A paraziták, vagy élősködők egy gazdatest felszínén vagy belsejében élnek és onnan táplálkoznak. A parazitizmus a fajok közti kölcsönhatások egyike. Most a legborzasztóbb és legkülönlegesebb külső és belső paraziták közül mutatok be néhányat.

Dél-Amerikában egy alig 6 cm hosszú kis hal tartja rettegésben a természetes vizekbe merészkedő embereket. Az Amazonas-vidékén élő indián törzsek jól ismerik a kandirunak nevezett apró halat, amelyi a harcsák családjába tartozik. Ismertebb neve: vámpírhal és ez az elnevezés valóban illik rá. Az emberek jobban félnek tőle, mint a piranjától, ugyanis ez a parazita hal más élőlények (beleértve az embert is) testnyílásaiban élősködik. A halak kopoltyúüregeibe telepszik, felmereszthető kampós tüskéivel megkapaszkodik és áldozatának vérét szívja. Az emberek közül a meztelenül fördőzök vannak a legnagyobbb veszélyben. A vizelet kifejezetten vonzza a vámpírhalat, amely miután rátalált a gyanútlan fürdőzőre, felúszik annak péniszén, vagy vagináján át a húgycsőbe, iszonyú fájdalmat okozva. Ha egyszer befészkelte magát, nagyon nehéz eltávolítani. Az indiánok ismernek néhány gyógynövényt, például a buzérfélkhez tartozó jagua növényt és a Buitach-almát, ami megöli a kandirut, ám még akkor sem enged a tüskés kampók szorításából. A növényi gyógyszerek sokszor túl későn érkeznek és addigra hatalmas pusztítást végzett a szervezetben. A leggyakoribb módszer a sebészi eltávolítás és ez korántsem veszélytelen. A folyók mellett élő törzsek arra tanítják gyermekeiket, hogy ne vizeljenek a vízbe, mert a hal a vizelet sugarát követve képes a víz felszínétől félméteres magasságba feljutni. Sok férfi a fájdalmak ellenére kínosnak érzi a dolgot és nem fordulnak orvoshoz. 1997-ben egy fiatalember az Amazonas vízgyűjtő területéhez tartozó egyik folyóba vizelt. Az illető rövid időn belül erős alhasi fájdalmat érzett, amely 3 nap után elviselhetetlenné vált. Felkereste Dr. Anoar Samad brazil urológust Manausban, akinek endoszkóppal sikerült péniszamputáció nélkül eltávolítania a parazitát. Ez ritka eset, mivel sokszor csak az amputáció segít a betegen. A szerencsésen végződő esettel a televízió és a sajtó is foglalkozott.

 

Afrika egyik legnagyobb átka az alig 1cm nagyságú, bögölyhöz hasonló cecelégy. A rovar a hírhedt álomkór terjesztője. Az Egészségügyi Világszervezet szerint Afrikában jelenleg 300 ezer ember érintett ebben az alattomos betegségben és 35 ezer ember hal bele évente a fertőzésbe. A cecelégy a Szaharától délre, a 20. északi szélességi fok és a 20. déli szélességi fok közötti területen honos. A szavannás, nyílt vidékeket kedveli. A sárágsbarna légy, mely a szárnyait jelelgzetes olló alakban tartja, szintén vérrel táplálkozik. Miután talál egy gazdaállatot, marhát vagy antilopot, megszúrja a bőrét és vért szív, majd ha ezután egy embert is célba vesz, megfertőzi az álomkórt okozó egysejtűkkel, különböző Tripanosoma-fajokkal. A csípéskor a fertőzés kockázata regionálisan is eltérő, de általában 1:100 nagyságrendű. Vannak területek, ahol jelentősen nagyobb a megfertőződés korckázata. A betegség lefolyása függ a kiváltó kórokozó fajtájától. Először fájdalom jelentkezik, majd a szúrás helyén fekély alakul ki. A nyirokcsomók megduzzadnak, a végtagok fájnak, a beteg lázas lesz, melyet heves verejtékezés kísér. A tulajdonképpeni álomkór hetek, vagy hónapok múlva lép csak fel. Ekkora a kórokozó már a központi idegrendszerbe is bejutott. Az álomkór alvászavarokkal kezdődik, általában megfordulnak a beetg alvási szokásai, vagyis nappal alszik, éjjel pedig álmatlanság gyötri. Szellemi zavartság, ideges kitörések, személyiségváltozás jelentkezik. Felborul a táplálékfelvétel, ami súlyvesztéssel jár. Kezeletlenül biztos halállal végződik. Ha a kórokozó egyszer bejutott a központi idegrendszerbe, a beteg kilátásai nagyon rosszak. A kezelés rendkívül fájdalmas, és 5% annak mellékhatásaiba hal bele.

 

A malária után a legveszélyesebb és legismertebb trópusi betegség a bilharziasis, amelyet a párosmétely nevű parazita okoz. Nevét onnan kapta, hogy párban élnek, a hím egy hasi barázdában hordozza a nőstényt.  A 2 cm hosszú férgek életciklusa bonyolult: először az ember szerveiben élő petéknek a testváladékokkal ki kell jutniuk valamilyen vízbe. Ott kikelnek a lárvák és vizicsigákra telepednek. A csigákban egy második lárvaalakká, ún. cercariákká fejlődnek, melyek 6 hét elteltével a csiga légzőnyílásából távozva visszakerülnek a vízbe. Végső gazdájuk egy emlősállat, vagy ember lesz. Ha fürdőző embert találnak, észrevétlenül befúrják magukat a bőrbe és máris bent vannak a testben. A behatolás helyén erős viszketés jelentkezik. A vérkeringésen keresztül a cercariák napokon belül eljutnak a bél és a húgyhólyag vénahálózatába, valamint  a lép és a máj véredényeibe, ahol kifejlett mételyekké alakulnak. A megfertőzött szervezteben akár 15 éven keresztül élhetnek, vért szívnak és naponta 100 és 3000 közötti petét termelnek! Ezek a tüskével ellátott peték gyulladásra ingerlik a szöveteket, az immunrendszer is heves működésbe lép. A megtámadott szervtől függően hasmenés, véres vizelés, bélgörcsök jelentkeznek és visszafordíthatatlan károkat visznek véghez. Akár rosszindulatú hólyagtumor is kialakulhat a mételyfertőzés következményeként. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint jelenleg világszerte több mint 200 millió ember fertőzött párosmétellyel, ebből 120 millió nagyobb, 20 millió pedig súlyos, egészséget veszélyeztető panaszokkal küzd. Évente 20 ezer ember hal meg bilharziasisban. A bilharziasist 1852-ben felfedezőjéről, a német orvos, Theodor Bilharz után nevezték el. Oltás nincs, az idejében történő diagnosztizálás esetén gyógyszerekkel kezelhető. A trópusi vidékeken kerülni kell a a lassan folyó tavakat és meleg vizű folyamokat.

 

Talán a legborzasztóbbak azok az élősködők, melyek képesek megváltoztatni a gazdaállat viselkedését és szó szerint átveszik a testük felett az irányítást. A galandférgek Schistocephalus solidus nevű faja madarak, főleg gémek ürülékével bekerülnek a vizekbe. Ott befészkelik magukat egy kis evezőlábú rákba. A rákot nemsokára zsákmányul ejti egy tüskés pikó nevű hal. A pikó viselkedését teljesen megváltoztatja, ugyanis a féregnek vissza kell jutnia egy madárba ahhoz, hogy befejezze életciklusát. A féreggel fertőzött pikó a nyílt vízen marad, nem menekül el. Könnyen kiszúrhatók a fertőzött pikók az egészségesekkel összehasonlítva, mivel duzzadt a hasuk. A halban a saját testével megegyező méretű féreg is élhet. Miután a beteg pikót rövidesen elkapja egy gém, a féreg visszajutott első gazdájába. A tudósokat régóta érdekli, hogy miért van szüksége a parazitáknak ilyen bonyolult és körülményes életciklusra illetve több gazdaszervezetre a sikeres szaporodáshoz. A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, hogy a gyakorlatilag passzív élősködők, akiknek a sorsa tulajdonképpen a ragadozó-préda viszonytól függ, miként képesek életciklusaikat optimalizálni. A kísérletek alapján a tudósok megállapították, hogy ahhoz, hogy ezt a bonyolult gazdacserélgetést valamelyest irányítani tudják, az élősködők kifejlesztettek egy módszert, amivel elérhetik, hogy az éppen aktuális gazdaszervezetben eltöltött idejük éppen megfelelő legyen.

 

 

Egy hasonló módszert kifejlesztő féreg a hólyagféreg, amely a vadonban farkasokban, de akár házikutyákban is jelen jehet. 14 naponként a férgek utolsó szelvénye leválik, a farkasürülékkel a peték kikerülnek és várják, hogy egy jávorszarvas szervezetébe jussanak. A jávorszarvasban óriási pusztítást okoznak, cisztákat alkotnak, amely addig nő, míg csontot nem ér. Elképesztő méretűre képes így megnőni. A fertőzött szarvasnak fájdalmai vannak, legyengül, leleassul és a szaga is megváltozik. A parazita itt a szarvast használja köztigazdának, de vissza kell jutnia kiindulási pontjára, egy farkasba. A farkasok számára a különös szagú szarvas vonzóbb a többinél, így hamar levadásszák, a parazita pedig bekerül oda, ahová szeretett volna.

 

Talán a legszörnyűbb paraziták egyike a toxoplazma parazita, mert teljesen megváltoztatja a gazdaállat viselkedését, átveszi az agya felett az irányítást. A toxoplazma a macskaürüklékkel ivaros sejteket juttat a külvilágba, ahol rendkívül szívós, akár 14 hónapon át képes életben maradni arra várva, hogy egy köztigazda, leggyakrabban egy patkány szervezetébe kerüljön. A patkány testében átalakul, vándorol. Az agyat elérve cisztákat képez és átveszi az irányítást. A fertőzött patkány egyáltalán nem fél a macskától, ez pedig végzetes a számára. Egy kísérlet során tudósok különféle tárgyakkal, élelemmel és szagokkal teli dobozokot helyeztek el fertőzött patkányok előtt és érdekes módon az összes beteg patkány a macskavizeletet tartalmazó dobozba ment be. Egy macska nemsokára végez a fura viselkedésű, félelmet nem érző patkánnyal és a parazita immár a macska testében szaporodik. A toxoplazma legelő állatok testébe is bekerülhet, például szarvasmarháéba és a nem megfelelően átsüttött hússal akár az emberbe is bejuthat. Felmérések szerint az Egyesült Államokban napjainkban 6 millió toxoplazma fertőzött ember él. A kutatók érdekes összefüggést találtak a fertőzés és a közúti balesetek között. A baleseteket okozók között ugyanis nagyon nagy arányban találtak toxoplazmával fertőzött személyeket. Mivel a fertőzöttek reakcióideje nagy mértékben csökken, az ilyen személyek sokkal több balesetet okoznak, mint az egészséges emberek. Sajnos a toxoplazmosis nevű betegséget nehéz kezelni, a legtöbb gyógyszerre nem reagál. Fontos a megelőzés, alaposan mossunk kezet, közvetlenül ne érintkezzünk utcán élő és a szabadba kijáró macskák ürülékével, illetve ha lakásban tartunk macskát, rendszeresen takarítsuk az almát és tartsuk azt tisztán. Különösen elővigyázatosnak kell lenni, ha terhes nő van a családban.

 

Forrás:

Mario Ludwig: A világ 55 legveszélyesebb állata c. könyv

Állati rekordok dokumentumfilm sorozat - Testnyűvők; 5. évad 6. rész  

 

 

 

 

Vissza a bloghoz