amikor egy szépen berendezett akváriumban egymást követve végigvonulnak az üveg mentén lenyűgöző látványt nyújtva. Az elevenszülő fajoknál is érdemes 2-3 egyedet beszerezni, mert némely faj, pl. a mollik, csipkelődőssé válnak, ha unatkoznak, vagy túl kevesen vannak. Ezeknél a fajoknál a nőstények aránya legyen a magasabb.

 

 

Az aranyhalat trópusi halakkal is tarthatjuk

Ez az egyik legnagyobb tévhit, nagyon gyakori hiba! Sokan összerakják az aranyhalakat a trópusi, vagy brakkvízi fajokkal, elevenszülőkkel és pontlyazacokkal. Az aranyhal teljesen más igényekkel rendelkezik, mint a legtöbb hal! A legnagyobb különbség, hogy az aranyhal hidegvizű faj, vagyis nem lehet összetenni a trópusi, 27-30 fokos medencékben élő fajtákkal. Sokan nagyon kis medencébe szorítják be a szerencsétlen aranyhalakat, holott óriásira meg tudnak nőni. Valójában az aranyhal tavakba való faj a koik és egyéb tavi halak mellé. Fűtést nem igényel a medencéjük, rövid idő alatt meg tudnak nőni, az akváriumot hamar összepiszkolják, mivel nagyon sok ürüléket termelnek. Aranyhalat min. 100-200 literes medencében kéne tartani fajtársak és más hidegvízű halak társaságában megfelelően szűrt akváriumban!

 

A betták egyedül is jól elvannak gömbakváriumban

 A sziámi harcoshalról, ismert nevén bettáról is számos tévhit kering. Például hogy egyedül, kis helyen, akár gömbakváriumban is tartható. Szerencsére a gömbakváriumok forgalmazását mára már betiltották, ennek ellenére sok betta él nagyon apró helyeken (1-2liter), melyeket én nem neveznék akváriumnak. A betták is kedvelik a társaságot, de az is igaz, hogy 2 hímet nem lehet együtt tartani mert halálos csatákat vívnak. Viszont 1 hím 2-3 nősténnyel nyugodtan tartható. A betta labirintkopoltyús hal, ami azt jelenti, hogy speciális labirintszervével a légkörből is vesz fel oxigént. Eme tulajdonsága miatt a legtöbb bettát levegőztető nélküli akváriumban tartják. A betta nagyon érzékeny a hőmérsékletre, ezért ha nagy a különbség a víz és a levegő hőmérséklete közt, könnyen megfázik. A legjobb ha külön nekik szánt akváriumban tartunk 4-5 bettát levegőztetővel, fűtővel és szűrővel ellátott, sűrű növényekkel beültetett vízben. A betták a vadonban ragadozók, fogságban nem mindegyik fogadja el a lemezes tápot. A granulált tápot a legtöbb egyed megeszi, de a kedvencük az élő eleség. Ez a faj könnyen elhízik, a gyomra nagyjából akkora, mint az állat szeme, szóval ne adjunk neki 3-4 szál tubifexnél, vagy szúnyoglárvánál többet!

 

A talajakó, "takarító halakat" nem kell etetni

Sokan csupán azért tartanak harcsákat az akváriumukban, mert azt hiszik, hogy az algák kérdését ezzel könnyen megoldják. A leggyakoribb algaevő fajok a közönséges algaevőharcsa (anci), valamint a kékpajzsos péncélosharcsa (házmesterhalnak is hívják a köznyelvben). Az utóbbi szinte egyáltalán nem alkalmas az algaevésre, mivel mindenevő ugyan, de az akvárium üvegére nem úszik fel és épp itt alakul ki elsőként algatakaró. A páncélosharcsák (Corydoras-fajok) csapathalak, egyedül tartva ijedősek és visszahúzódók lesznek. A kövek közül bajszukkal szűrik ki az apró élőlényeket, férgeket, növényfoszlányokat. Az anci nevű nagyobb testű harcsa szívókorongos szájával már jobb jelölt az algaevésre, ám kevesen tudják, hogy a felnőtt ancik szinte egész napjukat a fenéken töltik egy búvóhelyre, szikára, illetve gyökérre rácuppanva és kifejlett korukban szinte egyáltalán nem tapadnak rá az üvegre. Az anci elég nagyra megnő, 80-100 literes akváriumba való. Nagyobb súlyuk miatt csak kevés időt töltenek az üvegen. Tévhit, hogy ezeket az állatokat nem kell etetni. Fenéklakóknak való granulált, lesüllyedő eleséget igényelnek, pl. magas algatartalmú spirulina tablettákat, üvegre ragasztható pelleteket, vagy talajra hulló élő eleséget, melyet a páncélosharcsák imádnak. A legjobb ha villanyoltás után kifejezetten a fenéklakó fajoknak adunk egy extra adag eleséget, mert nappal a többi hal rögtön eleszi előlük a táplálékot. Ha tényleg algaírtásra szeretnénk élőlényt vásárolni, válasszunk moszatevő márnát (másnéven aymonerit, vagy röviden aymot), vagy garnélarákokat.

 

A guppi a legszívósabb hal, kezdők első hala

A guppi és a többi elevenszülő bizony elég hamar meg tud betegedni, létezik kifejezetten guppibetegség, ami csak erre a fajra veszélyes és az összes akváriumban lévő elevenszülő hallal végehet. Ha gyermekeknek szeretnénk halakat vásárolni, mindenképp pontylazacokat vagy kisebb lazacokat válasszunk, az elevenszülők csupán érdekes szaporodásuk miatt váltak kezdő halakká. Egy csapat (5-8 db) neonhal, fekete neonhal, izzófényű pontylazac, rézlazac, ékfoltos razbóra, zebradánió, szumátrai díszmárna, üveg prisztella, titteya, citromlazac tökéletes választás első halnak. Nemcsak szívósak, hanem rendkívül mutatósak csapatban, különösen sötét háttér előtt!

 

 

 A cikk teljes tartalma saját írás!

 

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz